Kóbor Barbara: Az utolsó nap éjszakája – kritika

Kóbor Barbara első könyves írónőként mint a magyar „domestic noir” regény megteremtője robbant be a köztudatba. Az utolsó nap éjszakája című műve ugyanis lélektani krimiként egy rendkívül érzékeny társadalmi problémát, a házasságon belüli erőszak témáját járja körül. A kötet az Athenaeum Kiadó gondozásában jelent meg.

A napjaink egyik legdivatosabb műfaja, a domestic noir a házasságok „sötét oldaláról” mesél. Azokról a dolgokról, amik a négy fal között, mások szemeitől elzárva történnek. A lelki és fizikai terrorról, melyeknek elszenvedői azok az irigyelt feleségek, akiknek házassága a külvilág előtt a megtestesült álom. Azonban ez az álom számukra rémálom, kilépni mégsem tudnak belőle. A domestic noir műfajába olyan világsikerek tartoznak, mint Gillian Flynn 2012-es bestsellere, a Holtodiglan vagy a Paula Hawkins által írt A lány a vonaton. Kóbor Barbarának köszönhetően a műfaj hazánkba is megérkezett.

A regény története szerint  a harmincas évei közepén járó Séverine Bonheur luxus körülmények között, ámde örömtelen, fojtogató házasságban él. Mindennapjai unalomban, céltalanul, kilátástalanul telnek, azonban erőtlen ahhoz, hogy otthagyja politikai karrier előtt álló, érzéketlen, sokszor brutális férjét. Egyetlen kitörési kísérlete alkalmával,  egy szilveszteréjszakán, szörnyű bűntény áldozatává válik, ami teljesen megváltoztatja, felforgatja életét.

A bűnügyi vonal ellenére a regény középpontjában Séverine lelki élete, jellemének fejlődése áll. A kötet első felében a cselekmény szempontjából szinte semmi nem történik, megismerjük a hősnő mindennapjait, gondolatait, érzelmeit, majd a bűntény mint egy katalizátor, beindítja az eseményeket, azonban a fókusz továbbra is lelki hatásokon marad.

A történet krimiszála nincs részletesen kidolgozva, elnagyolt, nem kapjuk meg azt az izgalmat és borzongást, amit ilyen esetben várnánk. Habár ebben az esetben ez érthető, hiszen a mű szempontjából a részleteknek nincs lényeges szerepük.

A jellemek ezzel szemben szépen árnyaltak, több oldalról elemzettek. Természetesen a legkidolgozottabb karakter Séverine, akinek  minden gondolatát megismerjük, komoly jellemfejlődésen megy át,  és mi végigkövethetjük az egész folyamatot. Eleinte egy enervált, unatkozó, egyetlen örömét a fantáziálásban meglelő nőként ismerjük meg, aki túlságosan akaratgyenge és fásult ahhoz, hogy képes legyen változtatni a saját életen. A fiához való viszonya is erőteljesen ambivalens, ugyan elvileg ő számára a legfontosabb, a házasságát is csak miatta viseli el, közben azonban mégis teher számára, és igyekszik tőle minden lehetséges alkalommal megszabadulni.

A férj, Frédéric a birtokló, uralkodó személyiségtípus iskolapéldája. Séverine-t tárgyként kezeli, fiát legtöbbször levegőnek nézi, csak a saját érdeki és vágyai vezérlik.

Mellette azonban a többi szereplőről is részletes jellemzést kapunk. Bár tulajdonképpen ez némely esetben teljesen feleslegesnek tűnik. Ez a helyzet például Enzo Morarta nyomozó esetében, akinek részletes beszámolót kapunk a teljes életéről, bár ennek a regényben betöltött szerepe szempontjából semmilyen funkciója nincs.

Kóbor Barbarának nagyon jó érzéke van az érzékletes leírásokhoz. Stílusára a vizualitás, az emberek, helyszínek, hangulatok megragadása jellemző. Hatással akar lenni ránk, az érzékeinkre, és ez sikerül is neki. Szinte magunk előtt látjuk a hideg, néptelen utcájú Párizst, s a luxus illatát árasztó, mégis búskomor Séverine-t is. A regény atmoszférája szinte végig melankolikus, és mintha a hősnővel együtt valami álomvilágban járnánk, ahová a valóság folyamatosan durván betörekszik. Ez a búskomorság és álomszerűség tökéletesen illik a mű lélektani jellegéhez.

Összességében Az utolsó nap éjszakája egy nagyon figyelemre méltó regény, melynek egy igen súlyos téma, a házasságon belüli erőszak és az abból való kimenekülés problematikája áll a középpontjában. Mindezt pedig ötvözi egy izgalmas bűnüggyel úgy, hogy a fókusz mindvégig a hősnő lelkivilágán, érzelmein marad.  Kóbor Barbara művét elsősorban olyan olvasóknak ajánlom, akik szeretik a lélektani regényeket, a komolyabb társadalmi témákat, és szívesen megismerkednének –  vagy már jó ismerősei – a domestic noir műfajával.

A könyvért köszönet az Athenaeum Kiadónak!