Erunder 
A Tragedy Girls egy olyan műfajban alkotott minőséget, amiről azt hittük: műfaji tulajdonság, hogy sz*r legyen. Részletesen le is írom nektek, mitől lett ez sokkal jobb, mint a társai.
Már a tegnapi élő videóban is említettem, hogy nagyon várom ezt a filmet, és hogy remélem, nem kell lehúznom, mert tényleg szerettem volna egy olyan horror paródiát megnézni, ami nem úgy tekint a nézőre, mint egy agyatlan parasztra.
Amikor eszünkbe jut, hogy létezik ez a műfaj, egyből az olyan alkotások jutnak eszünkbe, mint a Horrorra akadva-sorozat. Csak azt tudjuk elképzelni, hogy szinte kizárólag csak a különböző testnedvekkel kapcsolatos ízléstelen poénokat lehet ellőni egy ilyen filmben, és csak a horror műfajára jellemző klisék túltolásával lehet operálni. Nos, a Tragedy Girls erre erősen rácáfol.
Két tinilány, aki úgy rá van függve a közösségi médiára, mint egy rossz narkós a cuccra, azzal akar magának karriert csinálni, hogy a békés kisvárosban tevékenykedő sorozatgyilkos áldozatainak a gyászán élősködik. Legalábbis az őket körülvevő világ ezt gondolja róluk, de igazából ők maguk is aktív résztvevői a mészárlásnak. Ez nem túl nagy spoiler, ez ugyanis már az előzetesekből és a film első 5 percéből is kiderül.
A sztárokat sorra felvonultató, majd azokat brutálisabbnál brutálisabb módon kivégző produkció egyszerre társadalomkritika, szórakoztató vígjáték és iszonyatosan véres horror is. Társadalomkritika, mert a közösségek megvezethetőségét, az emberek csoportokban hozott rendkívül ostoba viselkedését, továbbá a kamaszok internet, közösségi média és figyelem iránti függőségét is kifigurázza. Szórakoztató vígjáték, mert a szellemesen megírt párbeszédekben nincs olyan poén, ami ne ülne, és a helyzetkomikumok között sem találni olyat, ami ne lenne meglepő és egyben annyira abszurd, hogy azon ne röhögne fel hangosan az ember. Végül pedig valóban egy iszonyatosan durva horror, mert a gyilkosságoknak igen kreatív sorozatát nézhetjük végig.
Mindehhez a beállítások, a színekkel való játszadozás, az okos történetvezetés és a kiváló színészi munka is hozzájárul, természetesen a tökéletesen megválasztott hangulatfestő zenék mellett, hogy végül olyan érzés maradjon az emberben miután kisétál a vetítőteremből, hogy egy értelmes és szórakoztató filmet nézett végig, nem pedig egy ostoba horror-vígjátékot.
Értékelés: 90/100 Mert bár az mind igaz, amit leírtam, de ezek mellett elfért volna a filmben egy részletesebb háttértörténet is a főszereplőkről, ugyanis azt csak futólag kapjuk meg.
IMDb: 6.8/10
MAFAB: NA
