Mihez kezdjünk az idegenekkel? – Halhatatlanok – Történetek egy távoli világból- könyvkritika

Az örök élet kérdése az idők kezdete óta izgatja az emberi képzelőerőt. A halhatatlan, természetfeletti erővel bíró teremtmények alakja tehát kiapadhatatlan ihletforrást biztosít a fantasytörténetekhez. Gréger Csaba is ehhez a témához nyúlt a Halhatatlanok – Történetek egy távoli világból című antológiájában összegyűjtött novellái megírásához.

A Halhatatlanok 2022-ben jelent meg a Mirage Games Kiadó gondozásában. A kéziratot Szőllősi Dániel szerkesztette, a borítót pedig Pozsgay Gyula és Pozsgay Gábor készítette. Ha vetünk egy pillantást a grafikára, azonnal kiderül számunkra, hogy a könyvben szereplő történetek misztikus világokba fognak minket elkalauzolni. A borítón nagyrészt sötét színek dominálnak, az égen, egy fehér örvényben lebegő kastély feltűnően elüt a környezetétől. A kivont karddal álló, magányos harcosról, akinek csak a hátát látjuk, csupán sejthetjük, hogy erre a természetfeletti jelenségre szegezi tekintetét. Ám a fehér örvény és a kastély olyan elérhetetlennek tűnik a harcos számára, mint egy régi, már lezárult élet vagy mint egy teljesíthetetlen küldetés. Vajon az áthatolhatatlan távolság ellenére hogyan kapcsolódik össze mégis az emberek és a természetfeletti teremtmények világa?

Nourost, a mesék földjét valaha a Felső Síkok teremtményei, az Őrzők vigyázták és irányították a háttérből. Ám az emberek végül fellázadtak ellenük, és letaszították az egykor istenként tisztelt lényeket. Akadtak köztük, akik a bukás helyett a halált választva életüket adták a végső csatában. Mások az Alsóbb Síkokra alászállva elkezdtek bosszút forralni az emberek ellen. De olyanok is akadtak, akik igyekeztek alkalmazkodni és beilleszkedni az emberek birodalmába.

Könnyű belefeledkezni a leírásokba, amelyek átkalauzolják az olvasót a történetek különböző világaiba. Láthatunk pusztítóan forró sivatagot, zsúfolt piacteret, manafaló szörnyetegeket és buja, zöld erdőket. A színes leírások fontos kellékek ahhoz, hogy egy fantasy igazán lebilincselővé váljon. Számomra azonban még ennél is érdekesebbek voltak a karakterábrázolások, és az, hogy ki mihez kezd a halhatatlanok és a zhilarok között feszülő ellentéttel.

Az Egy lélek ára című történetben láthatunk példát arra, hogy egy halhatatlan vérű gyermek ereje elszabadul. Bár a katasztrófát „tiszta vérű” emberek provokációja okozta, ez minden jelenlévő figyelmét elkerüli. Elvakítja őket előbb az elemi erejű félelem és rettegés, később pedig a bosszúvágy. Tökéletesen megfigyelhető, hogy a tömegbe verődött, könnyen fanatizálható emberek maguk gerjesztik újra és újra az idegenekkel szembeni ellenséges érzéseket.

Az örökségben megmutatkozik előttünk egy testvérviszály, amely az apai örökség két teljesen ellentétes módon való értelmezéséből fakad. Ravenor a halandók világába való alászállása után is igyekszik tovább végezni őrzői feladatait, vigyázni a békére és együttműködésre törekedni az emberekkel. Öccsében, Mirenorban ellenben tombol a bosszúvágy az alantas csürhével szemben, akik letaszították őket méltó helyükről. A történet tetőpontja a két testvér szóváltása, amelyben mindketten szenvedélyesen próbálják megértetni a másikkal saját nézőpontjukat. A heves vita igazán hatásosan árnyalja tovább a halhatatlan-zhilar viszonyok bonyolultságát, csakúgy, mint a konfliktus feloldásának módja a történet végén.

Az Amire születtünk című novellában nagyon érdekes motívum a Sorsnak tulajdonított, kiemelkedő fontosság. Az Enerithben kialakított, rendezett világban nincs helye a Káosznak. A város lakosai a sorsmágusok előrejelzései alapján még csecsemőkorukban kivetik maguk közül azokat a gyermekeket, akiknek sorsvonala zavarosan kavarog. Yasir is egy ilyen gyermek, aki végül sok viszontagság árán megtalálja helyét az Arany Skorpiók között. A különlegesen képzett bérgyilkosok közé állva pedig a fiú egy napon ellentmondásos helyzettel szembesül, amelyben kénytelen maga cselekedni, feljebbvalói útmutatása nélkül. Ezután ismeri csak meg a valódi Sors jelentését.

A vér szava szintén tökéletes példát nyújt az ismeretlentől való, túlzott mértékű félelemre. A halhatatlanvérű Hector és Birra nem élhetik a halandó fiatalok gondtalan életét. Éppen csak megízlelik a szerelmet, amikor egy mindenre elszánt inkvizítor ered a nyomukba, akinek feltett szándéka örökre leszámolni a fajtájukkal.

Az Őrzők és az emberek viszonya tehát cseppet sem felhőtlen. Bár akad, aki a békére törekszik, az emberek oldaláról a félelem és talán a féltékenység is, az Őrzők oldaláról pedig a bosszúvágy mérgezi kapcsolatukat. Az idegenekkel és a hozzánk képest másokkal való bánásmód nagyon fontos elem Gréger Csaba novelláiban. Ráadásul olyan kérdést jár körül, amely a való életben is megkerülhetetlen. Éppen ezért mindenkinek ajánlom a Halhatatlanok antológiát.