Mit csinált Jézus 30 évig? – „Akit Biffnek hívtak” a Spirit Színházban

A Spirit Színház Christopher Moore ironikus-filozofikus művét feldolgozva fikciót mutat be arról, hogy milyen utat járhatott be Jézus 30 éven keresztül egy Biff nevű halandóval az oldalán.

Régóta foglalkoztatja a vallástörténészeket az, hogy mit csinálhatott, merre járt, holt tanult, mit élt meg Jézus 33 éves koráig, addig a pontig, amíg felvállalta a tanító, és a Megváltó szerepét. Christopher Moor felhasználva a Biblia útmutatását, időutazásra visz minket. Egy botcsinálta angyal, Raziel feltámasztja Biffet, aki a történet szerint Jézus-Józsua legjobb barátja volt, és leíratja, elmesélteti vele annak a bizonyos 30 évnek a történetét. Ami kimaradt a Bibliából, azt írja meg Biff az Evangéliumában.

A darabot – ha film lenne -, akkor a roadmovie műfajába sorolnánk be. Józsua és Biff járják a világot, miközben Józsua kezd rájönni képességeire, tudására és egyre közelebb kerül ahhoz, hogy rádöbbenjen, ő maga a Messiás. Biff pedig elköveti az összes főbűnt, annak érdekében, hogy isten gyermeke megismerje, hogy mik azok egyáltalán.

A történet, a szövegek, a párbeszédek – tele iróniával – görbetükröt mutatnak az emberi álszentségnek és a fanatikus vallásos gondolkodásnak, miközben megjeleníti azt a krisztusi tisztaságot is, ami egyelőre még megvalósíthatatlan idea az emberiség számára. Az Isten gyermekének kezdeti naivitása találkozik a földi „valósággal”, amellyel az utazásuk során Biff ösztönös és gyarló viselkedése szembesíti, és ami Józsuát arra sarkallja, hogy igyekezzen megváltoztatni, megváltani az emberiséget.

A darab szövegvilága tömény, Gaál Dániel rendezése nem hagy egy másodpercnyi üresjáratot sem. A humor, az irónia folyamatosan jelen van az előadásban úgy, hogy mégsem érezzük azt, hogy tiszteletlenül bánna a Megváltó történetével. Tanulságos és elgondolkodtató mondatok hangzanak el a darabban, több esetben esszenciális és hatásos megfogalmazásban. Az előadás ritmusa jó, és külön érdekessége, hogy a színészek a kortárstánc és a fizikai színházi elemeit, gesztusait használva hoznak létre egyedi előadásmódot. A testhelyzetek, a mozdulatok, a színészek fizikai kontaktusai emelik a jelentek hatásfokát. Gaál Dániel rendező-koreográfus a zenés betéteket, a különböző előadóművészeti ágakat jó ízléssel vegyíti, nem érezhetjük azt, hogy öncélúan használná azokat.

Herczegh Péter Raziel angyal szerepében korunk – junk food és szappanopera fogyasztóvá degradálódott – emberét éles iróniával mintázza meg.

Dér Mária és Hunyadi Máté hét-hét szerepet eljátszva bújnak jelentről jelenetre más-más karakter bőrébe, ami önmagában is nagy teljesítmény, megtoldva színészi munkájukat a fizikai színházas elemekkel.

A rendező, Gaál Dániel Biff címszerepét magára vállalva, rengeteget dolgozva, szinte az egész előadás alatt a színpadon tartózkodva, a legtermészetesebb módon mutatja be a „gyarló” embert, aki képtelen ellenállni a világi dolgok kísértésnek. Legyen az lopás, csalás, gyilkolás vagy éppen paráználkodás.

Nagy Márk végigvezet minket azon a jellemfejlődésen, ahogy Józsua fokozatosan megismeri saját emberfeletti erejét, képességét és rájön, hogy mi a missziója, feladata, és végül a kereszthalált hal. Hiteles színészi játéka segítségével jelenetről jelentre éljük át azt a lelki és szellemi utat, amit a darab szerzője szerint Józsua-Jézus bejárhatott.

Az Emlékek egy kihúzott életből alcímet viselő előadás bátor vállalkozása a Spirit Színháznak, mely egyszerre gondolkodtat el és szórakoztat, amelyből kiderül, hogy a szerző, Christopher Moore szerint Józsua-Jézus földi tevékenysége óta az alapvető erkölcsi dolgokban az emberiség semmivel sem lett jobb.