
Forrás: Sajtóközlemény
Bíró Kriszta, Für Anikó és Kálid Artúr hangjától zengett a belvárosi Gödör Klub kedd este. A színész-trió Örkény válogatott egyperceseiből csemegézett, s hozott létre egy egészen feledhetetlenül groteszk élményt a nézők és talán önmaguk számára is.

A borongós sötétben csak a három megvilágított székecske jelezte, hogy valami készülőben van a színpadon. A szellőzőrendszer „tetemes” mértékű búgása rátelepedett a teremre, ahová lassan betoppantak az est előadói. Ismerős hangok jól ismert csengése töltötte be a Gödör Klubot. Egypercesek. Kinek ne mondana ez a szó valamit? A műfaj, amely új otthont adott a groteszknek, amely új, korábban nem ismert lehetőségeket nyitott meg az olvasók előtt, és amely megmutatta, hogy lehetséges pár sorban annyit mondani, mint egy 200 oldalas regény. Az időtállóságuk és szórakoztató voltuk mellett pedig fontos szerep jut egyfajta tényfeltáró jellegüknek is, hiszen Örkény István nem kizárólag újító szándékkal találta fel őket. Az ’56-ot követő szilenciuma miatt kénytelen volt leporolni vegyészmérnöki diplomáját, s szakmájában elhelyezkedni. Munkájából hazaérve este, lopva, mintegy időhiány miatt megalkotta az egyperceseket. Hát nem elég groteszk ez önmagában? Fiókjának írta őket eleinte, a publikáció szándéka nélkül, s emiatt a cenzúrától való félelem sem hatotta át alkotás közben. Jelentős korrajzok is egyben, elvtársakról és történelmi eseményekről értesülhetünk, a sorok között való olvasásnak pedig soha nem látott mértékű szerep jut, ha valaki igazán a mélyére akar ásni egy-egy egypercesnek. Mindemellett magas, filozófiai kérdések is előbukkannak humorosan rémes köntösökben. Kedden este tehát a nézőtér szórása – meglátásom szerint – meglepően magas volt, középiskolásoktól kezdve a legidősebb generációkig mindenki képviseltette magát. Talán ez is bizonyít valamit Örkény zsenijéből, s az egypercesek elévülhetetlenül titokzatos stílusából.
A nevetőmámor megkezdődött. A fellépőknek sikerült a legismertebb, legkarizmatikusabb alkotásokat kiválasztani az óriási életműből, s szinte valahányszor közölték a következő mű címét, tömeges bólogatás-hullám söpört végig az előadótermen. Olyan remekművek hangzottak el, mint Az utolsó meggymag, In memoriam Dr. K. H. G., Nincs bocsánat, Egy magyar író dedikációi, Dal, Mindig van remény vagy a Rossz álom. Néhányat, egészen pontosan hetet, maguk a nézők húzhattak ki egy kosárkából, s külön kérhették, hogy melyik előadótól szeretnék azt hallani. Aki pedig elég elvetemült és fanatikus volt, hogy magával cipelt egy egyperces kötetet, kiválaszthatta bármelyik el nem hangzott művet, s választhatott, hogy Kálid Artúrnak vagy Bíró Krisztának szeretné-e a szájába adni.
Kétlem, hogy hangsúlyoznom kellene, micsoda parádés előadásokat hallhattunk, hiszen jól ismert színészekről beszélünk, akik esetén a siker garantált volt. Az est pikantériáját valóban a groteszkség adta meg, s az előadók varázslatosan változatos módon vittek életet ezekbe az írásokba. Számomra elképesztő élmény volt megtapasztalni, hogy a korábban érteni vélt novellák mennyire más hangnemet üthetnek meg, milyen sok más dimenzióból megközelíthetőek csupán azáltal, hogy valaki az utolsó mondatot más hangsúllyal mondja, mint ahogy én azt olvastam magamban. A hasfájásig húzódó nevetést mindeközben pedig gyógyíthatatlanul súlyosbította az éppen csendben lévő előadó nevetésének beszüremkedése a mikrofonba. Egy szó mint száz, Örkény művei – és most általánosságban értem őket – ismét kiapadhatatlan forrásnak bizonyultak, amelyeket a megfelelő intuíciókkal, az adott művészek szakmai tudásával és kreativitásával eszmei magasságokig lehet emelni. Kedden sokunknak volt szerencséje ezt a saját szemével megtapasztalni Bíró Kriszta, Für Anikó és Kálid Artúr mesés tolmácsolásában.

Ezt az érzést minden Örkény-, egyperces- és irodalom-szerelmesnek érdemes átélni. Igaz, a legtitokzatosabb novellák megértését nem szolgálja minden esetben a humoros előadás, azon művek esetében, amelyeknél szó szerint minden sort értelmezni kell, nehéz befogadni, ha élőben hallja az ember. Ettől eltekintve azt mondhatom, nagyszerű élményt tudhatok a hátam mögött, amely rengeteg pluszt volt képes nyújtani.