Erunder 
A The Purge: Election Year már a harmadik kaszabolós horror filmje a sorozatból James DeMonaco-nak, így természetesen adódik a kérdés, hogy rókabőrről van e szó. Azt kell mondjam, hogy bizony igen, de abból azért mégis a jóféle. Hogy lehetséges ez és miért mondom ezt? Ha tovább olvastok megtudjátok.
Először is nézzük röviden a sztorit. Nyugi nem fogok spoilerezni. Egyébként is, mivel egy slasher filmről van szó, klasszikus hősökkel és gonosztevőkkel, így komolyabb csavarok híján túlzás is a történet elrontásáról beszélni.
Az előző rész után két évvel járunk, amikor az elnökségért egy okos nő, és egy bunkó paraszt harcol. Ismerős? Lehet nem véletlenül. A lényeg, hogy a nő a vérengzős éjszaka ellenzője, a kormánypárti politikusok pedig, mivel ugye ez nekik hatalmas bevételt jelent, pont hogy mellette vannak. Ez az ellentét szüli a feszültséget, ami természetesen a bűn éjszakáján a nő utáni vadászatba torkollik. Ezek mellett pedig kapunk még néhány mellékszálat a szükséges ágyútöltelékek kapcsán, de azok annyira felejthetőek, hogy úgy érezzük igazából csak időtöltésnek írták a forgatókönyvbe, és csak azért, hogy meglegyen a csapatlétszám.
A történetről ennyi elég is, ugyanis ezzel tényleg leírtam úgy mindent, hogy nem spoilereztem. Mégis itt felhívnám mindenki figyelmét arra még egyszer, hogy nem is kell sokkal többet várnunk tőle, hiszen nem a meglepő fordulatok miatt kedveljük a sorozatot.
Ami miatt a Purge filmek érdekesek, az a látvány és a kis színesek benne. Azokra az apró háttérben megbújó jelenetekre gondolok itt, amiket csak szőrmentén látunk. A férje égő hullája mellett éneklő idős, a vadállatok akik a kocsijukra kötözik fel áldozataikat, plusz az a fajta társadalomkritika, ami elborzasztja az embert, mert egy része bizony igaz. A gazdagok kiváltságosak, de ilyen módon még ezt nem tolták az arcunkba. A látvány pedig itt nem ér véget, mert ezek mellett a kis színesek mellett egy halom olyan képet kapunk, amiktől a néző csak sejti, hogy milyen borzalmak történhettek még a városban, amit nem mutattak meg nekünk, és ez az, ami valóban ijesztő, mert itt kezd el szárnyalni a néző fantáziája azon a horrorvasúton, amin a korábbi képek már elindították gondolatainkat. Ezt a hangulatot a lüktető rockzene pedig csak megkoronázza.
Hogy akkor ez most mégis miben volt más, mint a két évvel korábbi film? Jogos a kérdés, hiszen elsőre úgy tűnhet itt is csak az utcán rohangáló őrültek elől menekülő ártatlanokat nézünk másfél órában. Ahhoz, hogy ezt megértsük, a trilógiát egészében kell néznünk. Először is mindhárom rész James DeMonaco írta és rendezte, ami az ilyen típusú filmeknél nem túl gyakori, ez pedig így nem mást bizonyít, minthogy volt egy bizonyos terv már az első rész megszületése idején is. Az első rész a bűn éjszakáját a gazdagok szemszögéből mutatta be és végig csak egy házban játszódott. A második részben már bővült az univerzum azzal, hogy az utcák eseményeit nézhettük végig a szegények szemszögéből. Végül ez a harmadik rész teljesítette ki a film világát a politikai nézőponttal, így mondhatni, hogy a három film együtt egy kerek egész történetet mesél el. Tény és való, hogy ez a történet idővel változott, mert eredetileg a harmadik epizód egy előzményfilm lett volna az első bűn éjszakájáról, de a végeredményen ez nem változtat. Így legalább még egy, de lehet, hogy két további részre is számíthatunk, ugyanis harmadik film végén pedzegették a bűn éjszakát pártolók visszavágását. Igazából én mindkettőre vevő lennék, mert ez a sztori megunhatatlan, még akkor is ha már csak a bevétel miatt készítenék el őket, amire van esély, hiszen minden eddigi rész nagyobb bevételt hozott, mint az előző.
Összegezve a film egyértelműen valamennyire rókabőr, hiszen az előző részből több jelenetet is újrahasznosítottak, ám ezt mégis úgy tették, hogy egy élvezhető új filmet alkottak belőle. A színészi játékok hihetőek, a látvány nem hagy maga után kívánni valót, a hangulat tökéletes, de magába a történetbe több csavar is elfért volna, ezért összesen a 100 adható pontból tőlem csak 60-at kap, mert a karakterek klisések voltak, a történet lapos, és kiszámítható, de mégis látványos és még mindig érdekes.
IMDb: 6.1/10
MAFAB: NA
