Tolkien Nap 2015

Következzen akkor az ígért beszámoló a 2015-ös Tolkien Napról két szemszögből! Bőven lett volna még miről írni; biztosan minden jelenlévő jól érezte magát, és talált „a fogára való” programot.

Blackphoenix:

Az elmúlt években a körülmények mindig összeesküdtek ellenem, tegnap viszont végre sikerült belecsöppennem Középfölde forgatagába. A hosszú várakozás után ugyan annyira meglódult a fantáziám, hogy sokkal élőbb dekorációra számítottam, de mivel az Urániában már alapvetően van valami varázslatos, nem csalódtam nagyot.

Némi egyetemi utánérzetem támadt, amíg vártam az első előadásra, amire előregisztráltam. A társasjátékozókhoz végül nem telepedtem le, mert már nagyon elmerültek az éppen aktuális partyban, inkább mászkáltam egy kicsit. Csodálatos tünde fonatot varázsoltak nekem, ami azonban sajnos nem bizonyult olyan tartósnak, mint szerettem volna (nem értem, hogy nem esik szét csata közben ez a hajköltemény). Ezután csillagot hajtogattam teafilterekből, beszereztem egy Tauriel- könyvjelzőt és egy törp írással készült emléklapot, figyeltem a jelmezeseket, képletesen nyálcsorgatva bámultam a Tolkien Vásár kincseit (az a Galadriel medál…!), majd beültem a pincehelyiségben kialakított indiai teázóba. Tetszetős volt a hangulata, bár a Középfölde-stílusba csak egy párhuzamos univerzumban illene bele.

Azután végre számomra is kezdetét vették az előadások. Igazán megérte várni, mert sok érdekes dolgot hallottam Tolkien mitológiájával kapcsolatban, amiken eddig még nem gondolkodtam, vagy csupán átsiklottam felettük. Megtudtam, hogy a Mester műveiben akadnak olyan ellentmondások, amelyek nagyrészt a szövegek folyamatos újraírásának köszönhetőek. Ezek közül pedig a leginkább vérre menő veszekedések állítólag arról folynak, hogy a balrogoknak van-e szárnyuk, vagy nincs. Én az előadást meghallgatva leginkább afelé hajlok, hogy van, csak éppen a Mória bányáiban tanyázó példány a Gandalffal vívott küzdelem alatt nem volt abban a helyzetben, hogy használni is tudja.

A többi fajjal kapcsolatban is okosodtam; kiderült, hogy Peter Jackson „manöken tündéi”, akiket olyannyira nehéz volt castingolni, valójában igen távol állnak Tolkien elképzelésétől. Ő az embernél nagyobb növésűnek, testileg és lelkileg is erősebbnek álmodta meg a tündéket, akiknek a kedvenc fegyverük a csatabárd. A rendezői fantázia tehát igazi balrog-szárnyakat kapott ezen a ponton. Az orkok földből való kinövése viszont valószínűleg félreolvasás következménye, mert egyértelműen léteznek belőlük női egyedek is. Ugyanez a helyzet a törp asszonyokkal, bár nem egyszerű a nyomukra bukkanni a férfiakhoz való hasonlóságuk, a számbeli hátrányuk, a tündék „rosszindulatú pletykái”, és a faj sajátos paranoiás titoktartása miatt. A tündékre jellemző párválasztás, házasság és együttélés hihetetlenül gyönyörű misztérium. Oldalakon keresztül lehetne regélni a békeidőkben megszokott életformájukról, de talán a legfontosabb vonás náluk az az idealizált monogámia, amely felé az ember is törekszik (valahol a szíve mélyén legalábbis). Ez a fajta beállítódás természetesen sok fájdalommal is járhat; elég csak A Gyűrűk Ura függelékét megtekintenünk, és elolvasnunk az Aragorn-Arwen szerelmi történet végét. Szerencse hogy mi, emberek választhatunk…

Ez itt nem a reklám helye, de külön kiemelném Füzessy Tamás nevét, aki igazán sikeresen küzdötte le a kávézó akusztikai nehézségeit, és akinek a zseniális előadásai a legtöbb gondolkodnivalót és ihletet adták nekem. A végén még rendszeres vendéglátogatója leszek az ELTÉ-n tartott Tolkien kurzusának is, bár A hobbit(A babó) és a Szilmarilok egyelőre csak a bakancslistám szereplői.

BB:

Bár már több, mint egy évtizede vagyok Tolkien rajongó, kolléganőmhöz hasonlóan még nekem se volt szerencsém eljutni egy Tolkien Napra sem, sőt eddig még az Uránia is kimaradt az életemből, így kicsit kétségbe is estem amikor a Blahára érve tudatosult bennem, hogy elfelejtettem a címet. Szerencsére a jó irány derengett, és minden kétségem szertefoszlott, amikor az utcán előttem termett egy Gandalfnak öltözött fiatalember – de az is lehet, hogy nem volt fiatalember, a mágusszakáll ugyanis ápol és eltakar -, így sikeresen odataláltam. Biztos a nagy arányú mágia vezetett oda, ami a helyszínen jelen volt.

Tünde zászlók lepték el a mozi előcsarnokát, sok cosplay-es jelmezbe öltözött szervező és érdeklődő vegyült el az őket bámuló tömegben. Meglepetten vontam le a következtetést, hogy az egybegyűltek egy igen nagy százaléka úgy köszönti egymást, mintha egy nagy család tagjai gyűltek volna össze egy újévi partira. Sose gondoltam volna, hogy a Magyar Tolkien Társaság egy ennyire barátságos nagy családot alkot, de jó volt látni, hogy egy író így össze tudja hozni a hasonszőrű embereket.
Blackphoenix-szel ellentétben én a tünde írásos emléklapot választottam, és bár lemaradtam a Középfölde nyelveit boncolgató előadásról, mindenki szívesen válaszolt a kérdéseimre, nyelvészként nagyon érdekelnek a sokak számára unalmasnak tűnő nyelvi előadások. A vásárban mindenfélét kapni lehetett, amire egy rajongó vágyhat, az ékszerek replikáitól kezdve, a pólókon és könyveken keresztül a társasjátékig.
Egy nagyon érdekes előadást hallgattam végig a WETA – Peter Jackson wellingtoni filmkészítő birodalma – három magyar dolgozójától, akik elmesélték, hogyan lehet egy ilyen óriási produkcióba bekerülni, milyen hatalmas munka egy számunkra egy pillanatig tartó jelenet elkészítése, és hogyan lehet túlélni, amikor hét hónapnyi munkájuk a vágóasztalon kikerül a végleges filmből. A fiúk elmeséltek néhány vicces történetet és tanácsokat adtak az érdeklődőknek. Érdekes volt megtudni, hogy mennyi ember dolgozik egyetlen jelenet utómunkálatain.
Füzessy Tamásnak két előadására is bejutottam, ami egyrészt azért volt szerencsés, mert az előbbi kicsit előkészítette a későbbit, így sokkal jobban megértettem a Szerelem, család és szexualitás Tolkien világában című előadást a mitológiai rendszer elmagyarázása után. Belemehetnék a sok érdekességbe, amit az előadásokon tanultam Tolkien világáról, de félő, hogy akkor sose végeznék a beszámolóval, mert rengeteg dolgot tudtam meg egy délután alatt.

Rengeteg olyan információval lettem gazdagabb, aminek tükrében most úgy gondolom, hogy tíz év után újra itt az ideje hogy kézbe vegyem Tolkien műveit. Egy óriási élmény volt, csak remélni tudom, hogy jövőre is eljutok a Tolkien Napra.