Fráter Zsuzsanna 
Eheti oscaros rovatunkban Joe Wright filmdrámájával, a Vágy és vezekléssel (Atonement) foglalkozunk. A film 2007-ben készült Ian McEwan azonos című regényéből, s 2008-ba az összes jelentős filmes díj jelölését megkapta.
Joe Wright szereti a romantikát, s azt kell mondjam, hogy érzéke is van hozzá. Biztos kézzel nyúl a szélsőséges, felkavaró érzelmekhez, a lázadó lelkek drámájához. Láthattuk ezt a 2005-ös Büszkeség és balítélet vagy a 2012-es Anna Karenina rendezéséből is, de talán mindez a Vágy és vezeklésben bontakozik ki a leginkább.
A film története hűen követi a regény cselekményét. Így a történet az 1935-ös Angliába repít minket. A tehetős családba született Briony (Saoirse Ronan) a kiváltságosok életét éli viktoriánus villájukban. Az élénk fantáziával megáldott kislány írónő szeretne lenni. Amikor az egyik hétvégén összejön a család, a rekkenő hőség hatására a régóta elfojtott érzelmek veszélyes robbanóelegyként törnek felszínre. Egy sor félreértés következményeként Briony ártatlanul meggyanúsítja Robbie Turnert (James McAvoy) , a nővére, Cecilia (Keira Knightley) szerelmét egy bűncselekmény elkövetésével. A gyanúsítás is elég ahhoz, hogy tönkretegye kettejük bimbózó szerelmét, és örökre megváltoztassa mindannyiuk életét…
A 13 éves Briony-t nem érti azt a lángolást, s szenvedélyt mely Robbie és Cecilia között van, kislányos fantáziájában összekeveredik az erotika és az erőszakos bűncselekmény, melynek elkövetésével végül Robbie-t vádolja meg. Ez a tragikus tévedés az egész történet mozgatórugója, s az ehhez vezető okok teszik ki a film egy jó részét. Saoirse Ronan tökéletesen alakítja a koravén és elkényeztetett Briony kíváncsi kutakodását Robbie után, az erotika felfedezését, s a zavarodott kislány féltékenységét. Megértjük, hogy Briony hogyan képes megvádolni az általa is szeretett Robbie-t, miért kell vezekelnie egész életében ezért a tévedéséért, s írói fantáziája miért írja át engesztelésül Cecilia és Robbie történetét.
Ha valaki nem olvasta előzőleg Ian McEwan regényét, azt bizonyosan megdöbbenti a történet váratlan csavarodása. S bevallom, én így jártam. Mindenféle előzetes ismeret nélkül ültem be anno megnézni a filmet, s alaposan mellbe vágott a cselekmény drámai fordulata. Napokig nem tértem magamhoz az írói fantázia és a kegyetlen valóság ilyen fokú erőteljes szembeállítása miatt. Pont ezért tartom annyira jónak, s tökéletesnek ezt a filmet.
A cselekménybonyolítás mellett kiemelkedőek a színészi alakítások is. A Cecilia-t alakító Keira Knightley és a Robbie-t megformáló James McAvoy között mindvégig tapintható marad az izzó szenvedély. Igazi romantikus hősök, az örök Rómeó és Júlia megtestesítői. Briony alakítói közül kielemkedik Saoirse Ronan, aki fiatal kora ellenére zseniálisan képes megformálni egy ennyire összetett személyiséget. Viszont Briony felnőttkorát alakító Romola Garai kifejezetten jellegtelen marad. Majd az öreg Briony-t játszo Vanessa Redgrave szintén elismerésre méltó alakítást nyújt.
A film képi világa is magával ragadó. A híres szökőkutas jelenet, pedig kifejezetten Botticelli híres festményére, a Vénusz születésére emlékeztet, nyilván nem véletlenül.
Az írógép kattogásának hangja pedig kifejezetten feszes tempójúvá teszi a filmet.
Joe Wright alkotását a 2008-as Oscar-gálán végül hét díjra jelölték, köztük a legjobb film, a legjobb adaptált forgatókönyv, legjobb mellékszereplő színésznő és legjobb fényképezés díjára, végül a legjobb eredeti filmzenének járó szobrot kapta meg. A legjobb filmnek járó díjat abban az évben a Nem vénnek való vidék kapta meg, ami a szerintem borzalmas. Én mindenképpen a Vágy és vezeklést választottam volna, mivel a három legfontosabb dologról szól: szerelemről, életről, halálról.
Értékelés: 90/100
IMDb: 7.8
MAFAB: 79%
