Erunder 
A filmfesztivál harmadik napját a rövidfilmek uralták, ezeken belül este 9 után következtek az igazán húsba vágó dokumentumfilmek. Igaz délután négykor is láttunk egyet, ami ráadásul még díjat is nyert, de a mi szívünknek nem az lett a kedvence. A továbbiakban érdekes élettörténetekről olvashattok.
A litván és finn film fekete-fehér képeken keresztül a finn szigetvilágba kalauzol el minket. Olyan, mint egy természetfilm, csak ebben nem állatok, hanem emberek láthatóak a természetes életkörnyezetükben.
Ez az alkotás nyerte el a legjobb dokumentumfilmnek járó díjat, ám a zsűri döntésével mi nem értettünk egyet. Erről egyébként az egyik zsűritag is szólt pár szót. Beszédében megemlítette, hogy nincs olyan döntés, ami mindenkinek tetszik. Ez örök igazság, azt viszont mi mégsem értjük, hogy ez a film nekik miért tetszett. Szerintünk azon értékei mellett, hogy egy fura művészi természetfilm ez az emberekről és a halálról, meglehetősen unalmas is. Márpedig egy jó film, még ha művész vagy dokumentumfilmről is beszélünk nem szabad, hogy untassa a nézőt. Ezt a Mi ez a cirkusz?, ami egyébként dokumentumfilm kategóriában különdíjat nyert, be is bizonyította. A Paradise Gowns viszont eszméletlenül unalmas. Nem ajánlom egyetlen hétköznapi moziba járónak sem, hogy megnézze a filmet, hacsak nem akar ugyanúgy szenvedni, mint mikor az ember belemerészkedik Tarr Béla Sátántangójába.
Értékelés: 20/100 (A tájképek, mert az egész film igazából egy folyamatosan mozgó és változó tájképnek értelmezhető, tényleg szemet gyönyörködtetőek voltak, de egy filmtől mi többet várunk.)
Mafab, IMDb: N/A
Fekete levegő:
Az erdélyi szénégetők életét bemutató dokumentumfilm különlegességét a kontraszt adta. Egyrészről az a kontraszt, ami az egész fesztiválon jelen volt. A Paradise Gowns után a #sohavégetnemérős filmet nézhettük meg, majd egy rövid szünet után a Fekete levegőt. Nehéz volt a színes és életet éltető film után egy olyan fekete-fehér alkotást végignézni, amiben az emberek azért végeznek kínkeserves munkát szinte éhbérért, hogy aztán végül azt a szenet a közép és felső osztály grillpartikon elégesse. Ezt a kontrasztot a Fekete levegő rendezője rendesen beleégette az agyunkba a film végén egy pár másodperces színes jelenettel egy vidám családról, akik épp a hétvégi grillezéshez készültek, azután, hogy végignézhettük milyen életük van a szénégetőknek.
Értékelés: 90/100
Mafab, IMDb: N/A
A finn produkció háborús veteránokkal készített beszélgetésből áll. A rémálmaikról kérdezték őket. Képtelenek elfeledni a háború emlékeit, hogy kiket öltek meg, áldozataik arcai kísértik őket, mert hiába csak parancsot teljesítettek, mégis gyilkosságokat követtek el. Iszonyatosan nehéz 25 perc vár arra, aki megnézi, de mindenképpen ajánlott, ha felszeretnénk ébreszteni magunkat egy rózsaszín világból.
Értékelés: 70/100 (A rendkívül erős mondanivaló és a megvalósítás végérvényesen beleégett az emlékeimbe. A dubstepre táncoló második világháborús katonákat sosem fogom tudni elfelejteni.)
Mafab, IMDb: N/A
Abu Salim – Freedom is Not Cheap:
Az Abu Salim börtönben Kadhafi diktatúrájának áldozatai embertelen körülmények között raboskodtak. A kínzások, verések és megalázások mindennaposak voltak számukra. Kadhafi bukása után 3 évvel 3 egykori rab visszatér az üres és elhagyatott épületbe a gyermekeikkel, hogy megmutassák nekik szenvedéseik helyszínét.
Bár együttérzünk velük és értjük mondandójuk lényegét, de azt nem értjük, hogy miért jó nekik, ha egy életre traumatizálják a gyerekeiket. A rózsaszín világból való felébredéshez viszont ez a film is elengedhetetlen, még akkor is, ha ez sem tartozik a legmozgalmasabb alkotások közé, mert bizony percekig csak egy üres épületben kódorgó pár embert bámulunk.
Értékelés: 60/100 (Tényleg unalmas, de figyelembe véve, hogy a börtön ma újra működik, mindenkinek muszáj megnéznie ezt a filmet.)
Mafab, IMDb: N/A
Beneras: Felfedezetlen kötődések:
8 percben Indiáról látunk káprázatos felvételeket, de igazából ennyi. Tény, hogy van még mögötte némi homályos utalás indiai mítoszokra, de az egész erőltetett és izzadtságszagú. Álművészieskedésnek tűnik az egész. A felvett képsorok között nincs kapcsolat, a koherenciát teljesen mellőzi. Értelmetlen az egész és inkább csak egy imázsfilm egy ősi városról, de dokumentumfilmnek nem neveznénk.
Értékelés: 10/100 (Ez csak a képek miatt van, de mivel még azokat sem sikerült összehangolniuk, így ez elég gyenge lett.)
IMDb: 8.8/10
Mafab: N/A
Piciló:
A Piciló az értelmetlenségtetőpontja. Egy Piciló nevű kincskereső férfit mutat be nekünk 5 percben. Nincs mondanivaló, vagy ha van is az felejthető és erőltetett, a képek pedig átlagosak. Csak azért kap 10 pontot, mert mégis elkészítették.
Értékelés: 10/100
Mafab, IMDb: N/A
1 thought on “ZSVF dokumentumfilmek harmadik nap”