A gépek lelke - Corn & Soda

A gépek lelke

Képes-e gondolkodni egy gép? És talán szerelmes is tud lenni? Mennyire vagyunk másolhatók?

Miért izgatja az embert, hogy gépet hozzon létre a saját képmására? Azért, hogy kiszolgálja, hogy legyen méltó intelligens beszélgetőtársa, hogy helyette gondolkodjon, hogy okosabb legyen nála?

Ian McEwan legújabb regénye Angliában játszódik az 1980-as évek elején. Az alternatív történelmi elemeket használó mű hátterében a Flakland-háború borzolja a kedélyeket, ami a valóságban másként végződött. A szerző szabadon keveri a valós és a fikciós elemeket. Alan Mathison Turing, a modern számítógép-tudomány egyik atyja hetvenes éveiben jár, valójában 1954-ben meghalt. A mesterséges intelligencia kutatás sci-fibe illő eredményeket produkál. Megjelennek az első élethű emberi robotok, 12 Ádám és 13 Éva kerül a piacra.

Főhősünk, Charlie az elsők között van, aki megvásárolja az egyik Ádámot. A 32 éves férfit már kamasz korában nagyon érdekelte az elektronika, később mégis antropológiát tanult, majd jogot végzett, adóügyekre szakosodott, miután egy zavaros ügy miatt kis híján börtönbe került, ismét váltott, írt egy könyvet a mesterséges intelligenciáról. A még mindig magát kereső férfi jelenleg online tőzsdézésből próbál megélni, több- kevesebb sikerrel. A méregdrágán – 86.000 fontért – megvásárolt Ádámhoz családi örökség révén jut.

Az operációs rendszerrel működő Ádámnak 16 óra töltésre van szüksége, hogy életre keljen. Emberi természetének tulajdonságait, személyiségjegyeit ez után kell beállítani. „A beharangozó szellemi vitapartnert, barátot és mindenest ígért Ádám személyében, olyat, aki mosogat, beágyaz, és „gondolkozik”.

Charlie 22 éves szomszédját, Mirandát kéri segítségül, hogy elvégezzék Ádámon a finomhangolásokat. Kettős célja van ezzel, egyrészt nem akarja teljesen a saját képére formálni Ádámot, másrészt így próbál közelebb kerülni a lányhoz. Közösen programozzák be Ádám tulajdonságait, de nem tudnak egymás beállításairól. Olyan mintha a gyerekük lenne, az ő „kromoszómáik” alakítják a lényét. „A legkorszerűbb játék, korok álma ült előttünk, a humanizmus győzelme – vagy halálangyla.”

Az okos, szép, jólelkű Ádám felkelti Miranda érdeklődését. Egy együtt töltött éjszaka után Ádám, élete végéig tartó szerelmet érez a lány iránt. Ez természetesen konfliktusokhoz vezetett Miranda és Charlie kapcsolatában, de a morális dilemmát és végül Ádám „halálát” a Miranda múltjából felbukkanó tragikus esemény, és gyarló emberi mivoltuk okozza.

Ian McEwan – az angol próza egyik legnagyobb élő képviselője – Mi, gépek című izgalmas, lebilincselő regényében a mesterséges intelligencia fejlesztése kapcsán rengeteg etikai kérdést feszeget. Arra készteti az olvasót, hogy elgondolkodjon azon, milyenek is vagyunk mi, emberek.

Valóban magasabb rendű lények lennénk, mint ahogy azt magunkról képzeljük? A 20. század elején a galaxisok felfedezésével már rá kellett jönni, hogy milyen parányiak vagyunk. Az elménkkel, amiről azt hittük, hogy a legtöbbre képes lám létrehozhatunk egy nálunk okosabb lényt. A szülemény önálló gondolkodásra és cselekvésre képes, akár ellenünk is, mert nem érti, és nem tudja tolerálni a mi kis stiklijeinket, mert jó, jobb nálunk, hiszen a steril gyárban összeszerelt tisztességet és bölcsességet garantáló szoftver mentes az ember érzelmi labilitásától, az elfogultságtól, az önzéstől, nem ismeri a bosszút, a csalást. „én felelek mindezért, hiszen én hoztam közénk ezt a két lábon járó laptopot. Gyűlölni a gépet annyi, mint gyűlölni magamat.”

Megalkothatja-e az ember önmaga javított, modern változatát, azt remélve, hogy aztán majd uralkodni fog rajta? Vagy, ahogy mindent túltolhatjuk ezt is, és kiderül a megdöbbentő tény, hogy másolhatók és tökéletesíthetők vagyunk? Lehet, hogy mégis létezik egy, nálunk minden tekintetben magasabb szintű, morálisabb lény, amely nagyravágyásunk eredményeképpen születik meg? – teszi fel a kérdést Ian McEwan.

Ian McEwan: Mi, gépek. Scolar Kiadó, Budapest, 2020.

Ez is tetszeni fog...