A lezárás, amit folytatnak – Bosszúállók: Végjáték (Avengers: Endgame, 2019) – kritika

Ahogy arra a cím is utal, A bosszúállók: Végjáték valóban egyfajta befejezés, de ha őszinték akarunk lenni, egy másodpercig sem hittük el, hogy egy jól tejelő tehenet levágna a stúdió.

Mindenki tudja, honnan indul az utolsó Bosszúállók története. thanos csettintett, az univerzum élőlényeinek a fele eltűnt, amibe életbe maradt hőseink természetesen nem nyugszanak bele egykönnyen. Majd, ahogy azt már az előzetesekből is megtudtuk, illetve előre sejtettük, jön egy hős, aki megadja a csavart és a megoldást is egyszerre.

A film összességében jó is volt. Ahol kellett drámai, a poénok ültek rendesen, az akciók, bár néhol hibásak, de látványosak voltak, és végül az egész a műfajhoz képest párszor még kiszámíthatatlan is volt. Ez mind szép és jó, ám ott az érzés, hogy a készítők bicskája kicsit belecsorbult ebbe a gigantikus küzdelembe.

Na innentől jön a SPOILER! Ugyanis lehetetlen lenne úgy írni a filmről, hogy néhány dolgot ne áruljunk el, szóval ha még nem láttad a filmet, vagy nem akarsz olyan szöveget olvasni, ami elárul néhány fordulatot, akkor nyomd meg a lap felső sarkán a kis x-et! Mi szóltunk, és ezzel eleget is tettünk a stúdió film előtti képének, amiben azt kérik, hogy rontsuk el mások filmélményét.

Kezdjük ott, hogy a film fő konfliktusát az egyik leglustább írói húzással, az időutazással oldották fel. Bárgyú és hülye ötlet, még akkor is, ha az élét egy poénnal simítják el. Arról már nem is szólva, hogy ezzel több korábbi film eseményit érvénytelenné, illetve értelmetlenné tették.

Ehhez fűződik egyébként a forgatókönyvben megbújó legtöbb logikai bukfenc. Talán az egyik legnagyobb, hogy a köveket az eredeti helyükre visszavinni gyakorlatilag lehetetlen, hiszen eleve úgy hozták el őket, hogy azokat észrevétlenül visszavinni egyszerűen nem lehet.

Majd ott vannak még az olyan kisebb bosszantó tényezők, mint például a gigászi csata bakijai. Mint például, amikor a Hangya elvileg már a furgonban van, de a háttérben látni őt óriás alakban küzdeni.

Persze ezek apróságok. Az viszont már nem, hogy a készítők saját maguknak spoilerezték el az egész témát. Eleve tudtuk, hogy még egy csomó másik Marveles képregény film jön, mint például a Pókember: Idegenben, a Black Widow film, a Fekete Párduc és a Doctor Strange második része, valamint a Galaxis őrzőinek a harmadik felvonása. Tehát már egy jó ideje tudjuk, hogy ezek a hősök nem haltak meg igazán, illetve, hogy ebben a részben visszahozzák őket.

Tehát a Végjáték igazából csak a Bosszúállók végét jelenti. Ezektől eltekintve éri a nézőket meglepetés bőven, szóval nincs okunk totál lehúzni az egész alkotást. Sőt, azt is kimerem jelenteni, hogy ez volt az első olyan képregényadaptáció aminek az eseményein tényleg lehetett izgulni. Ki hal meg, hogyan fognak győzni, mi történik a fő gonosszal? Mind olyan kérdés, amire nem láttuk előre a választ. Szóval nem bánjuk, hogy azt előre tudtuk kik harcolnak majd az igazi végső csatában.

A cikk végére még néhány apró infóval is tudok szolgálni. Az egyik egy karakterről szól, akit elsőre nehéz beazonosítani.

Mikor összegyűlnek, ugye tudjuk miért. (Hogy miért azt most kajak nem fogom leírni, mert még a spoiler kijelentés után is durva leírni.) Szóval a gyűlésen ott áll hátul egyedül egy kamasz srác. Ő bizony nem más, mint Harley Keener, akit Ty Simpkins alakított. A karakterrel a Vasember harmadik részében találkozhattunk, ugyanis ő volt a gyerek, aki segített Tonynak.

Egy másik hasznos infó amit elárulok, hogy ezúttal a stáblista végére nem raktak kisfilmet. Habár egy érdekességet lehet hallani, de azért nem éri meg végigülni a három órás film után az elég hosszú listát. Ez az kis érdekesség nem más, mint egy hangeffekt, ami több, mint valószínűleg annak a hangja, amikor Tony az első páncélját kovácsolta.

Összegzés: 90/100 mert az egész jól összepakolt film, ahogy azt fentebb is írtam, annyira nagyot akart markolni, hogy végül kisebb bakikba úgy futottak bele, mint kezdő bokszoló a pofonba az első meccsén.

MAFAB: 90

IMDb: 9,0/10