A Vadász és a Jégkirálynő (The Huntsman: Winters War, 2016)

A Vadász és a Jégkirálynő (The Huntsman: Winters War, 2016) kritika – avagy a Grimm-Andersen mashup

Tükröm, tükröm, mond meg nékem… mivé vált a Hókirálynő e vidéken?

710

Egyszer volt hol nem volt, volt egy Disney nevű cég. Ez a cég kezdetben meséket rajzolt, főleg különböző állatkákról: egerekről, kutyákról, nyulakról. Ahogy nőtt-növekedett, elkezdett nagyobb filmek után vágyakozni, hát megkereste magának a legismertebb meséket és elkezdte újrarajzolni őket: ezek lettek a Grimm- adaptációk. Sok-sok év telt el; a cég élőszereplős filmeket készített, folytatásos képregény-filmekkel próbálkozott (és járt jól) majd úgy gondolta, hogy feléleszti a régi Grimm-adaptációkat. De sajnos az idők folyamán a cég, ami annyi reménnyel indult, elvesztett valamit: a báját. Legyalulták a történetek szívét-lelkét, és ami megmaradt, az csupán jól kivitelezett iparosmunkát  láttatott, vagy iparosmunka volt.

A A Vadász és a Jégkirálynő (The Huntsman: Winter’s War, 2016) négy évvel az előző film a Hófehér és a Vadász (Snow White and the Huntsman, 2012) után jelent meg. A film  célját/koncepcióját nehéz belőni, ugyanis egyszerre szolgál előzményként és folytatásként is… És ez pont annyira sült el jól, mint ahogy várná az ember. A történet a Grimm testvérek Hófehérkéjének és Hanns Christian Andersen Hókirálynő meséjének a szerelemgyereke. A történet szerint a hófehéri fordulat előtt a gonosz Ravenna királynő testvérével, Freyával uralkodott a birodalmakon, majd Freya szerelmi bánata miatt távozott az udvartartásból, hogy megalapítsa saját országát, ahol törvénybe iktatja, hogy tilos szeretetet/szerelmet érezni, amit gyermekekből kiképzett elit-katonai haderővel kíván érvényre juttatni. Ebbe a világba csöppen bele gyerekként az előző filmből ismert Eric, a Vadász, hogy kitanulja a harcászat csínját-bínját, azonban a Jégkirálynő törvényei megszegése után rövid úton eltávolítják a fagyott birodalomból. A történet itt ugrik egyet és a Hófehér-féle forradalom után találjuk hőseinket, akik újult erővel vetik magukat a Varázstükör elleni hajszába, ugyanis azt meg akarja szerezni magának Freya, hogy feltámassza halott testvérét.

A történet kissé klisés, azonban mindent megtettek, hogy ötvözzék a mesék világát a dark fantasy-val, – megjegyzem ezzel már az előző filmben is próbálkoztak. Itt ez jobban sikerült, igaz, most megkönnyítette az írók dolgát, hogy kevésbé kellett ragaszkodniuk az eredeti anyaghoz (bár a Grimm mesék önmagukban is elég horror-szerűek). A világ felépítése érdekesre sikeredett, bár ezzel az előző részben sem voltak problémák; a karakterek közötti interakciókat egy-két logikai bakitól eltekintve szépen megoldották. A lényeket és egyéb mágiával átitatott elemeket izgalmasan oldották meg, ugyanakkor megmaradtak azok a problémák, mint a film egészénél: nem tudták eldönteni kinek is készül a film – gyerekeknek vagy felnőtteknek. Ezt a skizofrén állapotot jól mutatja, hogy a film szereplői bátran káromkodnak, ugyanakkor ezt nem sikerült teljes mértékben beépíteni a világba és csak kínosan feszengünk tőle. A vizualitás és a hangok nagyon szépek lettek, a zene is kellemesen megmarad az ember fülében. Egyedül a verekedős jeleneteknél volt az érzésem, hogy ezt nem profi harcmesterek állították össze, hanem kiáltott egyet a rendező, hogy „Bunyó!” – és ez lett belőle.

the_huntsman_hungary_character_1-sht-payoff_charlize-id12

A filmnek kifejezetten jót tett, hogy elhagyta Kristen Stewart által megformált Hófehér karakterét, ahogy az is, hogy humors betétek oldották a hangulatot – ezek nagy részét Eric és a törpék szolgáltatták. A szereplők közül ismét Charlize Theron vitte a prímet, egyszerűen csodálatosan hozza a gonosz királynőt, azonban a hölgytrió másik két alakja nem hozza azt a szintet, amit a többi szereplő. Valahogy folyamatosan az volt az érzésem, mintha félrecastingolták volna őket és Emily Bluntnak kellene a vadászlányt, Jessica Chastainnek, pedig a Jégkirálynőt alakítania.

A Vadász és a Jégkirálynő egy könnyed kora-nyári filmnek tökéletesen elmegy, de semmi mélyebb tartalomra ne számítsunk tőle. Ha eleged van már a Jégvarázs dalaiból, de túl sok kedvencedet vesztetted el a Trónok harcában, akkor csak ajánlani tudom ezt a filmet. A film kezdetekor látni lehetett a Hófehér Krónikák feliratot, valamint a filmet cliffhangerrel zárták le, így várhatjuk, hogy elkészül a folytatás, ami remélhetőleg, visszatalál az eredeti Disney-Grimm filmekre jellemző recepthez: azaz egyszerre tud rémisztő és varázslatosan bájos lenni.

Értékelés: 65/100

IMDb:6,2/10

Mafab: 62%

Ez is tetszeni fog...