Daniel Keyes: Bűnös-e Claudia? - kritika - Corn & Soda

Daniel Keyes: Bűnös-e Claudia? – kritika

Pontosan húsz évvel ezelőtt jelent meg Daniel Keyes Bűnös-e Claudia? című dokumentumregénye, melyet most új kiadásban, Vas Júlia fordításában jelentetett meg az Alexandra Kiadó. A pszichológus végzettségű író igaz történetet dolgoz fel, s az emberi elmét fürkészve próbálja megoldani egy brutális sorozatgyilkosság rejtélyes esetét.

Az Alexandra Kiadó fotója

Az Alexandra Kiadó fotója

Daniel Keyest egy nap telefonon hívja fel egy barátja, hogy érdekelné-e Claudia, a huszonhat éves, gyönyörű nő története, aki 1978-ban bevallott egy hármas gyilkosságot.Természetesen Keyest érdekli az eset, s attól kezdve két évig minden idejét a szépséges, ám mentálisan sérült nő köti le.

1978 februárjában, egy jeges téli estén hármas gyilkosság történt az ohioi Columbusban. Az elkövetőnek egy hónapig nem sikerült a nyomára bukkanni, mígnem Claudia Yasko azzal fordult a rendőrökhöz, hogy információi vannak az ügyről. Pár nappal később, a kihallgatása során beismerő vallomást is tett, és
Claudiát gyilkosság vádjával letartóztatták. Ha elítélik, halálbüntetés várt volna rá. De az ellene emelt vád összeomlott, miután a gyilkosságsorozat tovább folytatódott.
Claudia rejtély maradt a nyomozók számára, ahogyan nagyon sokáig Keyes számára is az. Honnan ismerhetett ennyi részletet, ha nem járt a gyilkosságok helyszínén? Vagy ha ott volt, miért nem tudja megnevezni a valódi tettest? Lehet, hogy mégis Claudia követte el a bűntetteket?

Megannyi kérdés, melyekre a válaszok a mentálisan sérült Claudia elméjében lapulnak, csak meg kell találni hozzájuk a megfelelő kulcsot, hogy az elfojtott élmények a felszínre törhessenek. Az író nem adja fel, valóságos nyomozást folytat, mindenkivel interjút készít, aki valaha is kapcsolatba került a gyilkosságokkal vagy magával a nővel. Emellett újra és újra átbeszéli Claudiával a történteket, de a lány egyre csak ködösít, keveri a fantáziát a valósággal, míg csak el nem jön az áttörés. Azonban idáig hosszú út, rengeteg átdolgozott nappal és éjszaka vezet. Keyes az egész folyamatot dokumentálja, így újraélhetjük vele ennek a rejtélyes ügynek minden pillanatát, és a megoldáshoz vezető sok-sok munkát.

A regény három részre oszlik. A prológusban megismerjük az alapszituációt, az író és a hősnő megismerkedésének, a könyv létrejöttének a körülményeit. Az első részben hiteles dokumentumok és elbeszélések alapján rekonstruálódik a bűneset, majd a további gyilkosságok sorozata. A másodikban pedig elénk tárul Keyes írói módszere, nyomozása, s a közös beszélgetéseik Claudiával, melyből alaposan megismerhetjük a nő életét és személyiségét.

Dokumentumregényről lévén szó, nagy hangsúlyt kapnak személyek, helyszínek, dátumok pontos és részletes meghatározása. Ez az aprólékosság és a sok bírósági jegyzőkönyvi idézet a stílust szárazzá és kissé lapossá teszi, nagyban csökkentve az olvasás élvezetét. Azonban a szépen felépített történet, az igazság fokozatos kibontása kárpótol a szöveg tárgyilagosságáért.

A dokumentarista stílus ellenére a mű nyelvezete nagyon szép és kifejező. Folyamatosan érezzük Keyes szépírói kifinomultságát, mely leginkább kiszólásaiban és Claudia jellemzésében mutatkozik meg.  Persze magyarul mindezt Vas Júlia kiváló fordításának is köszönhetjük.

A precizitás miatt kiválóan megismerjük a történet minden egyes részletét. Remek ábrázolást kapunk a helyszínekről, és magukról a szereplőkről is. Keyes kiváló karakterjellemző, így a hőseinek minden egyes jellemvonását behatóan elemzi. Megismerjük külső-belső tulajdonságaikat, szinte látleletet kapunk róluk. Természetesen a legrészletesebben bemutatott szereplő maga Claudia. Milyennek is látjuk őt? Egyszerre ártatlan és velejéig romlott, elbűvölő és taszító, mérhetetlenül ostoba és ravasz. Tele van ellentmondással, s mégis végtelenül egyszerűnek tűnik. Az író pszichológusi munkájához híven több szempontból elemzi őt. Orvosi szakvélemények, barátok elmondása, önjellemzés, s persze magának Keyesnek a benyomásai alapján is képet kapunk róla.

A történet fokozatosan épül fel, s Claudia szerepéről  az igazságot csak a regény legvégén tudjuk meg, így a kérdés végig ott lapul bennünk folyamatosan fenntartva a feszültséget. Aztán a legutolsó pillanatban elérkezik az áttörés, lehull a lepel a rejtélyről, s mi átéljük a katarzis felemelő pillanatát. A befejezés így a legtökéletesebb pillanattal zárul, mint ahogyan a görög tragédiákban volt szokás. Az igazság fényre derül, s a függöny lehull. Keyesnek így sikerült igazi drámai befejezéssel zárnia le dokumentumregényét. Persze aztán az epilógusból még megtudhatjuk a történet szereplőinek későbbi sorsát, de a regény végszava így is nagyon hatásosra sikeredet.

Összességében a Bűnös-e Claudia? nem a legkiemelkedőbb alkotása Daniel Keyesnek, nem éri el a Virágot Algernonnak színvonalát, de mindenképpen érdekes és izgalmas alkotás. A talányossága és kiszámíthatatlansága pedig a bűnügyeken edződött elméket is próbára teszi. Különösen ajánlom pszichológiai érdeklődésű olvasóknak, és a krimik kedvelőinek, de természetesen az író rajongói sem hagyhatják el repertoárjukról.

A kötet megvásárolható az Alexandra Kiadónál.

Köszönet a könyvért az Alexandra Kiadónak!

Ez is tetszeni fog...