Dante és az iráni színház találkozása a FÉM-ben – interjú Ebrahim Poshtkoohi iráni rendezővel

Isteni színjáték – INFERNO címmel kuriózum előadás látható a FÉM Arts & Café-ban március 21-én és 22-én. Ebrahim Poshtkoovi iráni színházrendezőt kérdezzük művészi inspirációjáról, a fizikai színházról és az előadásról.

Az iráni kultúra kevéssé reprezentált hazánkban, ezért külön érdekesség ez a színházi előadás, mely rálátást enged a kortárs iráni társadalom egy szeletére, annak realitására és megélésének különböző formáira. Az előadás egy nemzetközi projekt része, melynek társszervezője a Hungary Live Foundation, és produkciós vezetője Levko Esztella. A kísérleti jellegű, posztmodern színdarab alapja Dante Isteni színjáték című műve.

A FÉM Arts & Café kávézójában beszélgettünk Ebrahim Poshtkoohival.

Corn&Soda: Mi az előadás fő témája? Milyen kérdéseket feszeget?

Ebrahim Poshtkoohi: Általában trilógiákban dolgozom, amelyek kapcsolódnak egymáshoz. A Dante Isteni színjátékának Pokol epizódja után a Paradicsom című előadás fog következni. Az Inferno előadás különlegessége, hogy arra fókuszál; hogyan tekintünk a nőkre a mai társadalmakban? Nem csak Iránban, hanem általában. Nagyon széles témakör az, hogy mit jelent ma nőnek lenni a családban, a társadalomban és a női közösségeken belül. Ezekre keresem a választ az előadásomban.

A nők helyzetének témája napjaink művészetében fokozottan van jelen. Világszerte aktuálisnak érzi ezt a témát?

Én abban hiszek, hogy a témák találják meg a művészt, nem pedig fordítva, mert ebben organikus egymásra találás működik. Most van itt annak az ideje, hogy ezzel a témával minél többet foglalkozzunk. A nők helyzetének kérdése pedig örökké aktuális, tehát arról mindig lehet beszélni. Számomra a nőiség megjelenítése a színházban olyan, mintha a költészet nyelvén beszélnék az anyaságról.

Az iráni helyi kultúra hatása megjelenik az előadásban?

Én Irán déli részén születtem. Annak a régiónak az a specialitása, hogy sok nemzet képviselője él ott: észak-afrikaiak, indiaiak, hollandok, spanyolok, portugálok, a helyi perzsák és arabok. Sok nemzet kultúrája ötvöződik azon a területen, ezért nagyon sajátos kultúra alakult ki a szülőföldemen, amely a sokszínűségnek egyedi keveréke. Én ebben az atmoszférában nőttem fel, amely nagyban meghatározza a művészetemet, tehát én az interkontinentális kultúrák találkozásra koncentrálok, azt tanulmányozom.

Az előadásban egy klasszikus európai alapmű, Dante Isteni színjátéka találkozik ezzel a speciális iráni atmoszférával.

Tudatában vagyok annak, hogy elkerülhetetlen az, hogy a hazai gyökereim megjelenjenek az előadásban. Posztmodern interpretáció formájában találkozik az olasz Dante műve és az iráni kultúra.

Magyarországon egyre nagyobb teret kap a fizikai színház, ahogy ön is ennek a stílusnak a képviselője. Ez a modern színház jövője?

A beszéddel lehet hazudni, de a testtel nem. A mozgást nem lehet félreérteni a színpadon, de a szöveget sokféleképpen lehet interpretálni. A testünket sokkal tisztább és őszintébb kifejezőeszköznek tartom, mint a beszédet. Jerzy Grotowski lengyel színházi rendező mondta, hogy a 20. század nagy felfedezése az atomenergia mellett az emberi test. Pontosabban az emberi test újra felfedezése. Mindnyájan része vagyunk a kollektív tudatnak, és a testünk mozgása által tudjuk legjobban kifejezni az individuumunkat.

Milyen művészi elemeket használ az Inferno előadásban?

Megjelennek az összművészeti elemek, tehát a szöveg, a zene, a mozgás, a tánc, a fények.

A darab címének, az Inferno szónak a magyar jelentése Pokol vagy Alvilág. A mű valamilyen tükör, szembesítés a mai világ visszásságaival, negatívumaival?

Arisztotelész gondolata volt, hogy a művészet a természetet tükrözi vissza. Szerintem pedig a művészet az emberi agynak a kivetülése. Természetesen valamilyen szinten reagálok a világ jelenlegi helyzetére és történéseire, a társadalmi szituációkra, de én igyekszem egy lépéssel tovább menni. Nem csak azt akarom egyszerűen leképezni, amit a világban látok, hanem újragondolom azt. Az előadásaim nem csak egyszerű reflexiók, hanem az én egyedi látásmódom megjelenítése is.

Van valamilyen benyomása a magyar színházi életről?

Művészi tekintetben ugyanúgy otthon érzem magam Magyarországon is, mint ahogy Iránban is, mert a színház számomra mindenhol ugyanazt jelenti, tehát nem tapasztalok semmilyen különbséget.

Köszönöm a beszélgetést.

Én is.

Isteni színjáték –Inferno

Iró és rendező: Ebrahim Poshtkoovi

Alkotók: Maral Farjad, Majid Keshavarz, Mona Farjad, Nagy Zsuzsanna

Producer: EU and MORE, Mohammad Amin Hosseinirivandi

Produkciós vezető : Levko Esztella