Amikor a tehetséges Mr. Ripley nő - Emily Gray Tedrowe: A ​tehetséges Miss Farwell - Corn & Soda

Amikor a tehetséges Mr. Ripley nő – Emily Gray Tedrowe: A ​tehetséges Miss Farwell

Mi lett volna, ha a “tehetséges Mr. Ripley” nőnek születik? – teszi fel a kérdést Emily Gray Tedrowe A ​tehetséges Miss Farwell című kötetének fülszövege, és az olvasó azonnal felkapja a fejét. Ha Patricia Highsmith művét, A tehetséges Mr. Ripley-t nem is, a belőle készült 1999-es filmet – Anthony Minghella rendezésében és Matt Damon főszereplésével – szinte mindenki ismeri. Tényleg, mi lett volna? Emily Gray Tedrowe regénye többek között erre a kérdésre igyekszik válaszolni, finoman rájátszik Patricia Highsmith pszicho-thrillerére, miközben A tehetséges Miss Fawell jóval több ennél. Lélektani regény, intellektuális utazás a műgyűjtők világába, és egy izgalmas narrációs játék. A kötet magyarul Szieberth Ádám fordításában az Athenaeum Kiadónál jelent meg. 

forrás: Athenaeum Kiadó

forrás: Athenaeum Kiadó

A fülszövegben feltett kérdésre én is azonnal felkaptam a fejem, és mint tehetséges Mr. Ripley-rajongó, rögtön kíváncsi lettem a könyvre. Ráadásul nem is csalódtam a kötetben, sőt, sokkal több annál, mint amit a fülszöveg alapján várhatunk tőle. Nem csupán egyszerű parafrázisa Patricia Highsmith művének, Emily Gray Tedrowe kötete egyedi, kreatív és bravúros alkotás. 

A regény története szerint – amit egy valóban megtörtént eset ihletett – Miss Rebecca Farwell kettős életet él: Becky-ként egy illinois-i kisváros csöndes, visszahúzódó könyvelője, aki fáradhatatlanul dolgozik a városért. Senki sem igazodik ki úgy a városháza számlái között, mint ő, rendre utoljára megy haza a munkából, és valahogy mindig tud szerezni a gondokkal küszködő városkának egy kis pénz. Ám a másik életében, mint Reba, a műgyűjtők között igazi „cápa”, rendkívüli éleslátás jellemzi, könyörtelenül lecsap az őt érdeklő képekre, és igazi bombaüzleteket csinál a műkincspiacon. 

A történet lineárisan halad kisebb-nagyobb ugrásokkal az időben. Megismerjük a kamasz Rebeccát, küzdelmeit, találkozását a kortárs festészettel, végigkövethetjük a folyamatot, hogyan válik a kettős élet, a műkincsgyűjtés szenvedélyének rabjává. Látjuk, hogyan hat mindez szülővárosára és közvetlen környezetére, végezetül pedig a bukásának is tanúi lehetünk.

Emily Gray Tedrowe tulajdonképpen a negatív karakterfejlődés iskolapéldáját mutatja be Rebecca Farwell alakjával. A regény egész cselekménye a negatív jellemfejlődést követi. Tökéletesen végigveszi azokat a fokozatokat, amelyek a személyiség torzulását mutatják be. Emellett rávilágít azokra a szociális és egyéb környezeti tényezőket, amelyek a személyiség negatív fejlődésében közrejátszanak. Gyönyörűen megrajzolja azt az ívet, ami egy roppant tehetséges, talpra esett fiatal lánytól egy megrögzött szenvedélybeteg csalóhoz vezet. 

A regény másik erőssége pedig a narrációban van. A narráció távolságot tart a főhőstől, ez a távolság pedig hol kisebb, hol nagyobb. A szerzői szándéknak megfelelően bizonyos pontokon egészen közel vagyunk Rebeccához, máskor viszont a narrátor nagy távolságot tart tőle, sőt, az elbeszélő kiszól a szövegből, elemzi Rebeccát, gúnyolódik rajta. Ezzel eltávolítja az olvasótól, objektív távolságot teremt, kívülről láttatja, nem hagyja érzelmileg azonosulni vele. Így az olvasó rákényszerül arra, hogy objektíven szemlélje a hőst, ne szimpatizáljon vele, ne adjon neki felmentést a tettei alól. Így míg a tehetséges Mr. Ripley-t mentegethetjük, zseniális, szerethető rosszfiúnak tarthatjuk, szurkolhatunk neki, addig a tehetséges Miss Rebecca Farwellt nem menthetjük fel, nem tudjuk szeretni, tettei erkölcsi felháborodást keltenek. Emily Gray Tedrowe célja pedig pontosan ez: bemutatni a bűnözővé válás lélektani folyamatát, miközben nem ad felmentést a tettek alól. 

A narráció azonban nem csupán eltávolít a főhőstől, hanem az olvasóhoz való kiszólásaival, ironikus megjegyzéseivel finom humorral fűszerezi a szöveget. Ezzel pedig egyrészt oldja a feszültséget, másrészt pedig játékossá, egyedi hangúvá teszi a szöveget.

Az alapos lélektani ábrázolás és a bravúros narrációs technika mellett nem mehetünk el szó nélkül a regénynek a nők helyzetére vonatkozó állásfoglalása mellett sem. A történet számos pontján hívja fel a figyelmet arra, hogy a világ mennyire férfiközpontú, mennyire lebecsüli a nők képességeit, és mennyivel többet kell küzdeniük az elismerésért, mint a férfiaknak. 

Összességében Emily Gray Tedrowe regénye rendkívül figyelemre méltó, bravúros alkotás, amit elsősorban a lélektani regények kedvelőinek és szépirodalmi olvasóknak ajánlok. Azok viszont, akik csak azokat a műveket szeretik, amelyekben azonosulni tudnak a szereplőkkel, és kedvelni akarják a főhősöket, csalódni fognak. A tehetséges Miss Farwell nem tucat regény, ne várjunk szimpatikus hősöket, happy endet, hanem merüljünk el egy zseniális elme bonyolult világában, és élvezzük a regény finom iróniáját. 

 

 

 

 

 

Ez is tetszeni fog...