Fesztivállapot - B. My Lake - Corn & Soda

Fesztivállapot – B. My Lake

A múlt héten bolygatta fel ez az elektronikus zenei rendezvény egy álmos kis község életét 4 igen kemény napra, és nekem volt szerencsém a bolygatók közt lenni. Kattintás után az élménybeszámolómat olvashatjátok.

Baráti társaságommal már évek óta járunk elektronikus zenei fesztiválokra, így mondhatni már rutinos fesztiválozóként indultunk el a B. My Lake-re, ahol már tavaly is voltunk, és ami olyannyira megtetszett nekünk, hogy a híres (hírhedt?) prémiumfesztiválra már kedvünk sem volt elmenni, inkább választottuk ezt. Mert ez bizony nem arról szól, hogy megmutassuk magunkat, hogy a közösségi oldalakon népszerűbbek legyünk. Itt nincsenek celebek, divatmajom Guetta-őrültek, csakis az elektronikus zene színe java, és olyan emberek, akiket tényleg a fellépők érdekelnek.

2014-08-21 00.20.26

A fesztivál hangulatát a szemet gyönyörködtető díszletei is segítették. A hatalmas középső ujjukat mutogató kerti törpék, világító gombák és virágok. A chill-out mobilfeltöltő hely felett függő lampionok, és a fellépők mögött játszódó vizualizációkról és fénytechnikáról még nem is beszéltem. Ezekhez jön még hozzá a mindenféle szarkazmus nélkül, a tényleg kedves biztonsági őrök, akik előre szóltak ha vihar készülődött, akik egyik kedves lány barátomat befelé menet még jó tanácsokkal is ellátták, és úgy tűnt, hogy valóban őszintén jó bulizást kívántak nekünk.

bmylakeforestbmylakebringa

A nulladik nap első pár percét beárnyékolta az a hír, hogy az All night long fellépő nem tud eljönni egy fülgyulladás miatt, de egyből jobb kedve derültünk, mikor megtudtuk, hogy helyette Sasha-t hívták. A hömpölygő tömeg egyszerre lüktetett ütemekre, kezek nem tudtak oly magasra törni, mint ahol a hangulat volt. Már pusztán ezért megérte elmenni.

Itt kell azt hiszem megjegyeznem, hogy nem tudok sajnos mindegyik dj-ről írni, hiszen egyrészről fizikailag lehetetlen lett volna mindegyiken ott lennem, másrészről pedig mert be kell valljam, az egyik napra nem is emlékszem teljesen. Annyit viszont el tudok mondani, hogy Blomqvist élőzenéje még a holtakat is feltámasztotta, a Tale of Us bár igazán szeletelős volt, és személy szerint nekem nem ez a stílus a kedvencem, de ők annyira jók ebben, hogy mindenkinek, aki kicsit is szereti az elektronikus zenét hallania kell őket. A Lake stage-nek pedig az összes fellépője és bulija olyan volt, mintha az örültek házából a vízpartra küldték volna ugrálni az embereket, de persze ezt jó értelemben.

Egészében azt kell mondanom, hogy ez egy nagyon jó fesztivál volt, még a rossz idő sem zavart minket (annyira), és valószínűleg jövőre is megyünk, amennyiben megmarad ugyanilyennek, és a magyar média nem rontja meg.

Ez is tetszeni fog...