Fráter Zsuzsanna 
Újabb kötet jelent meg a Tilos az Á Könyvek antológiáinak sorában, melyben a kortárs magyar irodalom színe-java képviselteti magát. A fiataloknak készült Szívlapát és Lehetnék bárki versantológiák, valamint a tematikus BudapestOFF és Ezentúl lesz banán! után újabb novellaantológiával bővült a Tilos az Á Könyvek kínálata. A Szevasz című kötet kortárs novellákat gyűjt egybe a fiatal olvasóközönségnek: huszonöt köztünk élő író egy-egy elbeszélését. A kötet szerkesztője a Szívlapát, a Lehetnék bárki és a BudapestOff kötetekhez hasonlóan Péczely Dóra, az illusztrációkat Szinvai Dániel készítette.
Mivel az Ezentúl lesz banán! antológiát nagyon szerettem, és a kötet kiajánlója szerint Péczely Dóra olyan novellákat válogatott össze, amelyeket valamilyen szempontból relevánsnak tartott a fiatal olvasók számára, ráadásul a kötet szerzőinek listája is nagyon impozáns, kíváncsian vettem a kezembe a kötetet. Az olvasása után azonban vegyes érzelmeket keltett bennem. Mint középiskolai tanár, nagyon fontosnak tartom a kortárs irodalom népszerűsítését a fiatal olvasók, kamaszok körében, azonban a Szevasz antológiát nem egészen érzem olyannak, amely valóban képes megszólítani ezt a korosztályt.
A kötet a kortárs irodalmi élet legjelesebb szerzőinek szövegeiből válogatott, így Bakos Gyöngyi, Bán Zsófia, Bartis Attila, Bereményi Géza, Bodor Ádám, Cserna-Szabó András, Csutak Gabi, Darvasi László, Dragomán György, Erdős Virág, Grecsó Krisztián, Haklik Norbert, Hartay Csaba, Háy János, Kiss Noémi, Krusovszky Dénes, Mán-Várhegyi Réka, Maros András, Nádasdy Ádám, Németh Gábor, Szabó T. Anna, Szvoren Edina, Tóth Krisztina, Ughy Szabina és Vida Gábor elbeszélései szerepelnek az antológiában. A kötet novellái öt témaciklus köré szerveződnek: a szerelem, a család, a hit, a művészet és a történelem témája köré. A szövegek egyike sem első közlés, a szerkesztő, Péczely Dóra már megjelent írások közül válogatott.
A novellák hősei többnyire kamaszok vagy még fiatalabbak, gyerekek, azonban a szövegek mégsem ifjúságiak, hanem egyértelműen felnőtt korosztálynak íródtak. Bár vannak közöttük olyan írások, amelyek témájában, nyelvezetében, világlátásában a fiatalabb korosztályt is képesek lehetnek megszólítani, a legtöbb írás alapvetően mégis inkább az idősebb korosztálynak lehet érdekes.
A kötet bevezető novellája Nádasdy Ádámtól a Vár a századosom, remek felütése a kötetnek. Bátor, tabudöntő témaválasztással a homoszexualitásról, az AIDS-ről, a kamaszkori útkeresésről, a szabadság megtapasztalásáról megrendítő szépségű írás, ami mögött végig ott van egy erős életigenlés. Mind a téma, mind a nyelvezet, az elbeszélésmód képes lehet megszólítani a fiatalabb korosztályt is. A novella a „Mi mindnyájan várunk valakire” címet viselő ciklushoz tartozik, ami a szerelmet, szexualitást járja körbe. Ehhez a ciklushoz tartozik Grecsó Krisztián Sűrű szövés című írási is, amit a kötet egyik legmegrendítőbb írásának tartok.
A második ciklus „Az óvodában seprű volt a jelem, emiatt boszorkánynak csúfoltak” címet viseli, és a család, a testvéri kapcsolatok témáját járja körül. A novellák többsége itt is erős érzelmi hatást vált ki, és némileg keserű szájízt hagynak maguk után. Kivételt jelent azonban Bodor Ádám Testvérek című igazán, ami igazán üdítő színfoltja ennek a ciklusnak. Ereje a pátosztól és hatasvadászattól mentes egyszerű szépségben rejlik, amivel a testvéri összetartást és szeretetet képes bemutatni.
A következő ciklus az „Olykor az istenek is emberből vannak” címet viseli, a vallások, hit témáját járja körül többségében, bár több novella erősen kilóg ebből a ciklusból. Mindjárt a ciklus első írásának, Cserna-Szabó András letűnt korokat idéző, Krúdyt eszünkbe juttató gasztronovellája, paródiája, a Mikor a Jóisten vendéglő kicsit kilóg a ciklus többi szöveg közül, ráadásul a humora sem igazán áll közel a kamaszokhoz, Krúdy, Mikszáth munkásságának komolyabb ismerete nélkül nehezen értelmezhető. A ciklus legmegrendítőbb írásának Vida Gábor Kelj fel, és járj! című novelláját tartom, ez az az írás, ami valóban „fejbe csapja” az embert.
A negyedik ciklus „A hegedű meg egy arc” címet viseli, és a művészetet állítja a középpontba. A ciklus bevezető novellája Németh Gábor Szevasz című írása, ami a kötet címadó novellája. Keserédes, nosztalgikus, felemelően szép írás, de egyáltalán nem lehet kamaszokat megszólítónak nevezni. Sőt, a ciklus többségét nem tudom úgy értelmezni, mint kamaszokat megszólító írást. Talán Szvoren Edina Jönnek a verseim című novelláját lehet valamennyire annak tartani, hiszen egy fiatal nő útkeresését, küzdelmeit, az apához való viszonyának fejlődését mutatja be gyönyörűen. A ciklus leginkább „fejbe csapós” írásának Dragomán György A varázstábla című novelláját tartom. Elemi erejű írás, ráadásul nem csupán a művészi létet, a műalkotás témáját járja körül, hanem a testvéri viszonyrendszerre is reflektál.
A kötet utolsó ciklusa a „Nem ismert más helyet, csak ezt a falut” elnevezést kapta, és a haza, szülőföld, történelem témaköröket járja körül. Talán az egyik legvegyesebb ciklus, mind a novellák témáját, mind hangvételét tekintve. Megjelenik itt a nosztalgikus gyerekkor, a polgárháború réme, tüntetés, és a falusi disznótorok gyerekkori traumája. A személyes kedvencem a ciklusból Hartay Csaba Az első kocsma című novellája, ami szinte üdítő színfolt kötetben a maga derűs nosztalgikusságával, önironikus, friss humorával, ami mögött mégis nagyon komoly társadalomkritika lapul.
Összességében a Szevasz nagyon impozáns antológia neves szerzőkkel és remek írásokkal, a kötet a célkitűzését azonban csak részben látom teljesülve. Péczely Dóra a zárszóban úgy fogalmazott, hogy olyan kötet összeállítása volt a szándéka – Spiró György szavait idézve -, hogy „csapjon fejbe, amikor olvasom”. Azt hiszem, ezt a célt a kötet mindenképpen elérte, hiszen többségében megrázó, elgondolkodtató, erőteljes írásokat tartalmaz. A kamaszokat való megszólítást azonban nem érzem igazán teljesültnek. A legtöbb írás felnőtt problémákra reflektál, olyan tudást feltételez, amely inkább felnőtt olvasóktól elvárható, egyes novellák nyelvezete a kamaszoktól rendkívül távol áll, az olvasása gondot okozhat számukra. Ráadásul a kötet atmoszférája rendkívül sötét, a világot egy sivár, reménytelen helynek láttatja. A sok megrázó, sokkoló hatású novella egymás utáni olvasása kifejezetten nyomasztó. Egy kicsivel több életigenlő, reményt adó novella beiktatása jót tett volna a kötetnek.
