Kötelező filmek - Csocsó, avagy éljen május elseje! (2001) - Corn & Soda

Kötelező filmek – Csocsó, avagy éljen május elseje! (2001)

A tegnapi napon hagytuk magunk mögött az egykor a „munkásosztály nemzetközi összefogásának harcos ünnepévé” keresztelt május 1-jei jeles napot. Ennek apropóján ajánljuk figyelmetekbe, és tesszük kötelezővé Koltai Róbert, e kétesen ünnepi nap témája köré épült alkotását: a Csocsó, vagy éljen május elsejét! (2001).

Koltai ezt az ünnepet megörökítve – a lehető legstílszerűbben – a korai ’50-es évek Rákosi-korszakába illesztette a filmet. A produkció gyakorlatilag nem más, mint egy erős társadalomkritika a kommunizmus „fénykoráról”, melynek mosolygós életképeket villantva mutat fityiszt. A korszak kiválasztása kissé merésznek tűnhet egy vígjátékhoz, ezért is válik olykor kényszeredetten parodisztikussá. A tanú (1969) után ugyanakkor mondhat-e bármi újat ebben a témakörben egy filmalkotás!? A válasz egyértelmű: nem. A Csocsó azonban inkább embermese egy életvidám kisember köré fonódva, mely nem titkoltan számos párhuzamot mutat az örök optimista vállfaárus keserédes komédiájával. (Sose halunk meg, 1993) Már maga a keret, melybe a sztorit foglalták, az is kísértetiesen hajaz korábbi alkotására… Hiszen ezúttal is egy visszatekintésben elevenedik meg Gyuszi, akarom mondani Csocsó bácsi története. 

A múltidéző história színhelye a kommunizmust mérsékelt, ugyanakkor kötelező lelkesedéssel fogadó Duna menti település, Acélváros. Itt él és munkálkodik a korszak minden jellegzetes zsánere: az ÁVH veszetten vesztes kopója és fanatikus hóhérjai, az „ember” archetípusaként ábrázolt párttitkár, a város sztárfocistája, a kirendelt „fő” elvtársak, vagy éppen a szocializmus eszméi elől Tokajba menekülő nagyapa. És persze, az amolyan magyar Svejkként ábrázolt kisember, Csomai Gusztáv, az egész város „Csocsója” (Koltai Róbert). Ezekhez a szerepekhez pedig Koltai igazi sztárparádét sorakoztatott fel. Mellék- és főszerepekben feltűnik Gáspár Sándor, Kern András, Máté Gábor, Zenthe Ferenc, Stohl András, Básti Juli, Pogány Judit vagy Kováts Adél. Nem véletlen tehát, hogy a filmet inkább a karakterek viszik a hátukon, mint maga a történet.

Igazából háttértudás nélkül is egyértelműen megállapítható, hogy a rendezői székben egy színész ült. Koltai a művészeit teljesen „szabad pórázra engedte”, így mindenki kiteljesedhetett a saját szerepében. A címszerepben Koltai: a város bohóca s egyben lelke is. Mindenhol ott van, ahol szükség van rá, sőt sokszor még ott is, ahol nem kellene, hogy ott legyen. Ő az iskola kényszerűen kinevezett, csupán „da-net” szinten beszélő orosz tanára, a május elsejei ünnep főszervezője, az NB I felé kacsingató városi focicsapat edzője s egy személyben védangyala, de ha épp nincs más dolga, akkor jóbarátja családjának problémáit igyekszik megoldani.  Hiába törekszik a rendszer, élén a Gáspár Sándor alakította Gubinyi elvtárssal, hogy akár erőszakkal is félreállítsa. Ő mindenhez optimistán, életigenlően áll, sosem panaszkodik, s még a munkatáborba is széles vigyorral vonul be.

A történet néhány április végi nap eseményeit beszéli el, amikor is mindenki a május elsejei felvonulás, illetve a városi focicsapat döntő meccsének lázában ég. A film ezen a szálon fut, ez azonban csupán amolyan kötelező körítés. Inkább rövid, komikus (vagy annak szánt) epizódok összessége, mely mereven egy irányba, a finálé felé mutat, hogy aztán röpke másfél óra után ellebegjen a fellegekbe. Dés László melódiái pedig zseniális aláfestést adnak ehhez, ahogyan Máthé Tibor letisztult képei is az optimizmus lencséjén át tárják elénk a korszak atmoszféráját. A Csocsó, avagy éljen május elseje! nem tartogat semmilyen tanulságot, bevallottan nem is célja. Nem tanmese egy letűnt, agresszióval fűszerezett korról. Egyszerűen „Nagysztalin” szellemének és az ÁVH terror uralta társadalomnak a kigúnyolása egy életigenlő kisember történetén keresztül.

Miért kötelező megnézni? Koltai Róbert 2001-es karikatúrája nem egy felejthetetlen alkotás. Ugyanakkor görbe tükröt tartva, vidáman, mégis hitelesen nyújt betekintést hazánk egy félelemmel telített korszakába és társadalmába, a magyar színjátszás színe-javát felsorakoztatva.

Ez is tetszeni fog...