Eszter 
Éreztétek már úgy, hogy nem bírjátok tovább a hétköznapok egymásutániságának súlyát? Hogy szeretnétek kitörni, csak épp nem tudjátok, hogyan? Ha a válaszotok nem, akkor roppant szerencsések vagytok, ám ha – hozzám hasonlóan – előfordult már veletek, hogy azt mondtátok, bárcsak adódnának más lehetőségek is, mint amelyekből választhattok, akkor a Szombat este, vasárnap reggel (Saturday Night and Sunday Morning, 1960) nektek való. Így vagy úgy, én melegen ajánlom.
Mielőtt azonban rátérek a filmre, jöjjön a kontextus, vagyis a filmtörténeti háttér, ami jelen esetben a free cinema (szabad mozi) elnevezésű angol filmművészeti irányzat, mely az ’50-es években indult. „Legjelentősebb képviselői – Tony Richardson, Lindsay Anderson, Karel Reisz, John Schlesinger, Jack Clayton – filmjeikben a korabeli angol társadalom ellentmondásait ábrázolták, kritikusan, keményen.” Elsősorban a külvárosok világát, a fiatalok vágyait, kötöttségeit, s a munkásosztály hétköznapjait jelenítették meg.
Tony Richardson, Lindsay Anderson és Karel Reisz filmes szakíróként kezdték pályájukat. Reisz jelentős elméleti munkát is publikált A filmszerkesztés technikája címmel, Anderson pedig több szakkönyvet írt, valamint folyóiratot is alapított. Ezek után aligha meglepő, hogy 1956-ban manifesztumban ítélték el a korabeli kommersz angol filmgyártást, és az angol film gazdag dokumentumfilmes hagyományaira épülő, új esztétikai elveket fogalmaztak meg. Ők maguk is több jelentős dokumentumfilmet készítettek: Tony Richardson és Karel Reisz A mama nem engedi (Momma Don’t Allow, 1955) című filmje egy korabeli dzsesszklub világába vezet be, míg Lindsay Anderson Minden nap, kivéve karácsonykor (Every Day Except Christmas, 1957) című alkotása egy vásárcsarnok életét mutatja be. Bátran mondhatjuk: „a free cinema mozgalom első munkái az angol dokumentarista iskola legjobb hagyományait folytatják, Grierson és Jennings filmjeinek színvonalát idézik”.
„Az irányzat indulásában nagy szerepet játszott a konzervatív politikai légkör ellen erőteljesen tiltakozó, fiatal írókból (John Osborne, John Braine, Alan Sillitoe), valamint kritikusokból, színházi emberekből álló »dühös fiatalok« mozgalma.” A dühös fiatalokat a free cinema alkotóival a társadalom peremére szorulók élete iránti elkötelezett érdeklődés és a politikai kiábrándultság kötötte össze. „John Osborne és Tony Richardson 1959-ben filmvállalatot is alapítottak (Woodfall Films néven), ahol Richardson hamarosan elkészítette Osborne kultdarabja, a Dühöngő ifjúság (Look Back in Anger, 1958) filmváltozatát. Az érzékeny társadalmi és lelki problémákra tapintó, komor hangulatú film fordulópontot jelentett az angol filmművészetben, s Richard Burton főszereplésével világhírűvé vált.” Richardson egy év múlva elkészítette Egy csepp méz (A Taste of Honey, 1961) című remekművét, majd filmre adaptálta Sillitoe A hosszútávfutó magányossága (The Loneliness of the Long Distance Runner, 1962) című elbeszélését, ám a free cinema többi képviselője sem tétlenkedett.
Karel Reisznek dokumentumfilmjei után 1961-ben a Szombat este, vasárnap reggel hozta meg a világhírt, Lindsay Anderson pedig 1963-ban elkészítette első játékfilmjét, az Egy ember árát (This Sporting Life, 1963), 1968-ban pedig Ha… (If…, 1968) című alkotásával elnyerte a cannes-i filmfesztivál nagydíját. Sajnos azonban a free cinema a hatvanas évek végére elveszítette kezdeti lendületét: Tony Richardson Hollywoodban próbált szerencsét, Karel Reisz pedig producerként folytatta a munkát. Egyedül Lindsay Anderson maradt hű saját filmes látásmódjához, s a free cinemához.
De térjünk csak vissza Karel Reisz nagy sikeréhez, a Szombat este, vasárnap reggel című filmhez, melynek főhőse a Nottingham munkásnegyedében – az ’50-es évek végén – élő Arthur. Egy dühös fiatal, aki gyári munkásként robotol, a fizetése pedig alig elég valamire. Leghőbb vágya, hogy kitörjön a szürke, kiúttalan hétköznapokból, erre azonban csak egyetlen lehetősége adódik: a hétvége, amikor is a kocsmában tölti az idejét a barátnőjével, Brendával, no meg a többi dühöngő fiatallal. Egyik hétvégén aztán megismerkedik egy Doreen nevű lánnyal, akinek épphogy elkezdi csapni a szelet, mikor kiderül, Brenda terhes. És ez még nem minden…
A történet további részleteit megtartom magamnak, azt azonban már ennyiből is látjátok, hogy a Szombat este, vasárnap reggel vérbeli free cinema-darab: munkás hőse reménytelenül próbál kitörni a társadalom számára kínált lehetőségei közül. Karel Reisz filmjét az érzelmekkel és szentimentalizmussal vegyes provokáció jellemzi, benne a generációk mentén kettészakadt társadalom elleni tehetetlen lázadás jelenik meg, ráadásul olyan pofátlanul erőteljesen és őszintén, hogy a bőrünkön érezzük mindazt, amit a szereplők átélni kénytelenek. S ha megnézzük, bizony rájövünk: hiába tűnik néha másként, talán nem is a mi életünk a legnehezebb.
Miért kötelező megnézni? Mert az angol filmtörténet egyik legerőteljesebb darabja. Olyan film, mely hiteles képet ad az ötvenes évek Angliájáról, s még arra is rávesz minket, hogy magunkba nézzünk.
Forrás: Film- és médiafogalmak kisszótára
