"Odakint most szörnyek járnak" - a legendás Valahol Európában musical a Magyar Színházban - Corn & Soda

“Odakint most szörnyek járnak” – a legendás Valahol Európában musical a Magyar Színházban

“Odakint most szörnyek járnak, betakarlak, bújj most el!” Baljós és mégis gyönyörű sorok a mára már klasszikus musicalből, a Valahol Európában-ból. A darab szövegkönyvét Radványi Géza és Balázs Béla azonos című filmje alapján Böhm György ,Korcsmáros György és Horváth Péter írta, zenéjét Dés László szerezte, a dalszövegek pedig Nemes István nevéhez fűződnek. A musical ősbemutatója még 1995-ben volt, azonban tizenhét évig sehol nem játszották Budapesten, de most Nagy Viktor rendezésében újra láthatjuk a Pesti Magyar Színház színpadán.

Fotó: Zsigmond László Forrás: Magyar Színház Facebook oldala

Fotó: Zsigmond László
Forrás: Magyar Színház Facebook oldala

Sötét tónusú musical tele félelemmel, rettegéssel, ami mégis a mindenek felett álló szeretet hirdeti. Gyerekekről szól, mégis a felnőttekhez beszél. Olyan alkotás, melyet egyszer mindenkinek látni kell.

Fotó: Zsigmond László Forrás: Magyar Színház Facebook oldala

Fotó: Zsigmond László
Forrás: Magyar Színház Facebook oldala

A darab története szerint a II. világháború végén járunk, a béke első pillanataiban valahol Európában.  A helyszín nincs meghatározva pontosan, de a szituációk, a leventeszervezet intézménye mégis Magyarországra utal. Egy árva kisfiú, Kuksi  (Vida Bálint/Bősz Mirkó) édesapja utolsó mondatát mormogja maga elé: „Nem szabad félni!” és közben retteg. Az Állami Javítóintézetet szétbombázták. A találatot túlélt fiatal fiúk magukra hagyottan, csapatba rendeződve próbálják túlélni a szörnyű időszakot. A fiúk megtalálják és befogadják Kuksit is. Időközben találkoznak egy másik gyereksereggel. Az első viszály után rájönnek, hogy csak együtt maradhatnak életben. Közben a szerveződő új hadsereg és a statáriális bíróság hajszolni kezdi az árvává vált gyerekeket, akiket egyszerűen csavargónak neveznek. A két gyerekcsapat vezetője, Hosszú (Pavletits Béla) és Suhanc (Mahó Andrea) között egyre szorosabb kapcsolat alakul ki.

Fotó: Zsigmond László Forrás: Magyar Színház Facebook oldala

Fotó: Zsigmond László
Forrás: Magyar Színház Facebook oldala

Vándorlásuk közben találnak egy elhagyatottnak tűnő kastélyt, ahol valójában  Simon Péter (Reviczky Gábor), egykori karmester és zeneszerző lakik. A gyerekek és a ház ura között valódi bizalom és kötődés alakul ki, és Simon Péter megtanítja őket a zene fontosságára, szeretetére és ezen keresztül az összetartozás és elfogadás érzésére. Azonban a többi felnőtt üldözni kezdik a gyerekeket és fegyverrel indulnak ellenük. A kis csapat ellenáll, a harc sikeres, a történet azonban mégis tragikus véget ér.

Fotó: Zsigmond László Forrás: Magyar Színház Facebook oldala

Fotó: Zsigmond László
Forrás: Magyar Színház Facebook oldala

Az előadás legtöbb szerepében a Pesti Magyar Színiakadémia növendékeit és a Madách Musical Tánc- és Zeneművészeti Iskola tanulóit láthatjuk, akik mindannyian kiváló teljesítményt nyújtanak.  Fiatal koruk ellenére igazi profizmussal, fegyelemmel, nagy átéléssel játsszák szerepeiket, olyannyira, hogy szerintem a főszerepeket, így Hosszú és Suhanc alakítását is, bátran lehetett volna bízni valamelyik tehetséges színészpalántára. Bár természetesen Pavletits Béla, Mahó Andrea és a Ficsúr szerepében látható Ágoston Péter kiváló színészek, és a mostani alakításuk is remek. Mahó Andreát remek érzés látni, ahogyan a nemét megtagadó, lányságát titkoló, sérült kamaszból átalakul a darab végére múltjával megbékélő, a jövő felé tekintő, gondoskodó, fiatal nővé.

Fotó: Zsigmond László Forrás: Magyar Színház Facebook oldala

Fotó: Zsigmond László
Forrás: Magyar Színház Facebook oldala

Pavletits Béla pedig olyan intenzitással képes átélni szerepét, mely  magával ragadja a teljes nézőteret is. Játéka olyannyira hiteles, hogy ha ránézünk, valóban egy nagy tettekre képes, egy gyerekcsapat életéért felelős, vezérré avanzsált kamaszfiút látunk, nem egy szerepét játszó színészt.

Fotó: Zsigmond László Forrás: Magyar Színház Facebook oldala

Fotó: Zsigmond László
Forrás: Magyar Színház Facebook oldala

Reviczky Gábor alakításában Simon Péter maga a nagybetűs humanista. Az örök művész, akinek tehetségénél csak a szíve nagyobb. Alakja Babits Mihályt idézi meg. Ő is sokáig azt hitte, a művész élhet csak a művészetért, elmenekülhet a maga elefántcsont tornyába, azonban a háború minden tornyot ledönt, s rá kellett jönnie, hogy erkölcsi kötelessége kiállni az igazság, az emberség mellett, mert ugye “vétkesek közt cinkos aki néma”.  Simon Péter is ilyen művész, aki elmenekül a kastélyába a háború borzalmai elől, de az mégis megtalálja őt. Majd végül a gyermekcsapat döbbenti rá arra, hogy nem dughatja tovább homokba a fejét, ki kell állnia az igazság, a szeretet, a béke mellett. Ő lesz az “ember az embertelenségben”. Reviczky Gáborra pedig tökéletesen illik ez a szerep.

Fotó: Zsigmond László Forrás: Magyar Színház Facebook oldala

Fotó: Zsigmond László
Forrás: Magyar Színház Facebook oldala

A díszletezés végig illeszkedik a történet baljós, komor hangulatához. Minden fekete és szürke, a hideg, a nyomor és az otthontalanság érzetét árasztja, szinte a bőrünkön érezzük általa a gyermekek kitaszítottságát. A színpadképeket ötletesen egy forgószínpadon elhelyezett erődszerű építmény határozza meg, mely a cselekmény színhelyeit jelképezi, változtatja, és vele a mozgás, a vándorlás is jól érzékeltethető. A rideg hangulatot egyedül a kastély belső képe töri meg, mely meleg barna és vörös színeivel otthonosságot és békét áraszt, ellenpontozva a sötét és hideg kinti világot. A díszletezés Csík György munkáját dicséri.

Fotó: Zsigmond László Forrás: Magyar Színház Facebook oldala

Fotó: Zsigmond László
Forrás: Magyar Színház Facebook oldala

A komor, baljós hangulat és történet feszültségét végig a zene az, ami oldja. Dés László gyönyörű dallamai tartják fent végig a reményt, hogy talán meg nem veszett ki minden szeretet és emberség a világból. A darab üzenete is ezt erősíti: a zene által a világ is szebbé és jobbá válik.

A Valahol Európában musicalt legalább egyszer mindenkinek látnia kell, mert magáról az emberről szól. Az emberről, aki olykor elfelejt ember lenni, elfejti megvédeni a gyengébbeket, elfejti a gyermekeket és elfejt szeretni. S talán valóban a zene az, mely felidézi bennünk azokat az érzéseket, amelyek ösztönlényből emberré tesznek. Ráadásul soha nem volt még ennyire aktuális a darab, mint a mostani világpolitikai helyzetben, amikor hontalan gyermekek csapatai vándorolnak Európa szerte.

A musical előadásairól további információ a Pesti Magyar Színház honlapján érhető el!

 

Ez is tetszeni fog...