Pengék városa – kritika - Corn & Soda

Pengék városa – kritika

Robert Jackson Bennett Lépcsők városa című regénye egy üde színfoltot jelentett tavaly. Kiégett, isteneket legyilkolt világ, modernizáció és szakralitás küzdelme, izgalmas, különös karakterek jellemezték. A trilógia második része, a Pengék városa folytatja a megkezdett utat, azonban magasabbra tette a mércét, mint amit vártam tőle.

forrás: robertjacksonbennett.com

Robert Jackson Bennett Isteni városok trilógiájának második része megkapóbb, borongósabb és izgalmasabb, mint az első kötet. Az író rátalált a saját hangjára, a világépítésen túl már a történet is izgalmakkal teli.

A második részek a trilógiákban általában az átvezetésre szolgálnak, itt azonban egy új irányvonalat kaptunk egy új főszereplő és új helyszínt formájában. Turjin Mulagesh az előző kötet mellékszereplője volt, azonban most az ő szemszögéből követhetjük végig az eseményeket, ez a váltás pedig igencsak ráfért az új részre. A kiégett, megcsömörlött, félkezű katona egy hihetetlenül izgalmas karakter, aki fanyar humorával olyan új hangot hozott a történetbe, amit hiányoltam az előző kötetből. Karaktere kidolgozottabb, jóval átgondoltabb, mint az első kötet főhőséé. Sokat dob a könyv hangulatán, hogy egy idősebb, tapasztalt, ugyanakkor sebezhetőbb ember szemszögéből élhetjük végig az eseményeket, hiszen egy esendő karakter sokkal izgalmasabb, érdekesebb, mint az első rész mindentudó ügynök/Megváltó-leszármazottja. A többi főbb szereplő is szépen kidolgozott, nincsenek fekete-fehér, hős-antihős karakterek; összetett személyiségek vannak, tele célokkal, vágyakkal és bűnökkel.

forrás: robertjacksonbennett.com

Az új helyszín – Bulikov nagyvárosi zsongása után – a peremvidéki Vúrtyavasztán. Vúrtya, a háború istenének városa békétlenség otthona: megszállók és lázadók folyamatos csatájának helyszíne, amit gazdasági érdekek, politikai machinációk és vallási fanatizmus fűszereznek. Minden adott ahhoz, hogy izgalmas hátteréül szolgáljon az eseményeknek.

Bennett ebben a regényében tudott teljesen kiteljesedni, az erős atmoszférájú világot, amit teremtett, tökéletesre csiszolta. Mindenhol érezni a fenyegetettséget, a barbarizmus és a civilizáció harcának nyomait, amit misztikus füsttel fed be. A történet izgalmas, habár egy-egy csavart kilehetett találni – hasonlóan épülnek fel, mint az előző részben -, ugyanakkor szép képekkel, filmszerű leírásokkal dolgozik a szerző. Amiben az előző részhez képest igen nagy ugrást tett az író, az a különböző társadalmi problémák beépítése a történetbe. Háború utáni poszttraumás stressz, magát felsőbbrendűnek gondoló társadalmi réteg elnyomó viselkedése, a háború etikai, erkölcsi kérdései, a múlt átírásának, a történelemhamisításnak a jelentősége (igaz, ez már az első részben is jelen volt).

A Pengék városa túlnőtt minden várakozásomon. Izgalmas, érdekes könyv lett, ami minden tekintetben felülmúlja az első könyvet. Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki szereti az újvonalas fantasyt,  az izgalmas karaktereket és a jól átgondolt világot – politikában, harcokban és misztikumban sem lesz hiány. Köszönet az Agave Kiadónak, hogy elolvashattam ezt a nagyszerű könyvet, és izgalommal várom már a harmadik részt.

Ez is tetszeni fog...