Star Wars: A szökés – tizedik kötetéhez ért a Csillagok Háborúja képregénysorozat! - Corn & Soda

Star Wars: A szökés – tizedik kötetéhez ért a Csillagok Háborúja képregénysorozat!

Két éve indult útjára itthon a Marvel Star Wars képregénysorozata, ami a novemberben megjelent A szökés című fejezetével elérte jubileumi tizedik kötetét! A Skywalker lesújt című, Jason Aaron jegyezte első kötet óta hosszú utat tett meg Han, Leia és Luke, de ami sokkal fontosabb: a képregénysorozat alkotógárdája is rengeteget fejlődött. Kieron Gillen író és Ángel Unzueta rajzoló az új füzetekben kibontakozó történetszállal képesek voltak feltámasztani a messzi-messzi galaxis klasszikus romantikáját, így A szökés immár a legvaskalaposabb rajongók által is jóízűen fogyasztható. Spoiler-mentes kritikánk.

Star Wars: A szökés. Forrás: Szukits Kiadó

Mióta a Disney felvásárolta a Lucasfilm cégóriást, mindenkit a milliárd-dolláros kérdés foglalkoztat: hogyan írjuk jó Star Wars történetet? Hogyan alkossunk valami újat anélkül, hogy a régi, jól bevált fordulatokat elvetnénk? Hogyan elégítsük ki a mindig kritikus rajongók elvárásait? Hogyan tudjuk megszólítani a legfiatalabb korosztályt, mialatt a felnőttek érdeklődését is fenntartjuk? Hogyan élesszük fel a régi szereplőket anélkül, hogy az karaktergyilkosságba torkolljon? Mit kezdjük a legenda alapjául szolgáló, titokzatos és egyben magasztos Erővel, azzal a transzcendentális többlettel, amely a világ különféle vallási-erkölcsi normarendszereiből fakadóan olyan sok potenciális buktatót hordoz magában az alkotók számára? Adjunk hozzá valami újat (pl. midikloriánok), vagy vegyünk el belőle? Az űropera vagy a fantasy-kalandregények irányába vigyük a történetet?

Bár ennek a sok kérdésnek mind megvan a maga létjogosultsága, véleményem szerint éppen az ezekből fakadó görcsös megfelelési kényszer okozhatja a franchise végső elgyengülését. Sőt, megkockáztatom, hogy az új trilógiával kapcsolatban erről már múltidőben beszélhetünk. A Csillagok Háborúja univerzum azonban sokkal hatalmasabb annál, mintsem, hogy néhány mozi a vesztét okozza. Sőt, a Star Wars–irodalom világában tapasztalt kánon-építés kifejezetten jót tett a messzi-messzi galaxisnak, hiszen visszatért Thrawn, Tarkin tábornok és Darth Maul, valamint közelebbről megismerhettük Batuu és Korélia lakóit, vagy éppen Saw Gerrera fanatikus ellenállóit! A képregény-irodalom is forradalmi változáson esett át: a szerzői jogok 2015-ben a Dark Horse Comics-tól visszakerültek az első Csillagok Háborúja képregény kiadójához, a Marvelhez. A régi-új kiadó egy percet sem késlekedett és még abban az évben útjára indított három sorozatot: a Star Wars, a Darth Vader és a Kanan füzeteket, amelyeket 2017 óta magyarul is olvashatunk a Szukits Kiadó jóvoltából.

Star Wars #1 (1977). Forrás: Marvel Comics

Térjünk azonban vissza a milliárd-dolláros kérdéshez, mert azt hiszem ebben rejlik az összes Csillagok Háborúja adaptáció sikere, avagy sikertelensége! Véleményem szerint ugyanis abban a pillanatban, amikor megpróbálunk megfelelni minden célcsoportnak és a producerek polkorrekt elvárásainak, valami kihal az általunk elmesélni kívánt történet lelkéből – mintha milliók kiáltanának fel egyszerre, aztán néma csend lesz. Csak akkor tudunk hamisítatlan Star Wars történetet írni, ha belefeledkezünk egy-egy új bolygó szépségeibe, flórájába és faunájába, ha képesek vagyunk letörölni karaktereink arcáról a kényszeredett művigyort és hagyjuk, hogy a helyzetkomikumból fakadó igazi nevetés hagyja el szájukat. Azt hiszem, hogy A szökésben mindez sikerült Kieron Gillennek, Han Solo végre valóban ravasz és csalfa csempész, Leia újra bölcs és tetterős, Luke forrófejű és bátor. Anélkül, hogy a történet kulcsfontosságú fordulataira akár említést is tennék, annyit elárulhatok, hogy A szökésben egy eddig ismeretlen égitest, a Hubin veszedelmes lakóit ismerjük meg: fenevadakat és embereket egyaránt. A hold felszínén nem csupán kaland és erőszak vár a lázadókra, de szerelem is – mialatt Han és Leia között egyre erősebben lángol a szerelem csírája, Luke és egy helyi lány között is románc bontakozik ki.

A szökés képi világa teljesen magával ragadó; a filmszerű lendület sodrását csak fokozza a bátor színhasználat! Mindazonáltal le kell szögeznem, hogy az elismerés elsősorban Ángel Unzuetát illeti, nem vonatkozik rajzolótársára, Andrea Broccardora. A képregénysorozat 56. számától a 61. számig terjedő gyűjteményt ugyanis e két művész neve fémjelzi, az első és utolsó számokat jegyző olasz művész munkája azonban sokkal alacsonyabb minőségű, mint az 57-60. számokat megálmodó Unzueta rajzai. A spanyol rajzoló bár sokszor egyértelműen kimerevített filmkockák alapján dolgozik, Harrison Ford sármját és Carrie Fisher tekintélyt parancsoló, szúrós pillantásait máshogy nehéz visszaadni.

Ángel Unzueta munka közben. Forrás: Ángel Unzueta

A Star Wars: A szökés egy folytatásos történet tizedik fejezeteként alapvetően az előzménytörténet ismeretében nyer teljes értelmet, mindazonáltal önálló regényként is megállja helyét!

Star Wars: A szökés (Szukits Kiadó, 2019)

Ez is tetszeni fog...