That Dragon, Cancer - Kritika - Corn & Soda

That Dragon, Cancer – Kritika

2FD2834900000578-3386141-Ryan_Green_34_of_Loveland_Colorado_created_That_Dragon_Cancer_wh-a-29_1452035021505

Nem lesz egyszerű bármit is mondani, ugyanis egy olyan játékon vagyok túl (ha ezt lehet még játéknak nevezni) ami után minden csak elpocsékolt szó. Ez a That dragon, cancer című remekmű, melyhez több száz adományozó járult hozzá a kickstarteren. A játék alapvetően indie fejlesztés, épp ezért ki kell lépnünk a jól megszokott komfort-gamer-zónánkból, hogy értelmezni tudjuk mit is akar üzenni. Egy olyan gyöngyszemet szeretnék nektek bemutatni, ami nem csak műfajában egyedülálló, de a játékvilágból is kiemelkedik.

Bizony, mondom néktek….

Mikor még csak a játék ikonja felett lebegett az egérmutatóm pixelnyi vége, csak annyit tudtam a játékról amennyit lehetett tudni. Ryan Green, egy amerikai programozó és családapa 2 éves kisfiánál, Joel Greennél agytumort diagnosztizáltak 2010-ben. A kisfiú és családja 4 éven át küzdött a betegséggel. Rákja többszöri kemoterápiás kezelések után kiújult, s végül 2014-ben, 5 évesen hunyt el. A játék maga is erről szól. Tudtam, így nem is vártam könnyed, hétvégi menetet az alkotástól. Nem vallom a műfajt igazán magaménak, még a Dear Esther sem tudott annó meghatni úgy igazán. Igen, ilyen érzéketlen vagyok! Viszont a TD,C az amit érzelmi kalandnak neveznek a játékvilágban és bizony, mondom néktek, abból is az egyik legkiválóbb.

Vigyázat, nyomokban spoilert tartalmazhat!

A játék nem bonyolult felépítésű, bár instrukciókat, tanácsokat nem ad, alapvetően csak egy egérre van szükség és még a további játék során egyszer 4 nyílra és egy spacebarra is. Szóval senkinek nem fog nehézséget okozni az irányítás és ez nem is volt célja a fejlesztőnek. Olyannyira nem, hogy se veszíteni nem tudunk, se eltévedni. Jogosan merül fel a kérdés: „Há’ milyen játék ez?” De, mint tudatos gamer, jómagam az alsóajkam felhúzásával konstantáltam a nehézségfokát és teljesen belevesztem a világba ami kitárult előttem. Ugyanis a TD,C az érzelmi világodat támadja meg és szaggatja darabokra, legyen bármilyen hangulatod is. Az elején egy játszótéren találod magad, ahol a kis Joellel kell hintázni, forogni, játszani, de ha nem kellene is biztos hogy megtennéd a jutalom gyermekkacajért amit áraszt magából a kis arc nélküli karakter. Ugyanis nincs arca, így mimikája sincs egyik szereplőnek sem. Néhány tördelt mozgás imitál a játék során némi érzelmet, de minden más a színek, fények, és formák feladata, valamint a hangszínészeké. Ahogy játszadozunk a kis Joellel, úgy haladunk előre a történetben, mígnem a kórházba kell menni szegényt kivizsgálni. Azért emelném ki az egyébként 14 fejezetre osztott játékból ezt a kórházban játszódó néhányat, mert olyan fejlesztői bravúrokat tartalmaz és olyannyira művészien használja Ryan Green a játékot a valóság leképezésére, melyre eddig nem láttam példát, s mely remélhetőleg nem marad visszhang nélkül. Először is kivizsgálnak, ami a játékban nem más mint egy autóverseny a kórtermek között. Három kör alatt különböző dolgokat kell felszedni Joellel, melyekről a verseny végén derül ki, hogy különböző vizsgálatok voltak. Hozzáteszem egyedül versenyzünk… Az utolsó kórházban töltött fejezetben Joel mellett vagyunk, másik oldalán pedig szülei. Kezünkben egy játékszer, rajta 4 állat, amiket lejátszva szavatos szójátékokon szórakozhatunk (és a játék nem is engedi hogy mást csináljunk). Minden egyes hanglejátszás után egy csúszka a játék tetején a jó idő mutató felől elindul a rossz idő mutató felé, melyet elérve két alak jelenik meg a játékunkról felnézve a szülőkkel szemben. Nem történik semmi, majd visszanézve a játékszerre az állatok helyett a két alak és a két szülő feje jelenik meg. A játék ugyanúgy működik: minden kattintással megszólalnak a karakterek az állatok helyett, és egy csúszka indul meg a rossz idő felé. Ekkor közlik az orvosok a rossz hírt, hogy Joel gyógyíthatatlan beteg, s minden karakter képére kattintva meghallgathatjuk a gondolataikat, valamint folytatjuk a párbeszédet. Ezenkívül, ami talán a legnagyobb húzás ebben a fejezetben az a játékon található visszajátszás gomb, melyre kattolva újra indul a jelenet. Bárhányszor lejátszhatjuk újra és újra. Mintha nem is múlna az idő, de változni változik. Ugyanis a rossz idő mutatót elérve a terem víz alá kerül szép lassan. Mindezeknek jelentése van természetesen, de direkt nem térnék ki boncolgatásukra, hisz ezek adják a velejét és bárki számára értelmezhetővé válik a játék kontextusában, arról nem is beszélve, kinek mit jelentenek ezek a szimbólumok. Amit leginkább érzékeltetni szerettem volna ezzel, az a hullámzó mélységek, amikkel a játék szolgál. Minden gamer együtt nevethet a kis Joellel, majd egy fejezettel később felüdülést hoz a pillanat, mikor sikerül végre elaltatni és nem visít a szegény pára a fülünkben a kemoterápia miatt. Ja igen, fülhallgató használata erősen ajánlott, erre a legelején figyelmeztet is.

a8atmhuojsdnfwp6tm6b

Jó jó, de…

Összességében egy kiváló játékról beszélünk, abból a szempontból hogy erős emberek megingathatatlan hitére és kis rák-sárkányölő katonákra ad tanúbizonyságot mégpedig korunk legkifejezőbb művészieszközével téve mindezt. Szóval egy kiváló indie cím. Azonban ha hozzávesszük, hogy Steamen 16 euró ez az alig 2 órányi történet, mely nemcsak hogy igaz, de még szomorú is. Sajnos nem sok játékost fog megtalálni. Pedig az E3-on még nagy port kavart a bejelentésnél. De hát ilyen a gamervilág. Ha valami nem elég jó nem marad meg, és sajnos játéknak a TD,C valóban nem elég. Ez annál sokkal több!

Ez is tetszeni fog...