Két kifejezetten jó részen vagyunk túl, ami csak azért kár, mert rövidesen vége az évadnak, és kicsit fáj is a szívem, hogy csak mostanra indult be az AHS: Hotel igazán.
De akkor kezdjünk is bele. A múlt heti részben leginkább John volt a középpontban, a többi történetszálról alapvetően meg is feledkeztünk, de legalább kiderült, ki a tíz parancsolat gyilkos, és azoknak, akik viszonylag sok thrillert néznek, és – megint meg kell említenem -, látták a Hetediket, azoknak nem jelentett nagy meglepetést a fordulat, mivel John története valahol a Fincher film és Stephen King A ragyogásának összegyurmázásból születhetett Murphy-ék fejében.
A sztori szerint John egyszer egy vad estét töltött a Cortezben, ahol March felfigyelt rá, és úgy döntött, hogy ő a tökéletes ember, hogy befejezze mesterművét. Ehhez át kellett lökni a pasit egy lelki krízisen, itt jön a képbe a Countess, aki másnap elrabolta Holdent, hogy John végleg elveszítse emberiségbe vetett hitét.
Itt megint megemlíteném szegény Scarlettet, akinek a sorsa valahogy senkit sem érdekel, én a nagyi helyében mér rég tartásdíjat követelnék a szülőktől, akik egyértelműen le se tojják a kislányt.
A legjobb jelenet az, amikor mindezt bevallja munkatársának, aki természetesen nem hisz neki, még azután se, hogy azt is bevallja, hogy direkt lett a vezető detektív az ügyben, hogy még véletlenül se terelődjön rá a gyanú.
Az is kiderül, hogy John és Sally évek óta egy beteg kapcsolatot ápol, egy amolyan szexelnek és szenvednek kapcsolatot. Mivel az előző rész teljes egészében róla szólt, az eheti részben teljesen felszívódott a detektív, gondolom el van foglalva a következő igazságtétellel.
Irish rengeteget fejlődött, mióta belejött a vámpírkodásba, de ez inkább az eheti részben tornyosul, amikor a hipszterek után, most egy minimál pornóstábot mészárol le, mert nem tartja elégművészinek a munkamenetet.
John kedves felesége, Alex is rájön végre, hogy egy gyilkos hordát teremtett, akik felnőtteket gyilkolnak, bár még semmi érdemlegeset nem tett az ügy érdekében.
Liz Taylor még mindig gyászol, amit csak azért nem értek, mert Tristan a hotelben halt meg, miért nem lett belőle szellem? Neki aztán tényleg van elintézendő ügye, hisz ott maradt egyedül élete szerelme, és egészen érdekes lenne, ha összefutna Valentinoval. Gaga lelkét se értem teljesen, úgy bánik Lizzel, mintha csak jót akart volna neki azzal, hogy megölte Tristant, lehet, hogy igaza volt, és tényleg nem szerette őt a fiú? Még a cskrot is neki adta az esüvője után, békepipa gyanánt. Ebből arra következtetek, hogy csak jelent neki valamit Liz barátsága.
A Countess amúgy okosan sakkozza ki a lépéseit, Donovant is visszavette, rövidesen Valentino is csak az övé lesz, ráadásul megházasodott, így a Cortez is visszakerült a tulajdonába. Zseniális, ahogy újdonsult férje, de akár azt is mondhatnám, újdonsult megboldogult férje hihetetlenül bubihajú fia három rész óta nem érti, apja miért egy lányt vesz el feleségül, mintha ez természetellenes dolog lenne. Aztán a válaszok, amiket kap, mintha egy fordított Pleasantville-be léptünk volna.
Ha már Pleasantville stílus, March az eddigi legjobb Evan Peters karakter. Az a cukormázba mártott pszichopata, aki egyszerre vérfagyasztóan rémisztő és elbűvölően udvarias, nem tudom eldönteni, hogy az akcentus, a kinézet, vagy csak egyszerűen Evan Peters teszi a karaktert ennyire menővé. Arról nem is beszélve, hogy végül mindig ott lyukadunk ki, hogy a bejárónőről kiderült, hogy szerelmes Marchba, ismerős a szituáció a két színész között? Mondjuk a harmadik évadból?
Ramona is elmeséli története második felét, imádom Angela Bassett stílusát, ahogy beszél, ahogy mozog, ahogy belép a szobába, és rögtön uralja a teret, ezért is vártam már a végső leszámolást, kíváncsi voltam, hogy ki dominál majd a jelenetben, két olyan erős karakter tusájában, mint a Countess és Ramona. Természetesen ez korai lett volna, ezért Donovan megint átállt szerelme oldalára, egészen addig, amíg meg nem tudta, hogy nem csak az új férj, de Valentino is képben van, és megint nem ő a vámpírnő kedvenc játékszere. Azt kell, hogy mondjam, ez az évad rengeteget kedvez a női nézőknek, hisz annyi gyönyörű férfit tömtek a történetbe, amennyit egy sorozat elbír, és ha nem lenne történet, az ember lánya akkor is el tudná nézegetni órákig, ahogy Matt Bomer fel-alá sétálgat bőrnacijában, Finn Wittrock intenzíven néz, Evan Peters grimaszol és folytathatnám a sort.
Most, hogy az erőviszonyok percről percre billenek egyik oldalról a másikra, egyre érdekesebb lesz, hogy vajon ki marad életben az évad véglre, és ki nem. A legegyszerűbb az lenne, ha megölnék Valentinót, és ezzel az összes teremtett lénye egyszerre meghalna, de ez csak az én teóriám.
MAFAB: 83%
IMDB: 8,9/10
Értékelés: 80/100