Blackphoenix 
Feltalálni valami különlegeset és kiemelkedni a névtelen tömegből – vajon hányan vágynak erre, akár öntudatlanul is? Napjainkban egyre többeket vakít el a fényűző élet csábítása, ami azokra vár, akik valamilyen módon hírnevet szereztek maguknak. Ám arról, hogy az irigyelt karrier miféle áldozatokkal jár, és hány csontváz lapul elrejtve a népszerűség és a csillogás mögött, még mindig nem esik elég szó. A Hulu által gyártott és a Disney+ kínálatába felkerült sorozat, A kibukott (The Dropout, 2022), amely Elizabeth Holmesnak, a Theranos igazgatójának életét mutatja be, szintén ezt a problematikát boncolgatja. Vajon képes a sorzat érdemben hozzászólni az álomszerűnek látszó karrierek árnyoldalát bemutató diskurzushoz?
A kibukott posztere első pillantásra megragadott. Feketébe öltözött, komor tekintetű, sápadt nő, aki egy apró kapszulát tart az ujjai között. Ennek a képnek és a címnek a kettőse azonnal biztosított arról, hogy egy összeomló életet fogok látni. Így, bár már akkor tudni lehetett, mi lesz a sorozat vége, amikor rányomtam a lejátszás gombra az első epizódon, kíváncsi lettem arra, ki az a nő a képen, illetve hogy honnan és milyen módon fog kibukni.
A bírósági tárgyalásból bevágott jelenetet látva hamar rájövünk, hogy egy igaz történet fog feltárulni előttünk, és hogy valószínűleg egy nagyszabású átverésről van szó. Amikor visszamegyünk az időben Elizabeth Holmes tizennyolc éves koráig, egyértelművé válik, hogy a Kibukott főhősnője egy rendkívül tehetséges, intelligens és ambiciózus lány. Persze ezekkel az készségekkel gyakran együtt jár a szociális életben való esetlenség is. Ez hamar megmutatkozik Elizabeth esetében is, aki a külföldi tanulmányi kiránduláson valóban a már egyébként is szinte tökéletes nyelvtudását akarja csiszolni, ellentétben a társaival, akiket sokkal inkább a bulizás motivál.
A Pekingben töltött időszak mégis sorsdöntő Elizabeth számára, ott találkozik ugyanis először a nála jóval idősebb, indiai származású Sunny Balwanival. Amanda Seyfried és Naveen Andrews remekül hozzák a két, kissé különc karaktert, akik lassan egymásra találnak, és akik első pillantásra felébresztik a laikusok szimpátiáját.
Ha valaki nem ismeri Elizabeth Holmes és a Theranos történetét, azok számára újabb és újabb meghökkenést, majd valóságos gyomron rúgásokat okoznak a kívülálló fiatal lányból törtető üzletasszonnyá váló út állomásai. A beszélgetés, amelyben először hallunk Elizabeth Holmes legnagyobb álmáról, vagyis arról, hogy feltaláljon valamit és ezzel milliomossá váljon, és ahol még naivan reméljük, az anyagiak mellett humanitárius célok is vezérlik őt. A jelenet, amikor a lány egy tárgyalásról a kórházba siet beteg édesapjához, aki azonban gyakorlatilag visszazavarja őt a munkába. A zilált külső, és az össze-vissza lógó melltartó pánt, amelyet Elizabeth egyszerűen lenyes magáról. A kétségbeesett próbálkozások, hogy működésre bírja a Theranost, és az agyonszurkált kezek képe. Az embertelen munkatempó, amit Elizabeth diktál és amit senki nem bír követni. A tekintet, amelybe lassan beköltözik a fanatikus őrület. A sikertelenséget követő első csalás. És végül a legijesztőbb változás, amikor a lassanként szétcsúszó lány az üzleti életben is társává fogadja Sunny Balwanit, pontosabban idősebb párja háta mögé bújik. Ahogy feketébe öltözve, igazi szörnyetegként és manipulátorként alkotja újra önmagát.
Ez a bizonyos lefelé vezető spirál zseniális módon, apró lépésekkel kalauzolja el a nézőt a szimpátiától a szánalmon át a tömény utálatig. A sorozat közepére érve már epekedve várjuk, hogy Elizabeth bukjon le végre, és nyerje el méltó büntetését. Ám egy akkora méretűre duzzadt pokolgépet, mint a Theranos, nem egyszerű leállítani, így jó néhány feszültséggel teli jelenet vár még a nézőre, mire elérkezik az áhított végkifejlethez.
A kibukott rendkívül pontos látleletet ad arról, hogyan torzul el a személyisége annak, aki az üzleti világba belemerülve engedi, hogy elkapja a gépszíj, és a hírnév utáni hajszában megfeledkezik arról, hogy mit is jelent embernek lenni. Amanda Seyfried és Naveen Andrews tökéletes összjátékban jelenítik meg a lejtőn lefelé száguldó, idővel egymást is teljes mértékben lehúzó karaktereket.
A sorozatot nézve rengeteg kérdés felmerülhet az emberben. Azok az emberek, akik valami kiemelkedőt alkotnak, valóban értékesebbek azoknál, akiknek „semmilyen ambíciójuk sincs”, és megelégszenek egy hétköznapi munkával, esetleg egy boldog családi élettel? Hol van az a pont, amikor jobb feladni egy életképtelen elképzelést, mint foggal-körömmel küzdeni érte? Mi visz rá egy seregnyi embert, hogy asszisztáljon egy hamis technológia működtetéséhez és terjesztéséhez?
A kibukott tehát nem csupán hozzátesz a fényes karrier mögött rejtőző csontvázak megmutatásához, hanem ezen túl menően is bőségesen ellátja gondolkodnivalóval a nézőt. A rendező, Michael Showalter és a forgatókönyvírók Taylor Dunn, Rebecca Jarvis és Victoria Thompson igazán zseniális sorozatot alkottak. Mindenkinek ajánlom, akit érdekel az oknyomozás és igazságkeresés vagy az üzleti világ véres táplálékláncának csúcsára vezető út lélektana.
9/10
IMDb: 7.5/10
Mafab: 75%
Fotók: IMDb
