Fráter Zsuzsanna 
Így, a költészet napja utáni vasárnapon egy igazi klasszikust választottunk nektek. A mostani teljesített kihívás az „egy könyvet, amit még az iskolában kellett volna elolvasni”. Az ehhez választott regény pedig Móricz Zsigmondtól az Úri muri.
Be kell vallanom, soha nem szerettem Móriczot. Mindig idegenkedtem a szenvedő, szerencsétlen hőseitől, a kilátástalan sivárságtól és reménytelenségektől, mely árad a műveiből. Ettől függetlenül mélyen tiszteltem zsenialitását és nagyszerűségét, ezért is választottam vezeklésül az egyik művét a könyves kihíváshoz.
Móricz Zsigmond Úri muri című kisregénye 1927-ben jelent meg a Pesti Napló lapjain, majd 1928-ban adták ki könyves formában. Hatalmas sikert aratott, még abban az évben a színpadi változatban színre vitte a Vígszínház, majd 1949-ben film is készült belőle.
A mű története egyszerű, összesen négy nap eseményeit öleli fel. A poros, alföldi kisvárosba érkezik Lekenczey Muki, a könyvügynökké züllött egykori földbirtokos, akinek a megjelenése egy tréfa kieszelésére indítja Csörgheő Mukit, az egyik földbirtokost. Lekenczeyt, mint grófot és külügyminisztert hordozza körbe a városban és a környező tanyákon, megmutogatva neki a határt, gazdaságokat. Mindeközben folyik a négy napig tartó mulatozás, tivornya, dorbézolás, egymást érik a tréfák, anekdoták, nóták. Megismerjük a vidéki földesurak és értelmiség életét, mindennapjait, állandó mulatozásukat, az elavult gazdálkodást, az elmaradottságot, minden újnak ellentmondó csökönyösségüket.
A regény központjában Szakhmáry Zoltán áll, a környék legelső földbirtokosa, akire mindenki felnéz. Zoltán eredendően többre hivatott, mint környezete, tele van energiával, tervekkel, képes lehetne birtoka felvirágoztatására, a gazdaság megújítására. Valami mégis megakadályozza abban, hogy terveit véghez vigye, s az Alföld megújítójává váljon. S ez a valami a környezete, az őt körülvevő maradiság, a dorbézoló cimborák, a poros, álmosító alföldi táj. Ahogy Ady mondja egyik versében. „A dudva, a muhar lehúz, altat befed..”, ugyan ez történik Szakhmáry Zoltánnal is. Adottságai ellenére nem tud túllépni környezetén, nem tud kiemelkedni az elmaradottságból.
A regény két fő konfliktusa a főhős Zoltán lelkében zajlik. Az egyik a már említett tenni akarás, újító szándék harca a maradisággal, beletörődéssel, tompultsággal. A másik pedig a két asszony közötti vívódása. Az egyik a tulajdon felesége, Eszter, aki igazi úrinő, mélyen vallásos, a tisztaság és erény mintaképe. A másik Rozika, a kis summáslány, a bujaság, a csábító nőiesség örök képe. A férfi a két jelképes nőalak – a szent és a kurtizán – között őrlődik, de választani nem tud, s nélkülük lenni sem. Mind a kettő egy-egy életformát egy-egy utat jelképez, de ereje és elég akarata itt sincs a választáshoz, csak sodródik, s a feszültség egyre csak nő.
A karakterek nagyon élethűek, igazi vidéki alakok a maguk hibáival és erényeivel. Árnyaltak, nagyszerűen jellemzettek. Móricz szereti kiemelni a magyaros jellemvonásokat mind a fizikai, mind a lelki alkatban. A környezeti leírások is nagyon erőteljesek, az alföldi táj jellemzésében Adyhoz hasonló képek használ. A jellemzés, leírás egyik fontos eszköze az ellenpontozás, ellentétek felvonultatása.
Azonban én így sem a tájat, sem az ott élő embereket nem tudom szeretni, valahogy nem tudok együtt érezni velük. Még maga a főhős is ellenszenves a maga nagy lelki tragédiáival. Zavar a tehetetlensége, erőtlensége. A többi szereplő meg egyenesen taszító. Egyedül Rozika iránt érzek némi rokonszenet, s az ő élete és boldogulása miatt szurkoltam igazán. Őt éreztem egyedül elég erősnek ahhoz, hogy tudjon változtatni az életen, s boldoguljon a világban a maga egyedi módszereivel.
A személyes érzelmeim ellenére Móricz regénye igazi remekmű. Nagyszerű jellemzések, egy nemzet problémáinak sűrített összefoglalása, s a férfi-női kapcsolat, házasság konfliktusainak örök drámája. Ahogyan haladunk előre a történetben, a feszültség egyre nő, a konfliktusok egyre jobban kiéleződnek, a lelki dráma fokozódik olyan mértékben, hogy az utolsó oldalakon apokaliptikus robbanásban csúcsosodik ki. Összefoglalva a regény: lélekdráma egy alföldi kisvárosban.
Érdemes pótolni az elmaradt iskolás olvasmányokat. Én sem bántam meg. 🙂
