10. Evolúció
Wéber Kata és Mundruczó Kornél termékeny kapcsolatának ebben az évben két filmet is köszönhetünk, az egyik a sajnálatos módon mozikat elkerülő Pieces of a Woman volt, a másik pedig az Evolúció, ami nagy sztárokat felvonultató másik ezévi filmjükkel szemben nem volt világszinten ismert nevekkel megszórva, de nálam mégis jobban betalált a generációk által továbbadott problémákat feldolgozó alkotás, amelyben egy koncentrációs táborban született nőről és az ő utódjairól mesél az alkotópáros. Nem is akárhogy mesél, a film három felvonásból áll, amelyek egy-egy különböző családtagról szólnak. Végtelen munkát igénylő, vágást ritkán tartalmazó jelenetekben mutatják meg, hogy a holokauszt szörnyűségei több generáción át kísérik egy túlélő életét. A színészi játék páratlan, a szereplőknek egy lakás konyhájából sem kell kimozdulnia, hogy egy igazán fájdalmas történetet tudjanak elmesélni.
9. Francia kiadás
Wes Anderson legújabb filmje az újságírásnak szóló szerelmeslevél, egy hetilap három cikke teszi ki a játékidő nagy részét, amiket antológiaszerűen és a rá jellemző gyönyörű látványvilággal, hihetetlen mennyiségű tehetséges színésszel és sajátos világnézetével mutat be a rendező. Nagyszerű élmény a Grand Budapest Hotel után megint egy földhözragadtabb történetet látni Anderson szűrőjén keresztül, a szörnyű dolgokat is habkönnyű humorral átitatva és az igazán csodásakat pedig hatásvadászat nélküli természetességgel átélni. Az egyetlen zavaró tényező a gyors és túlszofisztikált narráció lehet, amiben könnyű elveszni és magunkat megkérdőjelezve találgatni, hogy biztos az történik-e filmben amire gondolunk?
8. Dűne
2021 egyik legjobban várt blockbustere Denis Villeneuve Dűne adaptációja volt és több hibája ellenére sem okozott csalódást. Igaz, hogy nem egy kerek egész sztorit mesélt el nekünk első nekifutásra a direktor és nem is tudta az előző próbálkozások összes hibáját kiküszöbölni a film, de így is kaptunk egy hidegrázós jelenetekkel bővelkedő produkciót, aminek megvan a potenciálja, hogy egy szövevényes világú óriási filmes franchise első része legyen. A folytatás zöld utat kapott, a kiindulópont stabil lábakon áll, két év múlva kiderül Paul Atreides hogyan folytatja útját és hogy nekünk érdemes-e vele tartanunk.
7. Luca
Az Oscar-díjjal jutalmazott Lelki ismeretek és a következő Pixar film, a Luca magyarországi megjelenése között alig telt el egy fél hónap, ezért nem is jutott eleinte annyi rivaldafény az utóbbinak. Én is csak hetekkel a premier után jutottam el megnézni ezt a csodálatos alkotást. A film az olasz tengerpart két oldalára kalauzol el minket, két fiatal fiún keresztül, akiknek egy közös titka áll a számunkra ismert világba való beilleszkedés elé. Az alapfelállás nem csak a történet berkein belül működik nagyon jól, de a mi világunk kisebbségeinek helyzetével is halkan összecseng. Elfogadásról, elengedésről és a saját identitásunk felvállalásáról mesél nekünk érzelmekkel teli történetében nem csak fiatalok számára élvezhető módon.
6. Ne nézz fel!
A Netflix saját gyártású produkciói többségében nem tudnak felülemelkedni a predesztinált közönség elvárásain, mégpedig, hogy egy könnyű, nem túl mély drámával rendelkező rövid kikapcsolódást nyújtsanak, ez alól az eddigi legnagyobb költségvetésű filmjük, a Különösen veszélyes bűnözők sem kivétel. A végtelen pénzszórásnak tűnő beruházásaik valamikor mégis jó zsebekbe érkeznek, így volt ez Adam McKay legújabb filmjével is. A Ne nézz fel! követi a rendező társadalomkritikus filmjeinek hangulatát, azzal a különbséggel, hogy itt nem megtörtént esetet dolgoz fel, hanem egy fikciós szatíra keretében járja körbe a Földünket célba vevő üstököst övező társadalmi reakciókat. Ezt az egészet a saját világunkkal mélyen tisztába levő forgatókönyv teszi nagyon szórakoztatóvá, aminek minden poénja valós eseményekben gyökerezik, van szó itt politika álszentségéről, techmilliárdosok befolyásáról, az internetes közösségek túlkapásairól és még sok mindennapjainkból ismerős történésről, amiket Leonardo DiCaprio és Jennifer Lawrence profi alakításai mellett a popkultúra más területein jelen lévő előadói akár saját maguk kiparodizálásával mutatnak be.
5. Ígéretes fiatal nő
A lista egyik legnehezebb filmjéhez érkeztünk, amely egy bosszúsztoriban mutatja be, hogy milyen hatással lehet a nemi erőszak az áldozatra és a hozzá közel állókra. A történet főszereplője a Carey Mulligan által játszott Cassie prédaként tetszeleg az éj leple alatt zenével és szórakozás illúziójával embereket bevonzó klubbok állati ösztöneiket visszafogni képtelen egyedei között, akik a megfelelő pillanatban lecsapnak a legkevésbe józan lányra, de Carrie sorra kerülésével a legundorítóbb pillanat előtt a préda szerepből kitörve ébreszti rá az emberi méltóságától megfosztani akaró férfiakat arra, hogy mit is tesznek. A történet előrehaladtával fedi fel a bűncselekmény részleteit a film és mutatja meg, hogy egy ilyen eset nem évülhet el, akkor sem ha hivatalos szervek helyett egy civilnek kell kézbe vennie az ügyet.
4. Az igazság bajnokai
Mads Mikkelsen és Anders Thomas Jensen újra együtt dolgozott, ami előző közös filmjeik alapján, mint például az Ádám almái és a Zöld hentesek nem tűnt rossz ötletnek, sőt izgatottságra adott okot. De az Igazság bajnokai még a jó előérzet által keltett várakozást is felül tudta múlni a csavaros sztorijával, a dráma és vígjáték ügyes keverésével és az alacsony költségvetés ellenére zseniálisan elkészített akciójeleneteivel. A sztori szerint egy katonának sürgősen haza kell térnie bevetéséről egy vonatbaleset miatt, amiben felesége is életét vesztette és a lánya épsége is hajszálokon múlt. Később megtudja, nem biztos, hogy a véletlen műve volt ez a szörnyűség, ezért célba veszi az első számú gyanúsítottként megjelölt motorosbandát, az Igazság bajnokait. Az elsőre talán egyszerűnek tűnő, de egyébként mély történetet végtelenül szórakoztató karakterek töltik meg, ezzel ellensúlyozva a drámát, de nem elnyomva, hogy áttudjuk élni azt a bűntudat által kiváltott gondolkodás nélküli tenni akarást, amit a főszereplő élhet át a megoldás legkisebb szikrája láttán.
3. tick, tick… Boom!
Az egyik legfelkapottabb musical-zeneszerző, a Hamilton atyja, Lin-Manuel Miranda elhatározta, hogy mozgóképes formába önti Jonathan Larson történetét, aki a Rent című Broadway darab elkészítésével érhetett volna el igazán nagy sikereket. A tick, tick… Boom!-ban a teljesen átszellemült Andrew Garfield által játszott Larson azonos című musicalja ad keretet a történetnek, ami egy saját maga által írt önéletrajzi darab, ebben az alig harminc éves Larson sikerei helyett inkább kudarcairól mesél, első darabja megírásáról, ami miatt tönkrement a párkapcsolata, barátai elhalálozásáról, a sikerességét megakadályozó maximalizmusáról és a fiatalon befutott tehetségek által keltett kapuzárási pánikkal megfűszerezett öregedéstől való félelemről szól. Végig szurkolunk Larsonnak, hogy elérje céljait, de átérezzük a tehetséges fiatal szenvedését az első produkciójáig vezető úton, ez a kettősség pedig egy tökéletesen átélhető filmet alkot, amiben csodálatos érzés látni a most is káprázatos Andrew Garfield odaadással megalkotott színészi játékát. A dalok fülbemászóak és tökéletesen beépülnek a cselekménybe, amiben a főszereplő szinte kényszeresen alkotja meg zenéit és a nézők örömére nem is fukarkodik előadni azokat.
2. West Side Story
Zsinórban a második Broadway-hez szorosan kapcsolódó filmet köszönthetjük a listán, ez pedig a nagyszerűen újragondolt West Side Story, ami Steven Spielberg szerelemprojektje volt filmkészítői karrierje előtti idők óta. A jól ismert történetet csak kis részletekben változtatták meg, itt is a Jetek és Cápák közötti harcot láthatjuk, a szerelembe eső két ellentétes bandából származó párral a főszerepben. A dalokat megtartották az előző verziókból és ezek egyáltalán nem öregedtek rosszul, sőt jó hallani őket pár generációval későbbi színészek szájából. A táncjelentek monumentálisak és rendkívül sok szereplőt mozgatnak, akiknek kiemelkedően jó koreográfiát adtak kezükbe, hogy kiváltsák belőlünk azt a csodálkozást és érdeklődést, amit egy ilyen fajta produkció megérdemel. A sztori pedig ismerőssége ellenére végig izgalmas és érzelmes tud maradni, nem beszélve a befejezésről, ami miatt sokáig velünk fog maradni ez az élmény.
1. The Suicide squad
A 2016-os Öngyilkos osztag negatív fogadtatása után nem sokan gondolták volna, hogy a következő film ebben a témában jó lehet, de James Gunn rácáfolt a kételkedő tömegekre egy olyan alkotással, amely minden szempontból kijavítja az előd hibáit, sőt olyan bátor és stúdiófilmekre nem jellemző elemeket pakol bele, amire senki sem számított. A történet az újonnan összeverbuvált Öngyilkos osztag első küldetéséről szól, amely egy szigetre vezeti őket, hogy nem túl tisztességes amerikaiként mentsék meg a hazát, eközben mi, nézők megismerhetjük a végtelenül színes és szórakoztató szereplőket, akik fekete humorral átitatott párbeszédekben kerülnek közel hozzánk. Élvezetes akciójeleneteiket bámulva, elgondolkozunk azon, hogy sikerült Gunnak egy ilyen zseniális, tiszteletteljesen komolytalan és szabad filmet összehoznia, ami megmutatja az összes sorozatgyártott képregényfilmnek, hogy milyen lehet ha egy rendező a stúdió nyomása alól felszabadulva alkothat.