Fráter Zsuzsanna 
Újra itt a vasárnap és ezzel együtt a legújabb könyves kihívás. Ezúttal a lista 38. tételélet teljesítettük, mely így szól: egy könyvet, amely megríkatott. Ehhez pedig Gárdonyi Géza Isten rabjai című történelmi regényét választottuk.
Mindig is nagyon szerettem Gárdonyit, s a történelmi regényeket is, de ezt a művét még eddig nem olvastam. Valahogy eddig halogattam, hiszen tudtam, hogy a regény Szent Margit legendáját dolgozza fel, s ez semmiképpen nem végződhet mással, mint tragédiával. Ezért halogattam, nem akartam szomorú történetet olvasni. Mivel azonban előre sejtettem, hogy ennek a regénynek a végén sírni fogok, rögtön tudtam, hogy az 50 könyves kihívásnak ehhez a tételéhez pontosan ezt kell választanom.
Gárdonyi 1908-ban megjelent regényének ihletője egy XVI. századi nyelvemlék, a Ráskai Lea másolatában megmaradt Margitlegenda. A feltételezések szerint IV. Béla apáca lányának életét Marcellus apát, a gyóntatója örökítette meg, s így maradt fent az utókornak. Gárdonyi több éves kutatás és előkészületek után mindössze egyetlen év alatt írta meg Margitról szóló regényét. A történet hűen követi a források alapján megtudható történelmi eseményeket, igyekszik teljesen rekonstruálni a korabeli világot, környezetet, életmódot. Pontos képet kapunk a Nyulak szigeti Domonkos-rendi kolostorról is. A történet jó néhány szereplője is valóban élő személy volt, s Margit köreihez tartoztak.
Azonban ez nem dokumentum regény, hanem szépirodalmi alkotás. Így Gárdonyi írói fantáziája kiszínezte a szent életű királylány történetét, s egy képzeletbeli alak, Jancsi barát szemén át mutatja be Margit életét gyermekkorától kezdve és ifjúkori, tragikus halálát.
A regény története szerint Jancsi kisfiúként, kertész édesanyjával kerül a szigetre, hogy előkészítsék a kolostort az apácák fogadására. Itt látja meg először a királylányt, akibe már akkor beleszeret. Később Jancsi is belép a Domonkos szerzetesrendbe, azonban Margit iránt érzett éteri tisztaságú, plátói szerelme soha nem változik. Az ifjú barát, Jancsi történetén keresztül megismerjük az akkori Magyarország társadalmát, életét, kül- és belpolitikáját, a kolostorok titkait, s természetesen Margit gyermek és ifjúkorát, apácák között is ritka elhivatottságát, emberfölötti vezeklését és halálba vezető önsanyargatását.
Mint fentebb említettem, a regény hőseinek egy része valós történelmi személy, így például a királyi család, a cseh Ottokár, a nemes urak egy része és Marcellus barát, aki Margit gyóntatója. Minden szereplő remekül megrajzolt, a jellemző vonásaikat tetteik is kiemelik. A kolostorbeli barátok és apácák is élő, hús-vér alakok, akik ájtatosságuk ellenére is megőrizték emberi természetüket, kicsinyes gyarlóságaikat, jellemhibáikat. Még Jancsinak is vannak hibái, gyengeségei, egyik ilyen gyengesége királylány iránt érzett titkos és múlhatatlan szerelme. Egyedül Margitnak nincsenek hibái, emberi gyarlóságai, ahogy telnek az évek, egyre inkább eltávolodik az emberi valóságtól, s egyre jobban átlényegül. Gyermekként még vannak apró csínytevései, még magán hordozza kortársai vonásait, még van benne valami emberi és élő, de az idő teltével ez egyre inkább megváltozik, az önsanyargatások, vezeklések eltávolítják az élők világától. Lassan útjára indul a legenda Margit ájtatosságáról, csodás gyógyító képességéről, hitéről és Istennel való különleges kapcsolatáról. Azonban hiába a hit és az erős lélek, a test gyönge, s nem tudja elviselni az állandó sanyargatást és kínzást. A királylány halálával Jancsi története is véget ér, így a regény a tetőponton, Margit ravatalánál fejeződik be. A liliomok között fekvő éteri alak képe így sokáig elkíséri még az olvasót.
Igen, ez a regény volt az, ami megríkatott. Bár tudtam a végkifejletet, Gárdonyi különleges atmoszférateremtő képessége, csodálatos nyelvezete, s érzékletes képei mégis olyan katarzis élményt tudtak nyújtani, amit a legváratlanabb fordulatok sem tudnak előidézni. Felemelően szép, lírai regény és királylányról, aki a korona helyett az apácafátyolt választotta.
