Anon Anon 
A saját kihívásos listámon Piper Kerman Orange is the New Black könyvét az „Egy könyv, ami egy sorozaton alapul, vagy sorozat készült belőle” kihívásnak olvastam el, de akár a „szín szerepel a könyv címében„, az „igaz történeten alapul” vagy a „női szerzője van” pontot is ki lehet vele pipálni. Pont ezért nem annyira az ellentétes jelentésű szavak, inkább a sorozat szempontjából közelítem meg a könyvet.
Már csak a könyv címéről is lehetne egy cikket írni, ahol a divatvilágban használt … is the new black kifejezést az új divatban levő dolgokra használják, gyakran kifejezetten szarkasztikusan. Az orange pedig a börtöni narancssárga egyenruhára utal, ami a divatos fekete kisestélyi totál ellentéte. 
A sorozat engem rögtön magával ragadt, bár sose gondoltam volna, hogy egy női börtönben játszódó sorozat ennyire szórakoztató lehet. Nem is érdekelt különösebben egészen addig, amíg a viccesebbnél viccesebb gif-ek el nem özönlötték a Tumblr-t. Egy laza hétvége alatt meg is néztem az egész első évadot, aztán meg is feledkeztem róla egy időre. Furcsa módon a második évad simn megfejelte az elsőt, sokkal viccesebb volt, és a maga Orange is the New Black módján még furcsább és elvetemültebb. A könyvből pont ez a szarkasztikus hangvétel hiányzik, amitőla sorozat jó lesz, és értelemszerűen nem bonyolódik bele annyira a rabtársak életébe. Ezzel egyáltalán nem azt mondom, hogy a könyv rossz lenne, csak teljesen más. Sokkal komolyabb hangvételű, elvégre egy börtönről van szó, és leginkább Piper belső változására összpontosít, hogy a fiatal lány hogyan élte meg, majd élte túl a börtönt. Természetesen ha könyvhű adaptációt csináltak volna, az nagyon kevés lett volna egy évadhoz is, és inkább drámai lenne a hangvétel, mint néhol egészen abszurdan vicces.
Ennek ellenére a sorozat és a könyv ugyanarról szól, csak más sztorival és más hangvételben. A nők különböző prototípusairól, az emberi kapcsolatokról, amik hol olyan erősek, hogy a börtönrácsok se választhatják el őket, hol pedig egészen felületesek.
Amire talán több hangsúlyt fektet a könyv, hogy Piper hogyan éli meg, hogy látja, mit művelt másokkal az, amit ő csak kedvtelésből csinált, és hogyan tett tönkre családokat a drog.Amikor élő példák elevenednek meg előtte, elkezdi furdalni a lelkiismerete, és a könyvben több ponton is az igazságszolgáltatás helytelenségét taglalja, és igaza van. Sokkal hasznosabban is tölthetnék a rácsok mögött lehúzandó időta rabok, hogy valamelyest javítsanak azon, amit annak idején elrontottak. 
Nagyon meglepett, hogy a sorozatból mindenki által utált Larry a könyvben egy teljesen más ember, sőt, mi több, kifejezetten szimpatikus és ma ő Piper Kerman férje! A másik dolog, ami meglepett, hogy a könyv egyáltalán nem rettent el a börtöntől. Mindig is úgy gondoltam, hogy a férfi börtönök sokkal durvábbak, mint a női börtönök, és ezt igazolja a könyv is. Persze, nem egy vakáció, és a könyv arra is kitér, hogy egy életre megbecsételi az ember sorsát a büntetett előélet, és én ebben látom az igazi büntetést. A börtönviselt nők legnagyobb része nem is álmodhat karrierről. Nagyon érdekes olvasmány volt, és csak ajánlani tudom.
Teljesen más élmény, mint a sorozat, és csak nagyon kis százaléka köszön vissza a szereplők közül ugyanabban a kivitelben.
