

Japán ősi bambuszligetei sok történetet mesélhetnének megszakadt szívekről, varázslatról, a szerelem erejéről. A több száz közül a Ziggurat Project Esumi és Asao drámáját választotta ki, hogy megszokott környezetéből kiemelve hang helyett a mozdulatok varázsával meséljék el a misztikus kelet egy újabb varázslatos történetét. A produkcióról annak legmeghatározóbb részvevőjét, Kalmár Ákost kérdeztük, aki egy személyben rendező, koreográfus, jelmeztervező és a zene egyik megálmodója.

Corn&Soda: Miként találkoztál Esumi és Asao történetével? Mit jelent számodra a történet?
Kalmár Ákos: Acsai Roland megkereste a Ziggurat Project csapatát, hogy lenne-e kedvünk foglalkozni az Esumi és Asao című modern nó-drámájával. Első olvasatra már éreztem a késztetést, hogy rábólintsak. Számomra a történet megrendítően lírai. A szerető szívek példaértékű kitartásáról és önfeláldozó képességéről szól.
C&S: Hogyan ismerkedtél meg a Nó-színház kultúrájával?
KÁ: Nagyon szeretem a japán kultúrát. Tanultam japán harcművészetet, kalligráfiát, zen meditációt és butoh táncot. Egyértelmű volt, hogy előbb-utóbb találkozom ezzel a kizárólag japánban létező színházi műfajjal. Részletesebb ismeretekre könyvekből és videó felvételekről tettem szert.

C&S: A Ziggurat Project témái általában konkrét, elhallgatott problémaköröket ragadnak meg. A Japán és Magyarország közötti kapcsolat miként illeszkedik a társulat arculatához?
KÁ: Az előadás a Ziggurat Project interdiszciplináris célkitűzéseihez mérten mozgásilag és zeneileg is több forrásból merít, ilyenek a japán harcművészet, butoh és kortárstánc, a nó-színház inspirálta zeneiség valamit a mezőségi dallamok és táncok világa. A nó-színház szikár struktúráját segítségül híva igyekeztünk kitenni a magunk portékáit és színpadra alkalmazni a dráma lineáris szerkezetét.
C&S: Mesélnél kicsit a misztikus fa álarcokról?
KÁ: A maszkok valóban misztikusak. A magyarkanizsai erdőben találtam Őket. Dolgoztam velük, picit kicsinosítottam a felszínüket, de szinte úgy vannak jelen, ahogy a természet adta (fúrtam rájuk egy lyukat, hogy használat közben lássunk is valamit és alkalmassá tettem, hogy a fejünkre tudjuk húzni).

C&S: A koreográfia igazán kiegyensúlyozottan ötvözi a magyar néptánc és a japán nó-színház mozgáskultúrájának elemeit. Volt esetleg más forrás is, amiből merítettél a koreográfiához?
KÁ: Igen. Számomra rendkívül fontos a butoh filozófiája. Az első jelentben ez a mozgásminőség jelenik meg. Később a darab lendületesebb ívet vesz a karate és a kortárstánc ötvözésével. Az előadás végén a magyar tradicionális néptáncból emeltünk ki mozgásilag és zeneileg is egy-egy elemet, dallamot. A darab érdekessége, hogy az előadásban a zenészek és a táncosok szerepe is felcserélődik miközben a minimális színpadi eszközökből egy egészen új és szokatlan díszletet, installációt hozunk létre.
Az előadások pontos időpontjáról, árairól, illetve helyszíneiről itt tájékozódhatnak.