Megjelent a Pagony Kiadó kiskamaszoknak szóló Abszolút töri sorozatának legújabb darabja, immár a harmadik kötet, amely a magyar történelem egyik újabb fontos szeletét dolgozza fel. Mészöly Ágnes Mátyás királyról és Wéber Anikó a kiegyezés koráról szóló kötete után Kiss Judit Ágnes Kórház az osztályteremben című regénye az 1956-os forradalommal foglalkozik.
Mivel a Pagony Kiadó Abszolút töri sorozatát egy remek kezdeményezésnek tartom, és mivel a sorozat első két kötet olvastam, így nagy örömmel vettem kézbe a sorozat legújabb darabját is, és egyáltalán nem csalódtam. Sőt, a sorozat eddigi legjobban sikerült kötetének tartom: bátrabb, akciódúsabb és érzelmileg sokkal erősebben bevonja az olvasót, mint az előzőek.
Az akciódússág és az érzelmi hatás talán magából a témaválasztásból is fakad, hiszen egy forradalom megjelenítéséhez e kettő elengedhetetlen, de Kiss Judit Ágnes bátran is nyúl a témához, a gyerekszereplőket nem csupán nézői az eseményeknek, hanem cselekvő résztvevői is. Ráadásul a forradalmat nem csupán euforikus, dicsőséges eseményként ábrázolja, hanem minden fájdalmával, tragikumával, szélsőséges eseteivel együtt mutatja be.
A regényt a kerettörténet köti össze a sorozat előző köteteivel. Eszerint korunkban, a budai Vitéz János iskola udvarán áll egy ősöreg fa, amelynek törzse időalagutat rejt, és a gyerekek ennek a segítségével jutnak el távoli korokba. A regények főszereplői egy osztályba járnak, de az osztályból minden regényben mások utaznak el a távoli múltba. Kiss Judit Ágnes hősei, Lóri, Réka, Hanna és Sanyi tudatosan választja úticélul 1956. október 23-át, mert Lóri a dédapját szeretné megkeresni a tömegben, a többiek pedig – többségében szívügyek miatt – úgy döntenek, elkísérik. De ami a forradalmi Budapest utcáján várja őket, arra nem voltak igazán felkészülve. A halottak, sebesültek, a fegyverek, a tankok, és a velük egykorú harcoló gyerekek látványa mélyen felkavarja őket, és különböző utakra viszi a csapat tagjait.
A regény cselekményvezetése lendületes, egymást érik az izgalmasabbnál izgalmasabb fordulatok, események. Ráadásul ezeknek a fordulatoknak a nagy részét a valóság ihlette. A fiatal és a kevésbé fiatal olvasók pontosan megismerhetik a forradalomhoz vezető, majd azt követő budapesti eseményeket. A regény történések nagy része a Corvin közhöz kötődnek, de néhány jelenet erejéig megismerkedünk a Széna téri eseményekkel is, vagy elbeszélések alapján a főváros más pontjainak a történéseit is.
A regény szereplői között egymás után tűnnek fel az ’56-os események valós alakjai is, mint Pongrátz Gergely, Mansfeld Péter, Iván Kovács László Dilinkó Gábor és Szabó Ilona. A valós személyek mellett a történet fiktív alakjai is hitelesek, élettörténeteik, motivációik az akkori társadalmi és személyes problémák jellegzetességeit mutatják be.
A történelmi események átélhetősége, izgalmas ábrázolása mellett a regény főszereplőinek megformálása, a mögöttük meghúzódó háttértörténetek teszik igazán élővé és élvezhetővé a kötetet. Lóri, Réka, Hanna és Sanyi különböző karakterek, eltérő habitussal és motivációval. Mindannyian magukban hordozzák a családi életük vagy múltjuk terhét, ami meghatározza azt is, hogyan látják a forradalmi eseményeket. És talán ez teszi Kiss Judit Ágnes kötetét igazán különlegessé, hiszen a történéseket nem egyetlen nézőpontból látjuk, hanem különböző szemszögekből és különböző erkölcsi megítéléssel. Így pedig a nézőpontok ütköznek, erkölcsi dilemmák merülnek fel, ami az olvasót mindenképpen elgondolkodtatja. A regény azonban egyszer sem foglal állást, a kérdéseket nyitva hagyja, azok eldöntését, az állásfoglalást az olvasóra bízza.
A kötet által felvetett kérdések, mint szabad-e fegyvert fogni embertásainkra, a szabadság vagy az emberélet-e a fontosabb, vagy szülőként részt kell-e venni a harcokban, vagy a saját család védelme a fontosabb-e, olyan témákat feszegetnek, amelyek túlmutatnak egy átlagos ifjúsági regényen, de mindenképp fontosak, és a gyerekekben is felvetődhetnek. A regény világképe is összetettebb és talán egy kicsit sötétebb is, mint a sorozat előző köteteié, azonban a nyelvezete, a narrációja, az erőszak ábrázolásának mértéke mégsem lépi túl az ifjúsági regény kereteit.
Összességében a Kórház az osztályteremben egy rendkívül mély gondolatokat, erkölcsi dilemmákat felvető ifjúsági regény, ami hitelesen és emellett kifejezetten izgalmasan mutatja be az ’56-os forradalom eseményeit. Azoknak a kamaszoknak is kifejezetten ajánlható, akik alapvetően nem érdeklődnek a történelem iránt, csupán egy izgalmas kalandregényre vágynak. A legnagyobb valószínűséggel ők sem fognak csalódni.