Anon Anon 
March különleges vacsoravendégeket várt, hogy megünnepeljék az év legfélelmetesebb napját, amolyan AHS: Hotel módon.
–Minden furcsa mostanában, igaz?– mondja detektív Lowe a lányának, aki akárcsak anyja, szintén lepattintja apját. Nem értem, mit csodálkozik, ő költözött be a világ legfurcsább hoteljébe, ahol egyre több furcsa dolog történik. Többek között pár szobával arrébb az öt éve elveszett fia egy üvegkoporsóban alukál, amikor éppen nem egy házikedvenc vérét szívja, és ugyanott Lady Gaga arra próbálja rávenni feleségét, hogy ugyan már, csatlakozzon a vámpírklánhoz. Egyre jobban hajaz Dylan McDermott Murder House karakterére, lassan rátekeredik a valóság és a valósnak hitt álmok, amik valójában nem is álmok.
Ezek után detektívünk már azon se lepődik meg, hogy a takarítónő véres köpennyel nyit ajtót, és a fürdőszobában is véres lepedők púposodnak. Hazel flashbackjéből megtudjuk, hogy az ő fiát is elrabolták, hopp, az évad fő motívuma, csak éppen az ő kisfiát egy sorozatgyilkos rabolta el, és csak egy véres folt maradt belőle. Megjegyzem, nagyon szép fricska, hogy azóta vérfoltokat próbál kiszedni minden ruhából és lepedőből, amolyan purgatóriumként.
Térjünk rá a vacsoravendégekre. Mint kiderült, egészen sok híres sorozatgyilkosnak adott ihletet March annak idején, akik évente egyszer egy véres vacsorára hivatalosak nála. Ebben az évben az a különleges, hogy Lowe detektív is csatlakozott a díszes társasághoz.
Egy kicsit zavaró volt számomra, hogy a sorozat elvárta, hogy minden néző tudja, kik is ezek a sorozatgyilkosok. Néhány flashbackkel, vagy egy-egy nagyon gyors montázzsal egy gyorstalpalót lehetett volna tartani az asztal köré gyültekből, de mivel ez elmaradt, gondoltam pár mondatban összeírom, ki miről volt híres annak idején.
Richard Ramirezről például, az első érkezőről eddig nem is hallottam, de ez biztos az én szegénységi bizonyítványom. A sátánista őrült 1984-85 között 13 random embert gyilkolt meg legszebb álmában. Besurrant az ablakokon, majd elvágta az áldozatok torkát, vagy saját párnájukkal folytotta őket meg. Néhány áldozatának falára pentagramot fújt, és a pere közben is többször hangoztatta, hogy sátánista. 1989 óta élt halálsoron, majd 24 év után májelégtelenségben halt meg.
Aileen Wuornos prostituáltként dolgozott, és hét férfit ölt meg, akik bántalmazták. Elsőő gyilkosságánál – mondjuk a többinél is – azt állította, hogy önvédelemből ölte meg a férfit, akit korábban már ítéltek el nemi erőszakért. 2002-ben végezték ki injekcióval. Megjegyezném, Lily Rabe horrorisztikus átalakulása se semmi.
Wayne Gacy, aki leginkább a Bohócként híresült el – bevallom, név alapján nem esett le ki ő, csak amikor kifestette magát -, 33 fiút és fiatal férfit (mind 21 alattiak) erőszakolt majd ölt meg. Lelepleződését inkább hírnévszerzésnek érezte, és örült, hogy ráirányulnak a reflektorok. Bevallotta, hogy áldozatainak erőszakolás közben gyakran olvasott fel a Bibliából…érdekes. Mint ahogy az is, hogy miközben kivégzésre várt, fő témaként magát választva festegetett, leginkább bohócként ábrázolta magát, képeiből többet eladtak, aminek nagy részét azért vették meg, hogy megsemmisítsék.
Jeffrey Dahmer is fiúkat és férfiakat ölt, annyi különbséggel,hogy az ő áldozatainak nagy része afrikai vagy ázsiai származású volt. Ő nem állt meg a nemi erőszaknál, megkínozta áldozatait, feldarabolta, megint megerőszakolta majd megette 17 áldozatából valamennyit. Nem jutott el a kivégzésig, mert rabtára egy vasrúddal agyonverte.
Zodiac ( a zodiákus gyilkos) – érdekesség, hogy a Gacy-t játszó John Carroll Lynch Fincher Zodiac filmjében egy valós karaktert játszott, aki akár a Zodiákus gyilkos is lehet – a 60-as években tevékenykedett, négy férfit és három nőt támadott meg, ebből hatan meghaltak. A mai napig nem sikerült senkire rábizonyítani a gyilkosságokat, ezért a lepel a vacsoránál, hogy kiléte ne derüljön ki.
Hogy őszinte legyek én azért én hiányoltam az asztaltól Ed Geint vagy egy Albert Fisht. Nem volt rossz rész, pláne March karakterének szempontjából, aki szerencsére még mindig ok nélküli pszichopata.
