Anon Anon 
Végre egy AHS: Hotel rész, amire tényleg azt tudom mondani, hogy tetszett. Bár közel nem borzongatott annyira meg mint annak idején az első vagy a második évad Horror Story, vagy volt olyan szórakoztató, mint a harmadik, de nem is unatkoztam közben, ami az előző részekről nem mondható el.
Will Drake-kel nyitunk, aki a hotel felújítása közben arról mesél dúshajú kisfiának, hogy apuci most éppen nem a fiúkat szereti, úgyhogy reméli áldását adja a gyerek új anyukájára. A munkások találnak egy befalazott, acélfallal elkerített részt, aminek felnyitása után két újabb fenevad kerül szabadlábra, két kiéheztetett vámpír személyében, és ekkor kiderül szinte minden, ami eddig kérdésként lebegett a fejünk felett. Ki volt Gaga nagy szerelme, miért érintette annyira rosszul Tristan árulása, honnan ered a vérvírus, tényleg a Countess volt March felesége?
Ezért volt jó ez a rész, mert az esztelen öldöklés és hempergés mellett végre valami történetet is kaptunk, méghozzá egy nagyon összetettet.
Megint 1925-ben járunk, a némafilm leáldozásának idején, amikor a sok külföldi nem perfekt angollal rendelkező, de azóta filmcsillaggá vált hollywoodi sztároknak befellegzett. A Countess kisebb szerepeket játszott filmekben, ekkor ismerte meg Rudoph Valentino-t, a kor egyik, ha nem legnagyobb szívtipróját, akit nem mellesleg Finn Wittrock alakít, így már azt tudjuk, miért figyelt fel annak idején fel Tristanra a Countess. Wittrock most tanubizonyságot tett arról, hogy jó színész bár az olasz akcentusa csapnivaló. Valentino és szintén híres felesége, Natacha Rambova (Alexandra Daddario) amolyan harmadiknak beveszi a fiatal színésznőt szerelmi háromszögükbe, aztán bumm, Valentino meghal. 
Vagyis nem hal meg, hanem megfertőződik a vírussal, nem más, mint a klasszikus Nosferatu film rendezője, F.W. Murnao által. Ő a Nosferatu előmunkálatai alatt „kapta el” a vírust a Kárpátokban, és felajánlja Valentinonak, hogy így örökre megőrizheti szépségét, hamár a karrierjének befellegzik a hangosfilm megjelenése miatt.
A Countess hónapokig gyászol, míg egyszer Valentino meglepi a sírnál feleségével, és felajánlja, hogy csatlakozzon hozzájuk. Itt jönne a boldogan éltek örökkön örökké, de idő közben a Countess már hozzáment March-hoz, aki mindezt természetesen hallotta, és bosszúból befalaztatta a párt, míg felesége a vonatnál várta őket, hogy megszökhessen velük. Nem csodálkoznék, ha March kedvenc írója Poe lenne, nagyon hasonló módszereket használ.
Ez szerintem zseniálisan sikerült, szeretem, amikor valós történelmi dolgokat görbít el a sorozat a saját javára, méghozzá így, hogy akár még igaz is lehetne a dolog. 
Emellett a történet mellett eltörpült John Lowe magándetektívkedése, ahogy önként bevonul egy diliházba, hogy kikérdezhesse a legutóbbi Tíz parancsolat gyilkosságon megtalált szemtanút, aki természetesen megint egy félelmetes szőke gyerek, és természetesen ő is Gaga teremtménye. Amúgy nem lepne meg, ha ugyanaz lenne a történetszál végkimenetele, mint Fincher Hetedikfilmjének, mert annyira szájbarágósan arra hajaz.
Végül megemlíteném az epizód aranyköpését Kathy Bates szájából, amikor éppen a gyantázásról magyaráz Gagának, és kijelenti, hogy „I couldn’t pick my butthole out of a lineup„. Ebből még szállóige lesz egyszer hölgyeim és uraim.
Remélem az évad áttér erre a hangvételre, marad a slasher és a sok vér, a szállak lassan összekapcsolódnak, és akkor akár még egy jó s kisülhet belőle.
MAFAB: 83%
IMDB: 8,9/10
Értékelés: 75/100
