Ben H. Winters 2013-ban tért vissza az Az utolsó nyomozó-trilógia (The Last Policeman) második kötetével. A Végső ígéretek (Countdown City) az Agave Kiadó gondozásában, Orosz Anna fordításában jelent meg. Az első, Gyilkosság világvége előtt (The Last Policeman) című kötetről már beszámoltunk nektek, és most eljött az ideje, hogy ezt is alávessük egy kis elemezgetésnek. Winters nagy sikereket ért el az első résszel, és a második is beváltotta a hozzá fűzött reményeket, hiszen 2014-ben Philip K. Dick-díjjal tüntették ki érte a szerzőt. Van egy általános mondás, miszerint az első mindig jobb, mint a második, legyen szó könyvről vagy akár filmről. Már most kijelenthetem, hogy ez az állítás itt megdől.
Wintersnek ugyan nem volt nehéz dolga a történet folytatásával, de most végre mélyebben beleássa magát az aszteroida hatásainak elemzésébe is. Jól megformált képet kapunk arról a világról, ami 77 nap múlva megszűnik létezni, ennek gazdasági és társadalmi hatásairól, valamint az elkerülhetetlen összeesküvés-elméletek megszületéséről. 14 hónappal járunk az első észlelések után, a 2011GV1 jelű aszteroida becsapódásának valószínűsége immár 100%. Már nincs áram, a többi szolgáltatásról nem is beszélve, és az emberek is kezdenek egyre jobban megőrülni. Ebben a felbolydult világban követjük Hank Palace útját, aki még mindig rendületlenül halad előre.
A könyv műfaját tekintve sci-fi krimi, amibe tökéletesen beleillik, habár a dolog science fiction részére Winters még mindig nem helyezett elég nagy hangsúlyt. Rendben van, hogy a főszál maga a nyomozás, azonban egy preapokaliptikus történet ennél jóval több izgalmat tudna magában hordozni. Mivel a sztorinak haladnia kell előre, és az első könyvben is elég rövid idő választott el a becsapódástól, most már Wintersnek nagyon okosan kell bánnia a karakterekkel és a csattanókkal is. A történet szerint Hanket (akit időközben nyugdíjaztak, mivel a rendőrség mint olyan megszűnt létezni a közelgő végítélet miatt) megkeresi egy gyerekkori barátja, Martha, aki eltűnt férjét szeretné megtalálni. Brett szintén rendőr volt, de nyugdíjazása után apósa éttermében kezdett dolgozni egészen addig, míg egy nap fel nem szívódott. Na már most, hogy is kell megkeresni valakit a világvége kellős közepén? Elméletben sehogy, gyakorlatban majd Hank megmutatja a trükköket. Brett eltűnése most már ezer szállal kötődik Nicóhoz, Hank húgához, a különböző anarchista csoportokhoz és még egy csomó máshoz, amivel Winters jól megkavarta a szálakat. Winters ebben a kötetben is Hank szemén keresztül mutatja be az eseményeket, és végre valamivel kevesebb főszereplővel dolgozik, ami valamennyire megkönnyíti az egyébként nagyon bonyolult cselekmény követhetőségét.
Egy sajnálatos momentumot felfedeztem azonban a könyvben, mégpedig, hogy vajmi kevés hatása maradt az elsőnek. Igaz, Houdini, a kutya, akit még az első kötetben szermányolt Hank, állandó szereplő lett, és nagyon feldobja az egyébként feszült történetet, de körülbelül ennyi köze van a kettőnek egymáshoz. Reméltem, hogy folytatódni fog valamilyen szinten az első nyomozás majd, vagy esetleg köze lesz a később kialakult káoszhoz, de tévedtem. A szerkesztés és a borító persze követik az első kötetet, azonban itt is szembesülnöm kellett azzal, hogy a fejezeteket elválasztó címek alatt újra találkoznom kell olyan szavakkal, mint a deklináció és elongáció, amit megint elfelejtettek megmagyarázni, én meg nem lettem közben atomfizikus. Összehasonlítást nem tudok vetni más művekkel, hiszen ebben az esetben egy preapokaliptikus regényről van szó, ami ráadásul teljesen új szemszögből figyeli az eseményeket, egy nyomozás részletein keresztül. Winters egyedit alkotott vele, és kíváncsian várom a harmadik kötetet is.
Aki olvasta a Gyilkosság világvége előtt című első kötetet, semmiképp ne hagyja ki a Végső ígéreteket, mert sokkal feszültebb és izgalmasabb, mint az első volt, plusz már nagyon kíváncsi vagyok, hogy tényleg be fog-e végül csapódni az aszteroida vagy sem. Mindenki meghal talán, vagy Winters talál majd egy kiutat? Rengeteg kérdés nyitva maradt, ami fenntartja az olvasók érdeklődését, ez kétségtelen. A könyvet az Agave Kiadó webshopjában megvásárolhatjátok külön, vagy az első kötettel együtt is.
1 thought on “Ben H. Winters: Végső ígéretek – már csak egy kötet a világvégéig”