Erunder 
A cikk apropóját a Miss Peregrine’s Home for Peculiar Children regény adaptációja adja, ami magyarul a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei címen jelent meg. Maga cikk pedig arról szól, hogy miért változtatnak egy könyv történetén, ha megfilmesítik, illetve mi az a változtatás ami még belefér, és mi az amitől már háborogni kezdünk.
Több fórumon is megy a vita a megfilmesített verzió előzeteséről, miszerint már ebből is látszik, menyire elszúrták. Először nézzük meg az előzetest, majd csak utána folytassuk tovább.
Azoknak, akik nem ismernék a történetet, íme pár sor róla. A középpontban a tizenhat éves Jacob áll, akit egy szörnyű baleset után rémálmok gyötörnek. Hogy nyugalomra leljen, elutazik egy elhagyatottnak tűnő árvaházba, ami ugye nem az, aminek látszik. Mert tele van különleges képességű gyermekekkel, akiket hatalmas veszély fenyeget, és amitől természetesen csak a főhősünk mentheti meg őket. Igen, elsőre és az előzetes után úgy tűnhet, hogy a Miss Peregrine’s Home for Peculiar Children az X-Men és a Harry Potter szerelemgyereke, de a könyv valójában tényleg egészen különleges volt, nem úgy, mint ahogy a film lesz, ha hihetünk az előzetesnek.
Szóval a változtatások. Minden egyes könyv megfilmesítésénél megy a rajongóktól a hiszti. – „Ez nem így volt a könyvben!” Ez kihagyták belőle!” „Ez nem is volt benne!” – Sajnos el kell fogadnunk, hogy nem lehet egyetlen könyvet sem tökéletesen vászonra vagy képernyőre átvinni, mert vannak bizonyos korlátok, mint az idő, a technológia és az érthetőség, illetve dramaturgiai okok amik miatt változtatásokat szükséges eszközölni a könyvhöz képest. Nem egyszerű megoldani, hogy a szereplők gondolatai szerepeljenek a filmen, hogy egy csavar ugyanúgy jöjjön ki. Példának, hogy ezt értsétek, Az emlékek őre című filmet hoznám fel, mert abban, hogy a világ, amiről olvasunk igazából fekete és fehér, egy elég nagy csavar volt, de ha vizuálissá varázsolunk egy történetet, akkor már nem lehet nem észre venni, hogy fekete-fehér a film, ami ugye a történet szerves része volt. Erre jön még rá az, hogy sokszor még a szereplőkön is változtatni kell, hogy a nagyközönség gyomra befogadja a történteket, mert hát a Trónok harcában sem nézte volna mindenki jó szemmel, hogy egy Dothraki vezér megerőszakol egy 13 éves lányt.
Most akkor a filmkészítőket védem? NEM! Csak pusztán azt mondom, nem lehet tökéletes adaptációt alkotni. Sok esetben viszont bizony abszolút jogos a lázadásunk. A Búra alatt nem véletlenül nem tetszett az embereknek, A Hobbit trilógia pedig egyenesen olyan borzalmas lett, hogy Tolkien utódai meg is tiltották, hogy az öreg többi művét megfilmesítsék.
Nézzük hát pontokba szedve, mi bajunk lesz a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeivel.
Először is a főszereplő lány képessége. Volt rá ok, amiért a minden értelemben tüzes jellemű lány helyett más kellett? Nem. Ez egy pont mínusz
Volt arra ok, hogy a madár jellegű idősebb hölgyet egy dekoratív fiatalra cseréljék? Nem igazán, ez csak a látvány miatt van, mert az apukáknak, akik elviszik a moziba a gyereket is kell egy eye-candy. Ugyanígy van ez egyébként a másik tinilánnyal is, aki egy férfias és erős lány kellett volna, hogy legyen, de hát a tiniknek is kedvezni kell. Ez így két pont mínusz.
Na és a főszereplő srác különlegessége? Mert a könyvben ez egy elég nagy fordulat volt, itt viszont az elejétől fogva tényként kezelik. Meg lehetett volna oldani, hogy elhitetik a nézővel, hogy ő csak egy átlagos gyerek? Igen. Ezért ez két pont mínusz.
Végül pedig a szörny lehetett volna egy csontvázszerű ijesztő alak slenderman helyet? Egyértelműen igen, azaz még egy mínusz pont.
A helyzet az, hogy összeszámolva ezt már csak az előzetes alapján mínusz 6 ponttal indul film. Ez nem túl jó előjel, de mivel Tim Burton rendezi, abban biztosak lehetünk, hogy látványban és izgalomban nem lesz hiány. Hiába sírunk, rívunk, az igazság az, hogy úgyis megnézzük, mert kíváncsiak vagyunk rá. Más kérdés az, hogy miután láttuk a filmet, mit fogunk róla gondolni. Az eddigiek alapján azt lehet írni, hogy a Miss Peregrine’s Home for Peculiar Children bizony egy melléfogás.
