Anon Anon 
A legjobb DC-s képregényadaptáció született meg Nolan óta a Wonder Womannel. Végre egy igazán belevaló képregényfilm, ami eléggé tökös ahhoz, hogy életet rázzon ebbe a franchiseba.
Patty Jenkins filmjére – bár kíváncsi voltam – elsősorban katasztrófa-turistáskodni ültem be. Arra számítottam, hogy egy felvezető filmet fogok látni az Igazság Ligájához (Justice League), ami nyomokban akár történetet is tartalmazhat; tehát nem voltak túl nagy elvárásaim Ehhez képest egy humorral fűszerezett, ugyanakkor a történelmi téma komolyságára reflektáló, kiváló képregényadaptációt láthattam.
A történet főhőse Diana (Gal Gadot), aki az amazonok szigetén nő fel, találkozik egy, a szigetre vetődött kémmel, Steve Trevorral (Chris Pine), aki elmondja neki, hogy a világban zajlik a valaha látott legnagyobb háború, mire hősnőnk elhagyja az édeni szigetet, hogy szembe nézzen az utolsó óvilági istennel, Árésszal.
A trailerek alapján egy habkönnyű kis semmiségre lehetett számítani, ami hangulatilag leginkább a nagy ellenlábasra, a Marvel filmek Thor (Thor, 2011) szériájára hajaz. Valójában egy attól jóval eltérő művet kaphattunk. Egy átgondolt, izgalmas történetet, ami jól illeszkedett a görög hősök mítoszába, a képregényfilmek játékosságába és az első világháború traumatizált atmoszférájába is. Lehetetlennek hangzik? Én annak gondoltam, de kisebb hibákat eltekintve sikeresen vette a film az akadályokat.
A forgatókönyv meglepően érdekesre sikerült, azonban közel sem lett tökéletes. A humorfaktor kellő mennyiségű – csak néhol emelt ki minket a világháborús környezet depressziójából –, amire nagyon is szükség volt. A csavarok érdekesek voltak, bár engem egyáltalán nem leptek meg, mégis frissítően hatottak. Különösen a végkifejletre gondolok, illetve az emberek – emberiség – moralitására, ami jól, bár kissé szájbarágósra sikeredett. Amivel problémáim voltak, az egy-egy karakter jelzője, vagy cselekedete, ami hol karakteridegen, hol csak értelmezhetetlen volt. Chris Pine karaktere elvileg a brit hírszerzés mintapéldánya, valójában olyan alapvető hibákat vétett, amiket egy logikusan gondolkodó egyszerű baka sem követett volna el.
Mindemellett a karakterek és az őket alakító színészek alapvetően rendben voltak. Pine számomra főként mint humorfaktor létezett, másként sajnos nem tudom értékelni. A bajtársak kellően karikatúraszerűek, képregényesek voltak, ugyanakkor mindegyiküknek volt olyan tulajdonsága, ami adott egy geget a karakterüknek – arról nem is szólva, hogy végre sikerült jó színészeket találni a megszemélyesítésükre. A film legjobb karaktere és színésze egyértelműen a Robin Wright alakította Anthiope volt. Karakteres, erős amazon, akit Wright képes volt eleganciával és nőiességgel felruházni.
És akkor nem beszéltem még Gal Gadot-ról. A Csodanőt alakító csodásan alliteráló nevű színésznő kellemes alakítást hozott. Elsősorban mint szép nőként tudtam őt értékelni (amiről már írtunk a Batman Superman ellen kritikában is). A férfiak uralta 20. századra rácsodálkozó naiva volt elsősorban az általa hozott karakter, ami érdekes volt. A harcos amazon, a mindenkit legyőző (fél)istennő már kevésbé – ez pedig a karakterábrázolás szempontjából érdekes húzás, főleg Hollywood kényes gender-központú narratívájában. Színészi játékát is valahogy ez a fajta kettősség jellemezte. Az ő karaterével a legnagyobb problémám az volt, hogy nem izgultam érte. Túl erősre sikeredett, olyannyira lett félisten, hogy nem éreztem, hogy esetleg bajba keveredne – nem volt tétje, súlya a harcainak.
Zárásként elmondhatom, hogy egy közepesnél jóval jobb film lett, és ezerszer jobb, mint amire számítottam. Kérdéseket vet fel a film a háborúról, a poszttraumás stresszről, a férfiak és nők egymásra utaltságáról, helyükről a társadalomban. Sőt, magáról a képregények mondanivalójáról, szokásos sallangjairól is beszélünk a háttérben. Vajon elég, ha legyőzzük a fő rosszfiút, hogy megoldjuk minden problémánkat? Vagy ennél összetettebb a világ? A Wonder Woman érte el először (a posztnolani-érában), hogy olyan legyen, mint amilyennek szerintem egy DC filmnek lennie kell. Élvezetes akciófilm, ami fontos kérdéseket boncolgat, de nem feled el annak maradni, ami az alapanyag: egy miniszoknyában, mély dekoltázzsal bíró lány meséje, aki egy szál karddal rohan a fronton, hajigál tankot és várja, hogy bekerülhessen – egyedüli nőként – az Igazság Ligájába.
Értékelés
Zaphirusz: 76/100
IMDb: 8,4/10
Mafab: 83/100
