Csizmadia Attila 
Az Olvass el! rovatunkban kedvcsináló részleteket közlünk a POKET Zsebkönyvek egy-egy kötetéből. A sort Csáth Géza Egy elmebeteg nő naplója című regényével folytatjuk.
A POKET Zsebkönyvek Vecsei H. Miklós kezdeményezése, melynek célja minőségi irodalom terjesztése automatából és online, elérhető áron, tömegközlekedési eszközökön is könnyen olvasható zsebkönyv formában. A kezdeményezést 2018. április 11-én, a magyar költészet napján indította útnak a Sztalker Csoport.
Az Egy elmebeteg nő naplója című regény POKET Zsebkönyv előszava:
Egy zseniális adottságokkal rendelkező elmebeteg, egy zseniális fiatal orvos és lélekbúvár író szerencsés találkozásából született meg az „Egy elmebeteg nő naplója”, amely nem csak tudománytörténeti jelentőségű, hanem a laikus számára is rendkívüli olvasmányélmény.
Csáth Géza: Egy elmebeteg nő naplója (részletek)
A vallások tulajdonképpen kivétel nélkül az önfenntartási komplex kellemetlen izgalmainak kompenzálásául keletkeztek. Az ember nem tud belenyugodni az egyéniségének pusztulásába. Fölállítja tehát a tételt, hogy a halál nem jelent megsemmisülést. Igen ám, de hiszen a holt ember a földben fekszik és szétrohad. Már megvan a dualizmus: az, ami örökké él benne, a lélek az láthatatlan! Az ősi népfantázia éppen olyan gyorsan és szuverénül működik, mint az őrült pszichéje. Rögtön megvalósítja igaznak mondja ki azt, amit tulajdonképpen csak nagyon óhajt, hogy igaz legyen. Például a világban nincs igazság, a rosszak boldogulnak, a jók szenvednek. Helyes már kész is van a tétel, hogy az isten majd megjutalmazza a jót, és megbünteti a gonoszt. Íme, ez a vallások keletkezésének pszichológiája.
– Körülbelül tíz hónap óta lelkem a folytonos harapások által már annyira kisebbedett, és ezáltal különvált a testtől, hogy minden éjjel szegény saját erejéből kifelé törekszik a testből. Ugyanis tíz-tizenkét vagy egy óráig többnyire aludni hagy üldözőm. Ezután azonban kínokkal felébreszt, és ekkor érzem, hogy a kissé kipihent, szegény kis elgyötört lélek saját gyönge erejéből mozog, mozog a szemüreg felé. Ekkor érzem a legvértfagyasztóbb szenvedéseket. Ekkor ugyanis fönt és lent beleharap lelkembe, föntről szorítja visszafelé olyan szorítással, mely egy sziklát is képes volna talán összelapítani. Lent folyton harap, és valami reszelő érzést is érzek. Fogy, rohamosan, napról napra fogy az élet szegény meggyilkolt, szétmarcangolt lelkemből! Óh, ha a lelket, azt a villanyosságot lehetne láthatóvá tenni, akkor rögtön megtennének mindent, amit megmentésemre jónak és üdvösnek mondok. Mert az én lelkem nem egyéb már egy nagy sebnél, melynek csak a fejben él egy kis része. A fejben levő része a léleknek, az életnek valódi forrása, és sokkal nehezebben pusztítható el – mert míg a mellkas- és torokban levő részét halottnak érzem – a fejben lévő részében még mindig van élet.
