Ulickaja új novelláskötetében az emberi lélek határairól, test és lélek kapcsolatáról mesél gyönyörű történeteket.
Ljudmila Ulickaja A lélek testéről címmel megjelent új kötetét – fél évvel az orosz megjelenés után – elsőként a magyar közönség olvashatja anyanyelvén. A hazánkban népszerű, 77 éves orosz szerzőnek immár 16 könyve jelent meg magyarul.
Műveinek általában nők a szereplői, de történetei nemcsak nőkről szólnak. Sokkal inkább emberi kapcsolatokról, az emberi gyengeségről, gyarlóságról, szeretetről, magáról az emberről. Tű pontosan, apró finomságokon keresztül mutatja meg az egyén helyzetét, lehetőségeit a szűk mikrokörnyezetben és a világban. Mint egy interjúban elmondta: „Amikor antik irodalmat olvas az ember, rájön, hogy az ember nem változik… Nagyon érdekes, hogy az ember miért ismétli mindig ugyanazokat a hibákat, miért kerül mindig ugyanolyan dolgokba, ugyanazt éljük végig újra.”
Bár számos regényt írt, azt vallja magáról, hogy „inkább sprinter, mint hosszútávfutó”. A novella, a rövid elbeszélés az igazi műfaja. A most megjelent kötetben a halál közelsége foglalkoztatja, azt kutatja, hogy mi történik a lélekkel ebben a határhelyzetben. Könyve a lélek és test igen-igen bonyolult kölcsönhatásáról szól. Biológus múltját, nyilván nem tudja megtagadni, de mégis a – nagyon nagy emberismeretről tanúskodó – történet elmesélése a fontosabb.
A lélek testéről két részből áll, melyeket – Kántor Péter kitűnő fordításában olvasható – egy-egy szabad verssel vezet be. Már az első – a Barátnők fejezet előtt álló, Nekem nem kellenek mások… című – vers is magával ragadja az olvasót. Nagyon közvetlen, pimasz, kemény és finom hangon szól a barátságról, ami a legfontosabb dolog a világon, és aminek a Szovjetunióban annyira nagy jelentősége volt. Ami minden nehézség ellenére mindig megmarad, és legyen bár néha kegyetlenül szókimondó – elfogadásával, szeretetével – mégis, mindent felülír. A kötet több novelláját közvetlenül is egy-egy barátnőjének ajánlja.
Nagyon erős az első novella, – a Sárkány és Főnix – amely kettős tabut döntöget. A két szempontból is tiltott szerelem története az azeri-örmény ellenét értelmetlenségéről, és a másság elfogadásáról szól. A fejezet zárónovellája – az Áldottak mind, kik.. – egy testvérpár megható története, arról, hogy egész életük során azt gondolták egymásról, hogy a másikat jobban szerette az anyukájuk. Az anya halálával derül ki az igazság, oldódik féltékenységük, irigységük, békülnek meg egymással.
A második rész – A lélek testéről – hétköznapi történeteiben csodás elemek is megjelennek, a szereplők kilépnek a valóságból, test és lélek összefonódik, átalakul, könnyed, finom, transzcendens dologként lebeg tovább. A halál belesimul világunkba, az élet részévé válik. Az Aqua allegóriában Szonya, miután elvált a férjétől csak almát eszik, majd – Kafkát idéző képben –lassan bebábozódik és pillangóként kirepül a szoba ablakán. Valószínű ez a novella ihlette a nagyon szép borítót tervező Pintér Józsefet is.
A kötet, számomra talán legszebb novellája a Kettesben, amelyben Valentyin Ivanovics miközben magatehetetlen feleségét ápolja, úgy idézi fel egykori nagy szerelmük minden apró részletét, hogy az a legjelenebb jelen. Gyönyörű darab. Nagyon megérintett az Ember, hegyi tájban beteg fényképészének története is. Tolik, miután már nem tud fényképezni, régi képeit nézegeti, hívja őt a képe, belelép, örökre a Pamír része marad. „Befogadta a kép, a táj képe.”
A könyv olvasása közben többször az ember szeme elé villan Enyedi Ildikó Testről és lélekről című Arany Medve-díjas filmje. Mindjárt a cím is nagyon hasonló. Az Egy külföldi nő című novellában a két főszereplő ugyanazt az álmot álmodja, a Tetemek, tetemek, hol lehet a lelketek… című elbeszélés egy vágóhídon játszódik. A fordító pedig az a Morcsányi Géza aki a film főszerepét játssza és nem mellékesen ő volt az, aki Ulickaja könyveinek magyar kiadását lehetővé tette, és 12 könyvét adta ki az ő igazgatása alatt a Magvető. Morcsányi kérdésére, hogy van-e köze a könyvnek a filmhez Ulickaja diplomatikus választ adott: „Nagyon sok köze van egymáshoz a filmnek és a könyvnek – lényegében”.
Tulajdonképpen, mindegy is, fontos, hogy egy gyönyörű kötet született, egy nagyszerű szerző újabb, remek alkotása, melyben nagy empátiával megrajzolt alakjain keresztül, végtelen derűvel mesél nekünk, magunkról. Nagyon jól ismer bennünket, ahogy Morcsányi Géza mondja „a vesénkbe lát”.
Mi is az emberi lélek, ez a különös, érzékeny, furcsa teremtmény, amiről oly sokat tudunk, mégsem ismerhetjük meg soha igazán? Ljudmila Ulickaja A lélek testéről című új novelláskötetével kicsit közelebb kerülhetünk hozzá.
Ljudmila Ulickaja: A lélek testéről Magvető Kiadó, Budapest, 2020.
1 thought on “Amikor elérkezik a pillanat”