Csizmadia Attila 
Beleznai Márk – aki a Budapesti Metropolitan Egyetem Képalkotás – Mozgóképkultúra és média szakirány hallgatója -, Agapé című vizsgafilmjét meghívták a 73. Cannes-i Filmfesztivál Cinéfondation válogatásába, amely a filmes egyetemek legjobbjait vonultatja fel.
Az Agapé a szeptemberi Friss Hús Nemzetközi Rövidfilmfesztivál programjában, a Toldi Moziban lesz látható.
A nagyszerű siker kapcsán beszélgettünk Beleznai Márkkal, az Agapé rendezőjével.
C&S: A Cannes-i Cinéfondation program keretében neveztétek az Agapé című rövidfilmedet. Mit lehet tudni erről a programról?
Beleznai Márk: Ez a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál hivatalos válogatásának egyik szekciója. 1998 óta hívnak meg a világ filmes felsőoktatásából vizsga- és diplomafilmeket a fesztiválra, ide kerültem be idén én is.
Hogyan éled meg ezt a szép sikert?
Amikor megkaptam a szekció művészeti vezetőjétől az e-mailt, először nem mertem elhinni. A lakótársam segítségét kértem, hogy csekkolja le nekem, valódi-e az e-mail cím, amiről a levél érkezett. Amikor megnyugtatott, hogy nem átverés áldozata vagyok, nagyon megörültem. Ekkoriban viszont sok kétkedő hangú cikk jelent meg a szaksajtóban arról, hogy a koronavírus miatt elmaradhat a fesztivál, és valóban, májusban nem tartották meg. A legfrissebb hírek szerint viszont ősszel zsűri elé kerülnek a kisfilmek Cannes-ban.
Mi inspirált téged az Agapé című filmed témaválasztására?
Részben saját, részben olyan történetek, amiket hallottam. Fontos volt a hitelesség, ezért nyúltam olyan témákhoz, amikről személyes vagy közvetett ismeretem van. Ugyanígy a hitelesség miatt a forgatókönyv írásától a színészvezetésig egy visszafogottabb, közvetlenebb filmnyelv alkalmazására törekedtem.
A film cím – ami egy görög kifejezés -, sokat elmond, hogy mit szeretnél üzenni a filmeddel. Mondanál erről pár szót?
Az agapé egy különös szó, rengeteg jelentéssel. A görögök szeretetre használt számos kifejezése közül az egyik, és egyértelműen a legtágabban értelmezett. A jóhiszeműségtől, a felebaráti szeretettől kezdve egészen szakrális szintekig sok mindent jelent. Én szeretek úgy gondolni rá, mint az az elfogadás, amit néha az ember előzmény nélkül, akár ismeretlenek felé is érez.
A film elkészítésekor milyen segítséget kaptál Metropolitan Egyetemtől?
A film egyetemi feladatra készült, ezért kis szinopszis korától kezdve konzultáltunk a filmről a tanáraimmal, Groó Dianával, Szalai Károllyal és Csukás Sándorral. Számomra ezek az órák voltak a leghasznosabbak, amiken az osztályban éppen készülő forgatókönyveket aztán később a nyers vágott filmeket gyúrtuk közösen.
Milyen volt Gryllus Dorkával – a film egyik főszereplőjével – dolgozni? Hogyan segítette a munkádat?
Dorkával az egyetemen találkoztunk, Csukás Sándor hívta el egy beszélgetésre, amin végül csak én és Barna Máté, a film operatőre vettünk részt. Számunkra ez szerencsés helyzet volt, mert így egy nagyon közvetlen négyfős beszélgetés alakult ki, aminek a végén már mindketten sejtettük, hogy őt szeretnénk az egyik főszerepre. Korábban nem igazán dolgoztunk színészekkel, ezért azzal, hogy először a SZFE-n tanuló Kenéz Ágoston, aztán később Dorka is elvállalták a szerepeket, engem arra ösztönöztek, hogy sokkal jobban gondoljak át minden döntést.
Mi vitt téged a filmes a pálya felé?
Viszonylag későn, 24 évesen jelentkeztem filmes egyetemekre. Akkoriban különböző zenész ismerősöknek, zenekaroknak csináltunk félamatőr videoklipeket, amit nagyon élveztem. Ezért akartam kipróbálni a filmezést is, ami a videoklipnél egy önállóbb műfaj.
Hogy látod: a Cannes-i beválogatás milyen előnyt fog jelenti a pályád elején?
Biztos, hogy ez egy jó referencia, nem csak itthon, hanem bárhol a világon. Akik előttem megjárták Cannes-t, sokan elég hamar eljutottak az első nagyjátékfilmjük elkészítéséig.
Tudsz már valamit arról, hogy ősszel milyen formában vehetsz részt a 73. Cannes-i Fesztiválon?
Egyelőre pont ugyanazt tudom én is, amit a fesztivál nyilvánosan közzétett. Azaz, hogy ősszel a kisjátékfilmek és a Cinéfondation válogatás is bemutatásra kerül, és díjakat is osztanak majd.
Reneszánszát éli a rövidfilm műfaja. Hogy látod, hol a helye a rövidfilmnek a mai filmművészetben?
Szeretem, ha valaki tömören ki tudja fejezni magát. Ez nem azt jelenti, hogy egy film ne lehetne hét órás, ha szükség van rá, de ez fordítva is igaz: a kisfilm műfaja többet jelent rendezői bemutatkozásnál, vagy referenciánál, én önálló kategóriának tartom. Sajnos pont a fő tulajdonsága, a rövidsége teszi ezeket a filmeket gyakorlatilag forgalmazhatatlanná, és így fesztiválokon és egy-két online felületen kívül nem elérhetőek a nézőknek. Én örülnék, ha a kisfilm műfaját valahogy be lehetne csempészni a moziba, mondjuk kísérőfilmként vagy valamilyen szempont szerint összeválogatva, másfél órás blokkban, mert ezek a filmek ugyanazzal a vászonra szabott igényességgel készülnek, mint a nagyjátékfilmek.
Mikor és hol tudja megtekinteni legközelebb a nagyközönség a filmet?
A Friss Hús Nemzetközi Rövidfilmfesztiválon, szeptember 10. és 16. között, a Toldiban.
Dolgozol újabb alkotáson? Mik a terveid a közeljövőben?
Van egy rövidfilmtervem, amit a közeljövőben le akarok forgatni. Két egymástól eltávolodott testvérről szól, akiknek sok év után együtt kell tölteniük pár napot.
Köszönöm a beszélgetést és gratulálok a sikerhez.
Köszönöm.
