Csizmadia Attila 
Újabb két rész olvasható az Életutazások című folytatásos regényből.
Z dolga
Az én dolgom a társasággal ideáig terjedt. Rájuk van bízva, hogy az elmúlt napok élményeivel, új ismeretségeivel és ismereteivel, az őket ért inspirációkkal mit fognak kezdeni. Azt nem tudhatom, hogy mi fog történni a kápolnában. Nem vagyok beavatva. Nem látok rá az egészre, de nem is szükséges. A lelkek fejlődése a földi ember számára a felfoghatatlan végtelenben történik. Sok-sok elméletet hoztak létre a lelkek földi utazásával és a létezéssel kapcsolatban. Élet? Halál? Lélek? Karma? Sors? Isten? Számos fogalmat alkotott az ember, mert igyekszik megérteni a földi aggyal talán soha fel nem fogható dolgokat. Innen nézve ezeknek a magyarázatoknak kevés értelmük van. A fontos az, hogy az egyedi lélek hogyan éli meg a jelent és a lehetőségek tárházából melyik utat választja. A lényeg, hogy haladjon az útján, azaz válaszon, mert akkor mozog az ő élete és vele együtt az egész. Hogy jó döntést hozott-e vagy sem, arról nehezen ítélkezhet jól az egyik lélek a másikról. Én sem teszem, mert én sem látom az egészet. Valaha lesz-e módom rálátni? Nem tudom. Az, hogy a lelkek hány földi életet kapnak, választanak, majdnem mindegy, mert ami biztos: az a végtelen változás. Minden létező számára. Én, a Z nevű lény így tudom, mert itt tartok a végtelen tanulásban.
A réten
A társaság elindult a sétára, miközben körbevették K-t. Csendben kivárták, hogy K belekezdjen mondandójába: „A kis szobában nagyon erős a kozmikus energetikai hatás. A Föld számos pontján vannak olyan fokozottan erőteljes pontok, amelyeket az emberiség a történelem során felfedezett. Az ilyen helyeken komoly építményeket emeltek. Itt, MC város határában egy kis kápolna kicsiny szobájában összpontosul az erő. Ezt sehol sem említik a krónikák. A helyiek szájhagyománya és számos tapasztalat miatt tudunk róla. Én édesapámtól értesültem erről. Azt is tudnotok kell, hogy nemcsak olyan kozmikus energiáról van szó, amely által feltöltődtök, jobban, frissebben érzitek magatokat, vagy esetleg gyógyulási folyamataitok indulhatnak be. Azok, akik eljutnak ide, azok közül sokan olyan inspirációt kaptak, amely által a lelkük, szellemük mélyén szunnyadó erői felszabadultak és a lehető legjobban meg tudták valósítani az előttük álló feladatukat, missziójukat. Tudom, nagy divat beavatást, megvilágosodást, kiválasztottságot emlegetni. Beavatott, kiválasztott szeretne lenni sok ember, vannak, aki annak is hiszik magukat. Szerintem mindenki kiválasztott a saját életfeladatára, sorsára. Ebben a kis szobában segítséget kaphattok az életetekhez. Változó, hogy milyen formában történik mindez. Van, hogy azonnal jön az érzés, gondolat. Van, hogy napok, hetek, akár évek múlva. Az biztos, hogy senki sem kerül ide véletlenül. Döntsetek, hogy bementek-e, vagy sem. Ez egy lehetőség. Ha valaki, vagy valakik az elmondottak alapján nem szeretnének részt venni a dologban, azok ne érezzék rosszul magukat, nyugodtan időzhetnek a kápolnában, vagy visszamehetnek a panzióba. Ha van még kérdés, tegyétek fel, aztán lassan visszasétálunk, mert szokatlan módon sokan vagyunk a mai délutánra.”
A társaság tagjai elgondolkodva néztek maguk elé vagy éppen egymásra. B elsőnek szólalt meg: „Én bemegyek!” „Én is.” – szólalt meg M, majd őt követve Y és N is. A lányok közül S jelezte: „Persze, én is.” W és L tekintetén bizonytalanságot lehetett látni. Többször egymásra pillantottak, mintha a másikra vártak volna abban, hogy döntsön.K szólalt meg: „Van kérdésetek? Annyit még elmondok, hogy a szoba hangulatosan van berendezve. A közepén van egy kényelmes fotel, abba üljetek bele. Lazítsatok, nem kell semmit tennetek. Engedjétek el magatokat, hagyjátok, hogy a gondolataitok szárnyaljanak, éljétek át pillanatnyi érzéseiteket. Csak jó dolog történhet, higgyétek el. Na, induljunk vissza. Aki még nem döntött, gondolja át nyugodtan. Ezen a helyen semmi sem muszáj. Lényeg, hogy szívesen menjetek be a szobába és érezzétek jól magatokat.” K elindult a kápolna felé. Követték. W, L és S kissé lemaradva, halkan beszélgettek. A három férfi szótlanul haladt K nyomában.
Csizmadia Attila
