Kertész Judit 
Írni, élni, szeretni. Ha három szó, akkor ezek fémjelzik Mohamed Mbougar Sarr első magyarul megjelent regényét
Írni, vagy nem írni, ez itt a kérdés! Írni, ha valami ott bent azt mondja, hogy írj? Írni vagy élni, teszi fel a kérdést Mohamed Mbougar Sarr szenegáli író első Magyarországon megjelent könyvében. Az emberek legtitkosabb emlékezete többek között erről a dilemmáról szól.
A könyv főszereplője, Diégane Latyr Faye, egy fiatal szenegáli író. 2008-ban Észak-Szenegálban, egy bentlakásos katonai középiskolában tanul, itt figyel fel egy titokzatos szerzőre. A néger irodalom kézikönyvében találkozik előszőr T. C. Elimane nevével, akinek egyetlen könyve az 1938-ban megjelent Az embertelenség labirintusa nagy botrányt kavart, majd a szerző eltűnt. A kézikönyvben „egy fiatal afrikai néger remekműve”-ként említik a könyvet. Faye próbál minél többet megtudni róla. Kutatási lehetőségei meglehetősen korlátozottak, csupán a könyv első mondatát találja meg egy internetes fórumon:
„Kezdetben volt a prófécia, és volt egy Király, és a prófécia szerint a Királynak adatik minden hatalom, ha cserébe felajánlja a birodalom öreg embereinek hamvait…”
A rövid idézet, a műről és szerzőjéről olvasottak olyan nagy hatással vannak rá, hogy ezután minden erejét, idejét a szerző felkutatására, megismerésére, megértésére szenteli. Érettségi után Párizsban tanul tovább, itt találkozik véletlenül Maréme Siga D-vel. Aki szerint „a véletlen, az csak a sorsunknak az a része, amelyről nem tudunk.” Siga D. hatvan év körüli író, akinek minden könyve botrányt keltett. Faye szerint viszont „Siga D. mentette meg a kortárs szenegáli irodalmat attól, hogy mindent maguk alá temessenek a tömjéntől bűzhödt klisék, vértelen frázisok, megrohadt óságok. Elköltözött Szenegálból, és írt egy könyvet, amelyben egyedül az a botrányosan trágár, hogy nyersen őszinte. Lett egy kis kultusza – és egypár pere.”
Siga D., mint utóbb kiderül, egészen közeli kapcsolatban állt Elimane-nal – de nem szeretnék szpojlerezni – így számos értékes információval tud szolgálni Faye-nak az eltűnt szerzőről, és nagy meglepetésére, tőle kapja meg az áhított könyvet is.
Faye Párizsban fiatal afrikai írók közé jár, ahol többek között az igazi író definícióját próbálják meghatározni. Felmerül az írás fontosságának kérdése, természetesen meghatározó részét képezi ezeknek a beszélgetéseknek a száműzetésben való alkotás lehetősége, szükségessége, az afrikai írói lét nehézségei.
Arról elmélkednek, hogy miért is írnak egyáltalán. „Nem tudjuk, és talán pont ez a válasz: azért írunk, mert nem tudunk semmit, azért írunk, mert nem tudjuk, mit kellene kezdeni a világgal, hacsaknem írni, reménytelenül, mégsem feladva, makacs örömmel, kifulladásig.”
Mohamed Mbougar Sarr, regényében, Faye izgalmas nyomozása kapcsán tragikus emberi sorosok közeli szemlélői lehetünk. Átélhetünk nagy szerelmeket, a háború borzalmait. Elvisz minket a mágia világába. A Sine Saloum folyó közelében fekvő kis szenegáli falutól Párizson, Berlinen keresztül Buenos Airesbe és vissza Elimane szülőföldjére.
Számomra a könyv egyik legszebb része, a Három kiáltás, miközben reng a föld címet viselő fejezet, melyben Elimane édesanyjának hangját halljuk. Az egész könyvben az itt használt, őszinte, nyers, természetes beszédstílus érintett meg a legjobban. És azok a szívből jövő érzelemtől túlfűtött gondolatok, amelyek egy szerelmes, esendő asszony, és anya lelkéből törnek fel.
A regényben mindvégig központi téma marad viszont az írás, hogy mekkora teher az írói kényszer, mi kell ahhoz, hogy valaki igazi nagy író legyen, és megszülessen a nagy mű. Mi az irodalom szerepe az ember életében.
„De a legerősebb kapocs kétségkívül az a szent meggyőződésünk volt, hogy az élet létoka az irodalom. Egy percig sem hittük, hogy az irodalom mentené meg a világot, de azt annál inkább, hogy az irodalomnak köszönhetjük, hogy nem futunk ki a világból.”
M. M. Sarr könyvének főszereplőjét Yambo Ouologuem-ről mintázta, neki állít vele emléket. A Maliból származó író, 1968-ban nagy sikereket ért el, majd plágiummal vádolták, és csakúgy, mint Elimane, elbújt a nyilvánosság elől, és visszatért hazájába.
A könyv az irodalmi intézményrendszer, a kritikusok, az irodalmi kánonok kritikája is. Azzal, hogy M. M. Sarr 2021-ben első afrikai íróként megnyerte a Goncourt-díjat, paradox helyzet alakult ki, hiszen főszereplője leginkább attól szeretne megszabadulni, hogy ráragadjon a „fiatal, ígéretes afrikai író” cím. Nincs ezzel másként a szerző sem, így aztán egy időre csapdába esett.
Szóval írni, vagy nem írni? Mohamed Mbougar Sarr úgy döntött, hogy ír, számára az írás és az élet egy tőről fakad. Szerinte „írni annyit tesz, mint élni, másképpen élni”. A kettő mindenképpen összefügg, azért írta meg a könyvet, hogy ezt elmondja. Nekünk meg nincs más dolgunk, mint olvasni.
Mohamed Mbougar Sarr: Az emberek legtitkosabb emlékezete Park Könyvkiadó, Budapest, 2023.
