Boldogulni valahogy

Megmenthetünk-e bárkit, legfőképpen magunkat? Tudunk-e jól szeretni? Leginkább magunkat tudjuk-e elég jól szeretni? Tudjuk-e  azt tenni, ami  nekünk igazán jó? Tudunk-e függetlenedni a hozott mintáktól, tudunk-e igazán magunk lenni? Tudunk-e igazán jók lenni, és egyáltalán mi az, hogy jó? Mindenesetre próbálkozunk.

Puskás Panni: Megmenteni bárkit című új könyvében három nő szeretné jól élni az életét, keresi a boldogságot, ki így, ki úgy. Mindhárom szereplőnek saját hangja, saját világa van, vagy lenne bennük mégis valami közös?

Mivel nem szeretnék szpojlerezni, nevezzük a megszólalásuk sorrendjében első, második, harmadik nőnek a szereplőket.

Az első nő egy fiatal lány, az ő hangja a legharsányabb. Pimasz, szemtelen, ironikus, cinikus, ugyanakkor hiteles, természetes. Nagyon közelinek érezheti magát hozzá az ember, ha vevő erre a hangra, erre a gondolkodásmódra. Azokban a fejezetekben, ahol ő beszél, nincs pont, egy szövegfolyam az egész, akárcsak Krasznahorkainál. Dől belőle a szöveg, nem lehet megállni, nem lehet pontot tenni, csak mondani, mondani kell. Az utolsó fejezetekben történik valami, aminek hatására ez megváltozik, nagyon szép a kontraszt. Ő lázadó, lázad a sorsa ellen, lázad a szeretetlenség ellen, lázad a társadalmi igazságtalanságok ellen, végtelenül szabad, és Santa Luciával ért egyet.

„Szép hosszú temetés lesz ez, mondom Mariának és Amirának, közben lesz időnk végiggondolni, hogy vajon megérte-e ez az egész hercehurca, hogy Santa Luciának érdemes volt-e meghalni. És miközben bámulom a képen ezeket a nem épp bizalomgerjesztő emberi arcokat, erősödik bennem a gyanú, hogy a csajnak igaza volt, amikor úgy döntött, szeretne náluk tisztábban, szebben, erkölcsösebben élni. Elvek  szerint, konzekvensen, bármi történjen. Ez megtetszik.”

Kegyetlen szeretethiánya az LMBTQ tüntetésen elmondott beszédében csúcsosodik ki, amely egy csodálatosan megfogalmazott, groteszk társadalom- és kormánykritika is egyben.

„elmondom, hogy ha mindenkinek joga  van a szerelemhez, akkor jogom van hozzá nekem is, és hogy mennyire dühítő, hogy ezen a tüntetésen senki nincs tekintettel azon embertársaira, akiknek a szerelem nem érkezett meg az életükbe, mert vágyuk soha nem talált viszonzásra, ha pedig őket szerették, akkor ők nem tudták viszonozni, hogy ez az egész dolog nem egy habkönnyű, szivárványos örömujjongás, hanem fájdalom hátán fájdalom, a fájdalom körforgása végül is, és ha én lennék a kormány, akkor nemcsak az LMBTQ embereknek tiltanám meg, hogy szerelmesek legyenek, hanem kivétel nélkül mindenkinek,”

A második nő Szicíliában él szerelmével, egy gyönyörű környezetben, és egy nagyon szép szerelemben, ám a parton veszteglő menekült hajók kérdések felvetésére és cselekedetre késztetik. „Mi kéne ahhoz, hogy elkezdjek egy csónakban evezni a Földközi-tengeren? Bátorság. Vagy félelem.”

A harmadik nő életét lányához írt leveleiből ismerhetjük meg. Ezekből tudhatjuk meg, hogy sokszor milyen kevés kell ahhoz, hogy az ember egy teljesen más útra lépjen, mint amit eredetileg szándéka volt bejárni. Vagy nagyon is egyértelmű volt, hogy ez lett az ő útja?

És van egy negyedik fontos szereplője is a regénynek, akinek lényegesen kevesebb szerepe van a többieknél, aki a mulasztásról, mint bűnről elmélkedve, arra jut, hogy talán ez a legfontosabb, bár nagyon nehezen megfogható dolog, hogy nem mulassz el semmi fontosat ebben az életben.

„De mi ez a mulasztás? Valakinek elmulasztod megakadályozni a halálát? Vagy nem  csinálod meg a házi feladatod? A házi feladat is könnyű, jár érte a fekete pont. De honnan tudja az ember, mi a házi, ha nem volt ott matekórán, és délután egyetlen osztálytársa sem volt képes válaszolni Messengeren, hogy megmondja, hányadik oldal, hányas példa?”

Puskás Panni regénye nagyon friss. Tökéletesen pontos látlelet a mai Magyarországról, és arról hogyan próbálnak itt, vagy az országot elhagyva boldogulni az emberek. Jelenlegi világunk számos problémája elénk tárul. Szívszorongatóan szép, ahogy a menekült kérdés megjelenik a regényben. Érinti a különböző nemi identitások elfogadását, vagy nem elfogadását, az erről való gondolkodást, tűpontosan mutatja be azt a fájdalmas valóságot, azt a szűklátókörűséget, ahogy erről sokan gondolkodnak. A szerző nem retten vissza a nyílt kormánykritikától, bátran használja a mai közélet szereplőinek nevét, vagy egyértelmű utalásokat tesz rájuk.

A regény az emberi kapcsolatok és a civilizáció csődjének tökéletes, a bőrünkön érezhető ábrázolása. Mélyen hat érzelmeinkre. Nagyon szép, ahogy a szerző fokozatosan adagolja az információkat szereplőiről, minden dologra, kapcsolatra utólag kell rájönni, kikövetkeztetni. Szép, ahogy megismerjük a szereplőket, ahogy lassan megtudjuk milyen emberek, mit hordoznak magukban. Hitelesen ábrázolja a szeretethiányban felnőtt gyerekek sorsát, ennek a hiánynak az enyhítésére kialakult különböző addikciókat, amelyek sajnos öröklődnek. Gyönyörűen tárja elénk az emberi kapcsolatok nehézségeit. Mindezt egy olyan közvetlen stílusban, ami letehetetlenné teszi könyvét. Olyan sírva  nevetős az egész mű az első betűtől az utolsóig, és csak azt érezni, hogy rettentő jó írás. Én kötelező olvasmánnyá tenném.

Puskás Panni: Megmenteni bárkit Magvető Kiadó, Budapest, 2023.