LLzoli 
Véget ért a Black Sails második évada, és a kalózos sorozat az utolsó két résszel olyan élményt szállított, hogy az túlzás nélkül vetekedhet akár a Trónok harca színvonalával is. Kétségtelen, hogy a Starz nagyon tud valamit, ha akcióról és intrikáról van szó, és elmondható, hogy a Spartacus és a Da Vincis Demons után újfent végtelenül büszke lehet egy termékére.
Őszintén szólva, az sem lett volna baj, ha a rapszodikus, és enyhén romantizált első évad után egy ugyanolyan másodikat kapunk. A készítők azonban inkább a kegyetlen realizmus szellemében vitték tovább a sztorit, és ezzel sikerült szintet lépniük mind a történetmesélés, mind a karakterek terén. A második évadban érezhető volt, hogy minden egyes zászlólobbanás és kardcsapás egy szerves egész része, a karaktereket (legfőképp Flint kapitányra és Eleanorra gondolok) pedig sikerült olyan szinten elmélyíteni, hogy az még sorozatszinten is párját ritkítja.
A Fekete Vitorlák univerzuma a második évadban (is) flottul működött: Nassaut a Kincses sziget című világhírű regény karakterei (Flint kapitány, John Silver, Billy Bones), valóban élt kalózok (James Vane, Hornigold kapitány) és teljesen fiktív személyek (Eleanor Guthrie, Max) népesítik be. A kalózparadicsom, New Providence továbbra is kétségbeesetten küzd az életben maradásért – a dolog pikantériáját az adta, hogy a túlélést különböző (és gyakran egymást keresztező tervekkel) próbálják meg elérni a fent említett szereplők. Ehhez vegyük hozzá az intrikát, egy kevés politikai ármánykodást, és (ahogy az egy kalózos történethez illik) egy dollármilliókat érő kincset is.
Az első öt rész után még volt hiányérzetem, egyrészt Max, Jack és Anne különös drámai háromszöge szúrta a szememet, de a flashbackeket sem éreztem éppen helyénvalónak. Mindaddig úgy éreztem, hogy a második évad nem annyira összeszedett, mint a másik. Aztán mindkét szál kifutott oda, ahova reméltem, hogy kifutnak majd, és bár Anne karaktere mindvégig irritált, de szerencsére egy csomó dolog kárpótolt.
Itt pedig különösen a kilencedik és a tizedik részre gondolok. Feszült, mélyen drámai és akciódús volt mindkét epizód, több fordulattal, és egy rendkívül izgalmas harmadik évad ígéretével (amelyben már belép a történetbe maga Feketszakáll is).
A Black Sails ezzel a nagyon erős második évaddal már több gátat áttört, azonban még továbbra sem eléggé ismert a szélesebb közönség körében.
Azoknak, akik szeretik az olyan intrikaközpontú sorozatokat, mint a Trónok harca vagy a Spartacus, nagy valószínűséggel tetszeni fog ez a fajta kalózkodás, szóval amennyiben illik Rád a leírás, és még nem láttad a Black Sails-t, sürgős pótolnivalód van!
