A végére sem lett jobb a modern Robinsonok története – Lost in Space kritika

2018-ban indult új útjára az ikonikus Robinson család, akiknek űrbeli történetét először képregényben, majd egy ’50-es évekbeli sorozatban, később egy ’90-es évek végi filmben, most pedig a Netflixen láthattuk. Most elmondjuk, miért kerüld el a Lost in Space-t, de azt is, hogy ha adná neki egy esélyt, azt miért kaphatja meg.

Már a kezdése sem volt jó a sorozatnak, amiről írtunk is, de legalább konzekvensek maradtak a minőségben és ugyanezt tartották a harmadik, egyben befejező évad végéig.

A gyerekszínészeknek ugyanazt a koraérett karaktert, mindenféle fejlődés nélkül kellett hozniuk. Időnként ugyan próbálkoztak némi kamaszkori lázadás dologgal, de az annyira esetlen volt, hogy a szekunder szégyentől a mi idegeink is borzongtak.

Felnőtt fronton sem volt jobb a helyzet. A komikusnak szánt karakter bohóckodása a csirkéjével, ami az egyetlen humorforrás volt végig az egész sorozatban, roppant kínos. Néha elgondolkozott az ember rajta, hogy valami fura zoofíliáról van-e szó, vagy csak az a szitu, hogy az íróknak ennyire nem volt humorérzéke. Reméljük az utóbbi eset állt fent.

Egy személyt mégis ki lehet emelni közülük és még csak nem is rossz értelemben. Parker Posey, aki az áruló Dr. Smith-t alakította, remekül hozta a gyűlölhető karaktert. Az ő esetében a szerep is jó volt megírva és a színésznő alakítása sem hagyott kívánnivalót maga után. Sajnálatos, hogy a karakterfelhozatalban az övé volt az egyetlen említésre méltó.

Ha már a pozitívumoknál tartunk, a látványról még írni kell néhány szót, ugyanis az hibátlan. Olyannyira hibátlan, hogy úgy tűnt, egyedül ezzel a parasztvakítással próbálták meg elfedni az összes egyéb hibájukat.

Ezen korábban említett hibákat egyébként napestig sorolhatnánk. Ott van például az, hogy behoztak egy iszonyatosan érdekfeszítő szálat, ami az új, ismeretlen fajokról szólt. Majd egy csapásra el is felejtették őket. Ezután behoztak a gonosz robotok alkotóit is belengették, annyival letudva, amit a néző jó előre láthatott is. Nagy spoiler nélkül csak annyit árulok el, pont azt tudjuk meg róluk, amit már a gonosz robotok megjelenése óta sejtettünk.

Na és ott van még egy nagy oltári spoiler, amit maguk a készítők lőttek el, méghozzá magán a plakáton. A főszereplő kissrác önfeláldozását a néző már a befejező évad elején sejtette. Amennyiben az utalások nem lettek volna erre elegek, a plakáton is már azt látjuk, ahogy robot Will testét tartja.

Ezeket talán még meg is tudnánk bocsájtani a produkciónak, de amikor olyan bugyuta dialógusokat adnak a színészek szájába, amik a ’90-es évek egymondatos beszólós akcióhőseinek sem állt már jól, akkor picit kényelmetlenül fészkelődünk a kanapén és elgondolkozunk, mi a francért nézem én ezt?

Nos, azért nézed mert egy alapvetően izgalmas koncepcióval dolgozik a sorozat és minden hibája ellenére tud izgalmas lenni. Oké, talán nem a felnőtteknek, de a kiskamaszoknak és gyerekeknek tetszeni fog a sorozat. Szóval ha karácsony környékére keresel valami több évados műsort, ami leköti a kölköket, amíg te az ajándékait csomagolod, akkor ez tökéletes választás.

Összegzés: 30/100 Csak a látványra, az alap ötletre és az érdekes belengetett történetszálakra kapott pontokat. A többi levonás azért járt, mert az érdekes szálakat nem folytatták és ostoba volt minden párbeszéd.

IMDb: 7.3/10

MAFAB: 80