Abszurdan az abszurditásról – az Oscar-jelölt Jojo Nyuszi a mozikban

Taika Waititi írója, rendezője és egyik főszereplője a Jojo Nyuszi című (Jojo Rabbit, német-amerikai, 2019.) Oscar-díjra esélyes drámai vígjátéknak.

A második világháború és a holokauszt borzalmainak feldolgozhatatlanságát figyelembe véve is természetes a filmművészet azon törekvése, hogy kísérletet tegyen a lehetetlenre úgy, hogy közben ne sértsen kegyeletet, emléket. A humor és az irónia eszközei talán segítenek abban, hogy a távolító hatásukkal mégis valahogy lassan-lassan haladjon az emberiség a világméretű trauma feldolgozásában.

A nehéz témában születtek olyan alkotások, melyek a holokausztot tették meg fő motívumuknak, és joggal nyerték el a szakma és a közönség elismerését. A teljesség igénye nélkül néhány példa: Schindler listája, Saul fia, A zongorista, Hazudós Jakab, Klein úr, Életvonat, A napfény íze, Sorstalanság, A felolvasó, Anna Frank naplója, A csíkos pizsamás fiú.

Az Oscar-díjas Az élet szép című olasz film a finom humor eszközével igyekezett a holokauszt elszenvedőinek sorsát bemutatni. A Jojo Nyuszi című német-amerikai film is a humor útját járja be, és már tudjuk, hogy az Oscar-díjra jelölt filmek között van.

A Jojo Nyuszi sokkal inkább szatíra, mint hagyományos vígjáték. Tükröt mutat a fanatizmusnak és a politika manipulációs eszközeinek, melynek elmeivel sajnos még a napjainkban is találkozunk. A film egyedien mutatja be, hogy a politika hogyan tudja kimosni, majd zavaros, emberellenes dolgokkal megtölteni az emberek agyát. A film sajátos világához hozzátartozik az is, hogy a megtekintés közben fel-felsejlett bennem Chaplin Diktátora, Az élet szép és a Picasso kalandjai című kultikus filmek egy-egy jelenetének hangulata.

A Jojo Nyuszi műfaji besorolása háborús filmdráma és vígjáték. Ez a furcsa meghatározás valóban igaz a filmre, mert a drámai és vígjátéki elemek ízléses és hatásos arányban keverednek a jelenetek sorozatában. A rendező nem félt az abszurd és a szatirikus megoldások használatától. Miért is félt volna, hiszen maga a háború, a gyilkosság, a holokauszt szörnyűségesen abszurd.  Nehéz tehát egy ilyen jellegű filmre azt mondani, hogy a történetvezetésével, poénjaival, komoly üzenetivel szórakoztató, de tény, hogy a Jojo Nyuszi leköti, elgondolkoztatja, megnevetteti és meghatja a nézőt.

Az új-zélandi származású amerikai filmes Taika Waititi nem csak megírta, megrendezte a filmet, hanem eljátssza a képzeletbeli Adolf Hitler szerepét is. Waititi már számos sikeres amerikai szuperprodukció rendezésén van túl, de a Jojo Nyuszi leginkább az „övé”, és feltehetőleg ezzel a filmmel vési be igazán a nevét a nemzetközi filmgyártás kövébe.

Waititi meglepő képi eszközökkel és történetvezetési fordulatokkal nagyon egyedi hangulatú és stílusú filmet hozott létre. Hitler figurájában bátran parodizál, jól mutatja be egy őrületes diktátor abnormális viselkedését.

A gyermek főszereplők – Roman Griffin Davis és Thomasin McKenzie – koraérett felnőttséggel és hitelesen játszanak. Scarlett Johanssont joggal jelölték ezzel az alakításával a legjobb női mellékszereplő Oscar-díjára, mindenképpen az esélyesek között van. Sam Rockwellnek már van a mellékszereplő kategóriában aranyszobra, „hozza” magát ebben a filmben is.

Jó film a Jojo Nyuszi, bár én éreztem Taika Waititi részéről némi óvatosságot a feldolgozhatatlan témával kapcsolatban, de ahogy az elején írtam, nagyon nehéz annak, aki a holokausztról és a világháborúról készít filmet.

IMDb: 8/10

Mafab: 96/100

Értékelés: 9/10