AHS: Hotel – Becsekkoltunk

Az ötödik évad a pilot alapján akár American Porno Story cím alatt is simán futhatna, de nem ítélem meg egy rész alapján az egész AHS:Hotel (American Horror Story) évadot, arról nem is beszélve, hogy ez alatt az egy rész alatt többször kaptam idegösszeroppanást és fordult fel a gyomrom, mint a Freak Show alatt összesen.

Az első rész után, mint ahogy azt már megszokhattuk Ryan Murphy és Brad Falchuck eddigi agyszüleményeitől is, az epizód túlnyomó része a főbb karakterek bemutatásával telt, és még így is maradt egy tucat az alapstábból, akikre még nem került sor. Nem merek messzemenő következtetéseket levonni egyetlen epizód után, de nekem úgy tűnik, hogy a szerzőpáros repeatben nézte Kubrick Ragyogását, Fincher Hetedikét, Tony Scott Az éhségével karöltve, majd amit ezekből felfogtak betépett állapotban, egy Lady Gaga klip stílusában filmre vitték. Senkit ne tévesszen meg a dolog, ez egy kifejezetten lelkes leírása az évadkezdésnek, bár első nekifutásra nem voltam benne biztos, hogy pozitív véleménnyel leszek a látottakról, de most, hogy kihevertem, azt kell, hogy mondjam, tetszett.

Visszatértünk Los Angelesbe, ahol az első évad is játszódott, becsekkoltunk a Cortez Hotelbe, ami nagyjából ugyanazon elv alapján működik, mint az első évad háza, tele van furcsánál furcsább alakokkal és történetekkel, amikről/akikről egy óra alatt rengeteg dolgot tudtunk meg, mégis mondhatni semmit, mert a sok apró puzzle-darabka megint a történet előrehaladtával fog csak összeállni. Addig viszont hétről hétre agyalhatunk, hogy most akkor miért pont a 64-es szoba, ki ez a sok nagyon szőke gyerek, és miért, ó Istenem, miért történik ez mind? Hogy a francba tud fennmaradni egy olyan hotel, ahol az embereket rendszerint elnyeli a föld, ráadásul ennyire gusztustalan vérvörös-barna art-deco stílusban van berendezve.
Mert igen, ezt az évadot is a látvány viszi a történet és a remek színészgárda mellett. A formák és színek szinte megerőszakolják az ember retináját, de nem csak a szemeink kerülnek megerőszakolásra, sőt eddig szerintem egyik évadot se lengte át ekkora mennyiségű agresszív szexualitás, úgyhogy ha egy mód van rá, ne nagymamák jelenlétében nézzétek meg.
Amit nagyon szeretek az AHS csapatában, hogy a színészeknek igyekeznek mindig egy teljesen más kaliberű karaktert találni, de azt kifejezetten a színészre írni. Már most érezhető volt Jessica Lange hiánya, de kaptunk helyette egy Lady Gagát, akit mint énekest és zeneszerzőt/szövegírót valahogy sose értékeltem, de mint jelenség, mindig is érdekesnek tartottam. Nagyon jól beleillik a csapatba és egyenesen lubickol The Countess szerepében, aki eddig vámpírnak tűnik, de az AHS történelmét figyelembe véve, ebből még bármi lehet. Csak az ő és Matt Bomer lakosztálya megérne egy sorozatot, de nem is American Horror Story lenne, ha nem halmozná az „élvezeteket”. Kathy Bates a recepciós, és hozza a megszokott formáját, nem szívesen csekkolnék be nála. Sarah Paulson karakteréről, Sallyről nem tudtunk meg eddig sokat azon túl, hogy mikor s hogy halt meg, ennek ellenére egyértelmű, hogy ő lesz az egyik legerősebb karakter Gaga mellett, valamint az előző évadban már Edward Mordrake-ként bemutatkozott Wes Bentley, aki John Lowe nyomozót játssza, feleségét pedig a második évad nimfomániása, Chloe Sevigny alakítja. De az abszolút kedvencem eddig minden kételyt kizáróan Denis O’Hare Liz Taylor-je, akiről eddig semmit nem tudtunk meg, viszont ő volt az egyetlen karakter, akinek rögtön megjegyzed a nevét, és ha megjelenik, onnantól tuti övé a jelenet, arról nem is beszélve, hogy az ő ruhájának libbenése volt az epizód legszebb esztétikai látványa. De ez valószínűleg csak nekem volt emlékezetes jelenet.
Az egész pilot azt a voyeur-fílinget adta, mintha a hotel egyik szekrényéből lesném a történteket, és valahogy úgy is kuporogtam a fotelomban, érezve a klausztrofóbiát és a fojtogató paranoiát. Itt jön újra képbe Fincher Hetedik című kultfilmje, amire már az intróban is utalnak a hét főbűn neonlámpákkal való kiírásával.

A züllöttség a tetőfokára hág, általában slasher horrorokat megszégyenítő mennyiségű vér jut egy-egy jelenetre, úgyhogy ha ajánlhatom, ne ebédszünetre tervezze senki a felzárkózást American Horror Storyból.

IMDB:8,3
MAFAB: 86%
Értékelés: 80/100