Anon Anon 
Az Argo-akció (Argo) pont nem az a film, amiről a rövid ismertető alapján azt gondolnám, hogy tetszeni fog. Viszont Ben Affleck stílusa mindig is tetszett, így gondoltam adok egy esélyt a filmnek, és teljesen pozitív élményben volt részem. Azóta persze a film többszörös Oscar-díjas lett, két Golden Globe-ot is hazavitt, és ami számomra a legmegbízhatóbb filmes díj, a BAFTA-ból is hazavitt néhány szobrocskát.
Mindezt teljesen jogosan nyerte el Ben Affleck filmje, ami Antonio Mendez könyve alapján, igaz történeten alapul.
Röviden a történet 1979-ben veszi kezdetét, amikor is az iráni forradalom idején lázadó diákok és civilek megszállják a helyi amerikai nagykövetséget, és túszul ejtik az ott dolgozókat. Azonban hat diplomatának sikerül megmenekülnie és menedékre találnak a kanadai nagykövet házában. Viszont ez sem megoldás, hiszen egy rossz lépés, és fény derül kilétükre. Itt lép képbe a CIA, azon belül is Tony Mendez (Ben Affleck), aki egy nem mindennapi fedősztorit eszel ki, hogy megmenekítse honfitársait. Egy film az Argo kanadai stábjának adja ki magát a bújkálókkal, így juttatva ki őket Iránból.
Mendez nagy harcok árán érte el, hogy az ő mentőakciója legyen a nyerő, hiszen az ilyen fedőtörténeteket általában unalmasra hangolják, hogy minél kevésbé legyen feltűnő, így az utolsó pillanat után is lefújták az akciót, félve a vereségtől, na meg a CIA rossz színben való feltüntetésétől, ha elbukik az akció.
Azért került a döntés egy sci-fi forgatókönyvre, mert akkoriban dübörgött a stílus a Star Wars sikerével, amit Tunéziában forgattak, így az ürügy is megvolt, miért ilyen veszélyes terepen keresik a forgatási helyszínt.
A terv elsőre lehet, hogy egyszerűnek tűnik, de nem olyan könnyű átverni Iránt. Egy valóságos filmstúdió valós tagjainak, valós, beharangozott filmet kellett terepszemlézniük, így Mendez Hollywoodba utazik, ami a film legvagányabb része, és itt csúcsosodik az a stílus, amit annyira bírok Affleckben. Az a cseppet sem erőltetett lazaság, amit még egy ilyen komoly filmbe is bele tud csepegtetni, és nem teszi a filmet egy fokkal sem komolytalanabbá. Ebben rejlik a film erőssége, és így fér bele a dráma mellett a vígjáték kategóriába rengeteg filmes adatbázisban.
Nameg a korhű jelmezekben és díszletekben. Ilyen téren a film hibátlan, ráadásul a várt nagy patrióta Amerika a legfantasztikusabb nép ünneplés is elmarad, az akció akkori titkossága miatt, ami egyáltalán nem tesz rosszat a filmnek sem.
Persze kicsit kikozmetikázva kapjuk meg a filmben a történetet, ami, ha nem olvastam volna el Mendez könyvét, számomra se tűnne fel hiányként a filmben. Az első kérdés, ami bennem felmerült a film nézése közben az volt, hogy miért nem zárták be rögtön a nagykövetséget már az első támadások alkalmával. Erre a könyv egy egyszerű választ ad, Irán fontos szerepet töltött be az USA stratégiai érdekeiben. Nem csak az olajkészletről volt itt szó, hanem arról is, hogy több, mint negyed évszázada szövetséges és ütközőterület volt a Szovjetúnióval szemben. Mindig a nagyobb képet kell nézni, egy időben az USA szövetséges volt Iránnal, ami mai szemmel hihetetlennek tűnik.
Persze ez vérható volt, meg az is, hogy a valósnál több krízishelyzet lesz a moziban, de bár a könyv által leírt történet is elég izgalmas, egy mozifilmbe nem lett volna elég pörgős, így nem is csoda, hogy Affleck kicsit felpörgette az eseményeket, kiváltképp a reptéri jelenetnél, ahol még ha tudjuk is, mi a történet végkimenetele, egy óriási gombóc szorul a torkunkba egészen addig, amíg a repülőgép nem hagyja el Irán légterét.
Az Argo-akció minden szempontból remek film, még a stílust nem igazán kedvelőknek is megér egy misét.
IMDB: 7,8
Mafab: 77%
Értékelés: 80/100
