„Az egyik legcsodálatosabb dolog a szerelem.” – interjú Hartai Petrával

Hartai Petrával a Látom, amit látsz című új magyar film bemutatója után beszélgettünk.

Cornandsoda: A Látom, amit látsz című film extra emberi képességről szól. Hogy állsz ehhez a témához?

Az elején megijedtem attól, hogy ezek az elemek hogyan fognak beilleszkedni a filmbe, de természetesen és emberien van jelen a filmben a szubjektálás és a sci-fi meseszerűsége, mivel annyira van rajtuk a hangsúly, amennyire kell, inkább eszköz volt ahhoz, hogy a szerelemet, az érzelmi kapcsolódást újszerűen mutassuk be. Remélem sikerült.

A filmnek több síkja is van. Ezekből mit éreztél fontosnak, mit vittél haza?

Azt vittem haza, hogy az egyik legcsodálatosabb dolog a szerelem. Azt is, hogy mennyivel több lehetsz attól, ha más szemével látod a világot. Társra találsz, és onnantól már együtt látjátok az életet.

Kevés szereplős, „kamarafilm” a Látom, amit látsz. Milyen volt így forgatni?

A filmen a COVID járvány alatt dolgoztunk, ezért volt időnk Szabó Mátyás rendezővel előzetesen próbálni. Volt időnk egymásra hangolódni, gyakorlatokat csináltunk, ezért a forgatáson már félszavakból is értettük egymást. Amúgy pedig az inkubátor program keretében valósult meg a film, tehát alacsony költségvetéssel készült. Számunkra szerelemfilm a Látom, amit látsz, mindenkinek a szívügye volt, aki benne dolgozott. Ez egy nagyon fontos élmény az életemben, rengeteget tanultam, semmiért nem adnám oda.

Akkor ez a munkád hasonlított a színházi próbafolyamathoz?

Igen, ismerős volt a terep, de teljesen más eszközöket kellett ahhoz képest használnom, mint amiket már magamban ismertem. A színházi eszközeimet teljesen le kellett csupaszítani. Ebben sokat segített Szabó Mátyás rendező – akiben nagyon megbíztam -, és persze Benett természetessége, tehetsége.

Casting alapján választott ki Szabó Mátyás?

Igen, volt casting és szerencsés helyzet volt, hogy én hamarabb lettem kiválasztva, mint a fiúk, akiket velem nézték össze. Érdekes volt látni, hogy fantasztikus színészek milyen jól oldják meg a feladatot, de aztán hogyan jön létre ténylegesen az, amiről már hetek óta beszéltünk. Megjött Benett és vele ott volt az, amit elképzeltünk.

Nagyon jó volt látni, hogy úgy játszottatok, hogy nem játszottatok.

Örülök, ha ez sikerült.

Rendszeresen játszol színházban. Fontos számodra a színházi lét?

Igen. Most a Budaörsi Latinovits Színházban vagyok társulati tag. Előtte Szombathelyen voltam, aztán szabadúsztam. Én azokat a helyeket szeretem, ahol szabadon lehet dolgozni és ahol még a munka számít. A Latinovits Színház egy olyan hely. Igazi műhely, kiváló rendezőkkel és színészekkel, szabadságban dolgozunk.

Mi volt a motivációd, hogy színész lettél?

Olyan régen akartam színész lenni, hogy nem emlékszem az első döntő pillanatra, ezért nem is tudom ezt így megfogalmazni. Szüleimnek hamar feltűnt, hogy “valami nincs rendben”, mert mindent eljátszottam.

Egyenes utad volt a színészet felé?

Azt nem tudom, hogy mi számít egyenesnek, de nekem ezt az utat kellett bejárnom. Kaposváron Kocsis Pali osztályában végeztem. Mi voltunk az utolsó osztály, Vidnyánszky Attila érkezése előtt.

Hogy emlékszel vissza a szombathelyi éveidre?

Öt évet töltöttem a Weöres Sándor Színházban. Szerencsém volt, hogy odakerültem, mert nagy szerepeket, feladatokat kaptam. Terhelve voltunk. A barátaimmal csinálhattam színházat, aminek az élményét örökké keresni fogom.

A film előzetes próbái során közösen alakítottátok a párbeszédeket?

Nyilván volt pontos forgatókönyv, de kicseréltünk olyan mondatokat, szavakat, amelyeknél azt éreztük, hogy nem esnek jól. Voltak olyan jelenetek, amelyeken napokig gondolkodtunk, hogy miért nem működik, mi hiányzik? Volt erre időnk, miközben kemény COVID protokollnak kellett megfelelnünk.

A filmben üresek az utcák. Akkor ezt az élet írta?

Igen, ez nem lehetett kérdés.

Lukáts Andor az egyik szereplő a filmben. Milyen volt vele dolgozni?

Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy Szombathelyen többször is rendezett engem. Hihetetlenül nagyra tartom, nagyon tisztelem őt mind emberileg, mind a művészetéért. A filmben közös jelenetünk ugyan nem volt, de fantasztikus volt egy ilyen legendával egy forgatáson lenni, hallgatni a szünetekben a történeteit.

Vilmányi Benett-tel milyen volt dolgozni?

Először dolgoztunk együtt és nagyon jó volt. Nem beszéltük meg előre, hogy mit, hogyan csinálunk, hanem csak voltunk. Sikerült egyet gondolnunk az egészről.

Korán kezdtél filmezni.

Igen, már 12 évesen játszottam a Mi, szemüvegesek című filmben Döbrösi Laurával együtt. Takács Vera, a film rendezője fogta meg először a kezemet, ami nagy szerencse volt, ő ifjúsági műsorokat készített, még abból az időből, amikor az ifjúsági film azt jelentette, amit jelentenie kellene. Aztán jött a #Sohavégetnemérős, és a sorozatok.

Milyen munkák állnak előtted?

Most sokat pihenek, töltődöm, mert sűrű időszak van mögöttem. A következő évad bátor és izgalmas lesz, nagyon várom. Máté Gábor újra rendezni fog nálunk, egy kortárs amerikai színdarabot a John-t. Kovalik Balázs a Liliomot állítja színpadra, és Alföldi Róbert pedig a Hamletet fogja rendezni Budaörsön.

Köszönöm a beszélgetést.