Erunder 
A Bates Motel Sajnos elért oda, ahova egyszer minden jó dolognak el kell jutnia, mégpedig a végéhez. Na persze nem kell még gyászolnunk, ahogyan azt Norman sem teszi az anyja halálával kapcsolatban, mert még egyelőre él a sorozat, legalábbis a utolsó évad utolsó részéig élni fog. Pont ezért beszéljünk arról egy picit, természetesen az ötödik évad két epizódjának a történései mellett, illetve azok alapján, hogy miért is imádjuk ezt a nem kicsit beteg tévéműsort.
Azt el kell ismernünk, hogy jelenleg ez a legbetegebb sorozat, ami fut. Nyilvánvalóan, ha az összes eddigi sorozatot néznénk, akkor bőven lenne még vetélytársa erre a címre, mert az olyanok, mint az American Horror Story, vagy mint a Hannibal gyomorforgatóan durvák, de a Bates Motel még közülük is kitűnik, mert itt nem az adja a beteg faktort, hogy milyen gusztustalanságokat tolnak az arcunkba, hanem maga a történet, annak a feszültsége és a művészi képi világa szembeállítva a karakterekben rejlő gonoszságokkal, valamint valódi pszichés betegségekkel.
A epizódok eseményei nagyjából az előző évad végének történései után vették fel a fonalat. Azért mondom, hogy nagyjából mert pontosan nem lehet tudni, hogy Norma halála után mennyi idő telt el, de azt biztosan tudjuk, hogy változások már álltak be a szereplők életébe.
Az eddig leginkább lényegtelennek tűnő történetszál Dylan és Emma részei. Persze az ők kapcsán került újra a képbe Dylan apja, Caleb, de ez a babázós tökéletesség eléggé unalmasra sikerült. Azon egyébként még mindig fennakadok, hogy Dylan karaktere mennyire elüt a család többi részétől, de gondolom úgy lehet ez, mint más normális családoknál csak fordítva. Azaz hogy egy olyan családban, ahol senki sem teljesen ép igazán, oda kell egy sima snassz alak is. Sajnos pont ez szimplaság satnyította az ő részeiket odáig, hogy már unalmasak azok a percek, amit a képernyőn töltenek.
A különbségeknél tartva pedig szót kell ejteni a képi világról. Egyszerűen tökéletes az, ahogyan a nézővel a színek használatával érzékeltetik, hogy a valóságot, vagy Norman világát látjuk éppen. Erre a legjobb példa az első rész nyitánya. Minden boldog, világos, színekkel telített, majd fordul a kamera és csak egy pillanat erejéig meglátjuk a szürke valóságot, mi oly nyomasztó, hogy nem is csodálkozunk, amiért Norman menekül belőle.
Ezzel el is értünk az évad, illetve a sorozat azon elemeihez, ami azt a kellően bizsergető furcsaságot és egyedi beteg hangulatot megteremti. Egyszerűen nem tudjuk eldönteni, hogy minek szurkoljunk. Amikor Norman és már képzeletbeli anyja vitatkozik a feszültséget szinte tapintani lehet. Érezzük, hogy a főszereplő sorsa végzetesen közelít a lebukása felé, ami a vesztét okozza majd, és természetesen mivel ő egy pszichopata gyilkos az lenne a normális ha ennek szorítanánk, de a sorozat mégis képes azt elérni az emberben, hogy a néző azért imádkozzon, hogy Norman valahogy, hacsak ideig óráig is megússza, de még nem bukjon le.
Az évadban az eddigiek alapján egyébként lesz konfliktus és fordulat bőven. Feltűnt egy új nőszemély Norman életéből, akikről tudjuk, hogy a hotel menedzser érdekes kapcsolatot ápol, kiváltképp akkor, ha az a bizonyos nőszemély feltűnően hasonlít az anyjára, akivel Normannek meg pláne érdekes a kapcsolata, és akkor még finoman fogalmaztam. Az új karakterek rengeteg érdekes részt ígérnek nekünk, tekintve az egymáshoz és a főszereplőhöz fűződő kapcsolataik révén, amik kapcsán már bele is kezdhetünk a találgatásba, hogy idén ki lesz az első áldozat. Persze leszámítva a flashbackben látott gyilkosságot, mert az inkább csak egyfajta felvezetés volt Romerohoz.
Amiről mellett pedig még nem mehetünk el szó nélkül az a második részben láthatott cliffhanger. Chickről a kocsmai jelenet alapján már sejthető volt, hogy tud valamit Normanről, de a rész végén ez teljesen egyértelművé vált. A kérdés csupán az,hogy mit kezd majd ezzel az információval egy olyan alak, mint ő.
A következő epizódokról reméljük,hogy további kiváló színészi játékokat és fordulatokat láthatunk majd, amivel a sorozat méltó módon búcsúzik majd el a nézőtől. Eme búcsú kapcsán pedig még a tippemet is megemlíteném, hogy mivel fog végződni a sorozat a történet jelenlegi állása szerint. Bár a sorozat eddig a filmtől természetes módon eltért, hiszen, ahogyan azt a magyar cím is mutatja, ez a Psycho a kezdetektől, de pont emiatt van egy olyan reményem, hogy a legutolsó epizód legutolsó perceiben azt láthatjuk majd, ahogyan Marion Crane bejelentkezik a Bates Motelbe. Ez egy jó befejezés lenne a Bates Motelnak, de ez csak az én véleményem. Amennyiben viszont mégis ez lesz, és ezzel megjósoltam a végét, kvázi elspoilerezve azt, jogos a kérdés, hogy akkor mégis miért nézzük? Nos erre a válasz baromi egyszerű. Azért mert ez sem egy olyan alkotás, ahol az úti cél miatt indulunk el iszonyatosan beteg túrára a sorozat világában, hanem magáért az utazás élményért.
