Az aszfalt királyai (Ford v Ferrari/Le Mans’66, 2019) című életrajzi amerikai dráma ott van az Oscar-díjra jelölt filmek között, melyet John Mangold rendezett.
Az ünnepi időszak remek alkalom volt arra, hogy „csak úgy” elmenjek moziba. A sűrű filmpremier szezonban egymást érték a sajtóbemutatók, amelyeken nagyon szívesen veszek részt, de jólesik néha úgy mozizni, hogy nem azon jár már a filmnézés közben az agyam, hogy mit is írok majd… Aztán – szerintem megérdemeltem – Az aszfalt királyai ott van az Oscar-díjra jelöltek között, így mégis írok a filmről. Gyakran fenntartásom van a külföldi filmek „magyarított” filmcímeivel, viszont ez esetben sokkal találóbbnak és érzékletesebbnek tartom a hazai nézőinknek szánt címet.
Az aszfalt királyai amerikai filmnek két nagyszerű színész a főszereplője: Matt Damon és Christian Bale. A film teljes mértékben valós eseményeken alapul, tehát a forgatókönyvíró maga az élet volt, illetve a valós szereplők voltak az „írók” a döntéseik, tetteik alapján. Ha valakinek nem tetszik a film története, akkor a hús-vér embereket, és nem a fikciót kitaláló forgatókönyvírókat hibáztathatja. Nem lehet tehát senkinek kétsége azzal kapcsolatban, hogy Az aszfalt királyai című film életszerű.
Egy kritikában olvastam, hogy a véleményező szerint ez a film kb. fél órával hosszabb a kelleténél. Hosszasan gondolkodtam, hogy mely fél órát, jelenteket húznám ki a 152 percből. Arra jutottam, hogy nem találtam olyan jelenetsort, amelyet jó szívvel kihagynék, mivel a film íve, ritmusa, feszültsége, a szereplők motivációjának és a történések érthetősége sérülne.
Ezzel el is mondtam a véleményemet a rendezés minőségéről, mely azt John Mangoldot dicséri, akinek – többek között a Nyughatatlan, a Logan – Farkas, Kate és Leopold, Börtönvonat Yumába és Copeland című filmeket köszönhetjük. Egy másodpercig sem untam a filmet, mindig vártam a következő jelenetet. Valószínűleg az sokat segített ebben, hogy nem vagyok túl járatos az autóversenyzés világában és annak történelmében, tehát nem voltam tisztában a hatvanas években megtörtént eseményekkel. Az operatőri munka (Phedon Papamichael) is minőségi, a totálok jól vannak vegyítve a nem egyszer feszültséggel teli közeli párbeszédekkel.
A két – egyenrangú – főszereplő, Matt Damon és Christian Bale a rájuk bízott karaktereket úgy formálták meg, ahogy tőlük már elvárjuk. Nem lepnek meg nagyszerű színészi teljesítményükkel, mert azt már természetesnek vesszük, de az ő játékuknak nagyon nagy szerepe van abban, hogy Az aszfalt királyai bekerült az Oscar-díjra esélyes legjobb filmek sorába. Nehéz tippelni az idei győztesről, de az biztos, nem John Mangold alkotását tartják a legfőbb esélyesnek. Ha nem nyer, már akkor is győztek az alkotók, mint ahogy a film valós alakjai is.
Ki kell emelnem a magyar szinkronszínészeinket, mert Fekete Ernő Christian Bale és Stohl András Matt Damon „bőrébe bújva” újra bizonyították, hogy létezik magas színvonalú szinkron.
Forgalmazó: Forum Hungary.
IMDb: 8,2/10
Mafab: 8,7/10
Értékelés: 9/10